A Holdviola este virágzó, lila virágú júdáspénznek nevezett, ezüstös termésű növény.

Török Gábor Holdviolája sem szűkölködik a fenti meghatározás jellemzőiben. Legújabb darabjának címe ez az ősszel virágzó tünemény, de kitágítja annak tulajdonságait. Az előadásban minden megtett mozdulat, vagy elhangzott szó külön jelentéssel bír. Szimbólum szimbólumot követ, s az igazán szemfüles néző egy idő után már nem is tudja, hogy hol van. Magába szippantja egy szürreális világ, amitől napokig szabadulni képtelen.

Nehéz lenne megfogalmazni, hogy miről szól valójában a darab, mi a tartalmi mondanivalója igazán. Ahány befogadó, annyi látásmód. Ahány gondolat, érzelem, annyi hatás. Természetesen nem véletlen, hogy már tíz év feletti gyermekeknek is ajánlják az előadást, hisz első olvasatra „csak" egy mese. De nem ez az első alkotás, melyben mese és valóság kéz a kézben jár. Mesés színpad, meseszerű hősökkel, valós gondolatokkal, érzésekkel, és emlékekkel.

Az ugyanis csak egy mesében történhet meg, hogy egy leginkább fóliára emlékeztető, összegyűrt "valami" a színpadon folyó legyen. Az előadást nyitó pillanat, az esti félhomályszerű, lila szín is meséről, sejtelmekről árulkodik. Erről egyből a virág színére is asszociálhatunk, de a lényeg el van rejtve, a mi fantáziánkra van bízva, hogy felfedezzük.

Pisze-Lapuka, a szerelemre éhes kamasz - Pintér Viktória

A legelső színpadkép statikus: három fekete lepellel letakart alak gubbaszt, miközben belép a haramiavezér, Savanyó Jóska (Bakucz András), és elszavalja egy „ismeretlen kelet-európai költő" versét. Hirtelen azonban váltás következik, megjelenik két zsandár és elviszi a főbetyárt. Hamarosan megtudjuk azt is, hogy a három kendő három anyát, három életet, három sorsot takar. A meseszerű szám a három, ami még a fiatal, elcsábított lányoknál is visszaköszön a darabban.

Savanyó nem másnak, mint a szabadságnak a megtestesítője, ő a lázadó, aki nem akar beletörődni a jelen helyzetbe, amit tetőtől talpig piros öltözete is kifejez. A díszletekben és a jelmezekben egyaránt a fehér, a piros, és a fekete szín dominál, ami alól csak a két zsandár a kivétel. Ők még a letűnt idők nyomait képviselik mind karakterben, mind küllemben. A színek a nagy vásznakon, zászlókon is visszaköszönnek, melyekről bizonyos időközönként újabb rétegeket húznak le. A fehér a kiinduló, illetve a záró szín, de közben piros és fekete váltja egymást. A fekete egyértelműen a gyász, az elmúlás, illetve elbukás színe és szimbolizálója, míg a piros inkább az élet, a lázadás, a küzdés metaforája. A fehér lehet a tisztaság, és a béke, esetleg a megadás illetve a feladás jelképe. Jelen darabban ez utóbbi tűnik valószínűbbnek.

Selyem Panna, Savanyó megháborodott kedvese, Pisze-Lapuka és a Holdviolás tanító - Németh Gabriella, Pintér Viktória és Sövény László

Ahhoz, hogy béke legyen, nem elég akarni, de tenni is kell, ez pedig sokszor halállal, szenvedéssel jár együtt. Bár számtalanszor megmoshatjuk arcunkat a folyó vízben, vagy kimoshatjuk egymás után többször is a gyolcsunkat - mindez eredménytelen, ha belül ugyanazok maradunk. A ruháját mosó nő akarva-akaratlanul Arany János Ágnes asszonyára emlékeztethet bennünket, aki már rég kimosta a piros vérfoltokat a fehér kendőjéből, már elszaggatta az anyagot, annyiszor kitisztította, mégsem hagyja abba a mosást. A lelkéből is szeretné kimosni ugyanis a szennyfoltokat, de az nem megy olyan könnyen...

Van valami, ami mindezek ellenére némi megoldást, egyfajta megnyugvást sugallhat: ez pedig az üveggömb. A szerelemre éhes kamasznak, Pisze-Lapukának (Pintér Viktória) azt ígéri még a darab elején a két zsandár, hogyha segít elfogni Savanyót, akkor cserébe kap egy üveggömböt. Felmerülhet a kérdés: miért is kell elfogni a betyárt? A mese, a hagyomány szerint nem csak a falu lányait csábította el szép sorjában a haramiavezér, de lopott is. Az elcsent ezüstpénzt pedig az arra rászoruló szereplőkre szórta. Emlékezzünk rá, a Holdviolának ezüstös termése van!

Bizonyára az üveggömbnek is mély jelentésrétegei lehetnek. Ami biztos: a lány a darab végén kap egy nagy labdát (ez lehet az üveggömb), melynek úgy örül, mint egy gyerek. A gömb mindenképpen a teljességre, az üveg pedig az átláthatóságra utal. Talán vannak még olyanok, akik átlátnak a mesén?

Számtalan kérdésfelvetése, megközelítése van a Kiss Anna (gyermek)verseit tömörítő darabnak, melyből a fentebb leírtak csak néhány a sok közül. Amiről mindenképp érdemes még szólnunk a közel egyórás előadás kapcsán, az a színészi játék. Minden verbális és nonverbális kommunikáció, gesztus precízen kidolgozott és közérthető. Bakucz András mellett Németh Gabriella játékát kell kiemelni, aki Selyem Pannát, Savanyó megháborodott kedvesét alakítja zseniálisan a darabban. Volt, hogy egy percen belül kiabált, beszélt szépen, és mogorván, de olyan váltásokkal, és hanghordozással, hogy beleborzongtunk. Főként a folyóparti jelenet volt lenyűgöző, mikor „játszott" a virágaival: mintha nem is ezen a világon lenne. Bár közben zajlott egy másik párbeszéd, alig lehetett levenni szemünket az arcáról. Ugyanígy a két zsandárnak is volt egy kitűnő némajelenete, amiben negatív szerepük ellenére is maradandót produkáltak.

A darab megítélését illetően úgy gondoljuk, hogy a közönség is elégedett lehetett, még ha az előadást követően kesze-kusza gondolatokkal is tértek nyugovóra: igazi színházi élménnyel gazdagodhattak, amit csak megspékelt a kivonuló zene. Gyaníthatóan tudatos választás volt kivonulásként József Attila „Tudod, hogy nincs bocsánat" - című versének sorai, melyek az előadás tükrében hátborzongatóbbnak hatottak, mint valaha...

Az előadás beharangozója és szereposztása itt olvasható.