A szakirodalom mélyen hallgatott... 

Lepold Andrea elmondta, most már nyugodt szívvel tárhatja a közönség elé a történteket, mert Kristóf Kálmán gyermekei nincsenek az élők sorában, Ágota 2011-ben, Attila 2015-ben, Jenő 2017-ben hunyt el. Kristóf Ágota és Attila életük legszebb éveit töltötték Kőszegen, ám apjuk letartóztatása ennek véget vetett, és a tragédia egész életükre nyomott hagyott bennük. Ágota regényeiben kézzelfoghatóan végigvonul a lélekvesztés, a rémálmok, a férfi narratíva, a szexuális perverziók, a szimbolikus apagyilkosságok.

A Kristóf testvérekre vonatkozó szakirodalom mélyen hallgat arról, hogy  apjukat kislányokkal való erőszakoskodással vádolták, jóllehet a korabeli sajtó foglalkozott ezzel. Andrea mutatott egy 1948 október 6-án, a Világban megjelent cikket, Gyermekrontásért őrizetbe vettek egy tanítót címmel, mely Kristóf Kálmán letartóztatásáról számol be.

A cikk így kezdődik:

„A város nyugalmát nem mindennapi eset kavarta fel: a rendőrség 8-12 éves leányokkal való erőszakoskodás gyanúja miatt őrizetbe vette Kristóf Kálmán általános iskolai tanítót."

Még 7 éves gyermek is akadt az áldozatai között 

A bűnügyre a MÁV árvaházban derült fény, két 13 éves, 7. osztályos kislány panaszkodott a tanárnőjüknek arról, hogy mi történt velük. Elpanaszolták, hogy Kristóf tanár úr már egy jó ideje bizalmasan viselkedett velük, még a katedránál is megsimogatta őket. Az iskola igazgatója magához rendelte a két lányt, miután tudomást szerzett a dologról, akik elmondták, hogy a tanár gyakran behívta őket a fizikaszertárba azzal az ürüggyel, hogy segítsenek neki behordani az eszközöket, ahol aztán erőszakoskodott velük. A nyomozás során kiderült, hogy Kristóf Kálmán főleg a gyengébb és fejletlenebb lányokat kedvelte, még 7 éves gyermek is akadt az áldozatai között.

Kristóf Kálmán a soproni tanítóképzőben végzett eminensként, majd a Pápa közelében lévő Csikvánd elemi iskolájában kapott állást 1926-ban. Valószínűleg Pápán ismerte meg későbbi feleségét, a felvidéki származású Turchányi Antóniát, akitől három gyermekük született: Jenő (1934), Ágota (1935) és Attila (1938). Kálmán és Antónia részt vett a falu kulturális és gazdasági életében, a parasztok nem csak tisztelték, hanem szerették is őket. Kálmán nyaranta visszajárt szülőfalujába, a Vas megyei Rábapüspökibe (ma: Püspökmolnári), ahol a helyi gyerekeknek tanfolyamokat tartott. A szülők háztáji termékekkel hálálták meg, hogy foglalkozik a gyermekeikkel, bőségesen ellátták mindenfélével.

Menekülnie kellett 

18 év csikvándi tanítóskodás után Kálmán állásajánlatot kapott a kőszegi tanítóképző intézettől. Csikvándon azonban megindult a szóbeszéd Kálmán ellen, hogy nem azért ment el a faluból, mert kiváló tanítói tapasztalata miatt elismerték a munkáját, hanem mert menekülnie kellett.  A pletykát megerősítette egy rejtélyes öngyilkosság, egy tizennégy éves kislány, Zámolyi Irén 1939-ben Csikvándon fölakasztotta magát. Lepold Andrea arról is mesélt, hogy telefonon próbált meg információt gyűjteni a falubeliektől, ám a falusiak mereven elzárkóztak. Akkor személyesen látogatott el hozzájuk, mire ők is jobban megnyíltak. Bizonyíték nincs rá, hogy közvetlen kapcsolat lenne Zámolyi Irén halála és Kristóf Kálmán között. Az is elterjedt a faluban, hogy Kristóf Kálmán kloroformot és hipnózist használt, hogy a lányok ellenállását megtörje.

Kristóf Kálmánt tehát három tanítási év után perbe fogták leánytanítványai szexuális bántalmazásáért, és hét év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A teljes bírósági iratanyag a hetvenes évek végén megsemmisült, a szombathelyi levéltárból azonban nemrégiben váratlanul előkerült a végzés másolata, melyből kiderül, hogy Kristóf Kálmán 22 tanítói pályán töltött éve során Csikvándon és Kőszegen összesen 17 gyermeket bántalmazott szexuálisan, közülük nyolcat megerőszakolt. Az iratban mindannyian tanítványaiként szerepelnek, tizenkét év alatti kislányok. A korabeli újságcikkekből és Székely László kőszegi apátplébános feljegyzéseiből az is kiderül, hogy legfiatalabb áldozata mindössze hétéves volt.  Az abúzus vádját a gyermekek vallomásain kívül orvosi szakvélemények és Kálmán töredelmes beismerő vallomása is alátámasztották. A börtönből öt év után, harmadolással szabadult, 1953-ban.

Parancsoló stílusa és a tekintélye hatott 

Lepold Andrea Kristóf Kálmán két egykori tanítványával, egy idős hölggyel és egy férfival találkozott több mint hetven év után, akik beszámoltak az abúzusokról. Mindketten osztálytársai, a hölgy pedig jó barátja is volt Kristóf Attilának. Az akkori kislány többször kapott meghívást Kristófék házába, ahol az udvaron Attilával játszott, aztán Kristóf Kálmán korrepetálás ürügyén behívta egy szobába. Itt zaklatta először szexuálisan a kislányt, majd folytatódott az iskolában, ahol tanítás után a férfi szűkre nyitotta az osztályajtót, hogy a gyerekek csak egyesével férjenek ki, a kislánynak viszont ott kellett maradnia. Az idős hölgy egyébként meg van győződve arról, hogy a tanító nem alkalmazott semmiféle kábítószert a gyerekeken, parancsoló stílusa és a tekintélye hatott. Meg sem fordult a fejében, hogy ellenállhatna. Amit a tanító mondott, annak úgy is kellett lennie. A tabuként kezelt szexualitás és az intimitással kapcsolatos ismeretek alapvető hiányosságai is megakadályozták abban, hogy felismerje, mi történt vele, és a szüleinek panaszkodjon, csak  később döbbent rá, mi történt vele.

Lepold Andrea a feldolgozási folyamat során kapcsolatba lépett a ma élő családtagokkal is, mert fontosnak érezte, hogy őket is belevonja a kutatásaiba. Kristóf Attila özvegye, Ujlaki Ágnes szerint, aki segített rekonstruálni a történetet, Kristóf Kálmán felesége, Antónia sírt, zokogott a kihallgatáson, és azt kiabálta: „Nem igaz! Ráfogják!" A leszármazottak máig egy koncepciós perről szóló legendát ismertek, és úgy tudták, Kristóf Kálmán jóval enyhébb molesztálásokat követett el.

Lepold 2 hónapon át levelezett Ujlaki Ágnessel, aki elfogadta apósa bűnösségét. Antónia nem ismerte el férje bűnösségét, meg volt győződve arról, hogy koncepciós per áldozata lett. Lepold Andrea kihangsúlyozta, a leszármazottak nem tehetnek a felmenőik bűneiről, az egyedüli bűnös Kristóf Kálmán.

Ami a pedagógiai módszereit illeti, a visszaemlékezések szerint Kristóf Kálmán kiváló pedagógus volt, lelkes, tájékozott és kísérletező kedvű reformer, ugyanakkor nagy fokú szigorúság jellemezte. 1947-ben két számot élt meg saját szerkesztésű pedagógiai folyóirata, az Új Nevelés.

Mintha nem számítana bűncselekménynek

Kristóf Ágota és Kristóf Attila irodalmi munkásságuk során dolgozták fel az átélt traumákat. Ágota elsősorban A nagy füzetben, Attila pedig a Oidipusz körbejár című regényében. A nagy füzet önéletrajzi ihletésű, Ágota a saját gyerekkorukat örökítette meg és dolgozta fel, a regénybeli ikerpár ő és testvére, Jenő. Egy év korkülönbség volt közöttük, ezért ikrekként tekintettek egymásra. Kristófék 1944 tavaszán költöztek Kőszegre, amikor a háború miatt április 1-jével véget ért a tanév. Kőszeg szépsége ámulatba ejtette a három gyermeket, különösen Ágota és Attila szívét. Későbbi olthatatlan visszavágyódásukat jól tükrözi Ágota néhány novellája, illetve Attila visszaemlékezései.

Ágota a legemlékezetesebb kőszegi évnek az elsőt jelölte meg, a háború utolsó, legnehezebb időszakát. Mint vásott kölykök, bátyjával, Jenővel krumplit, kukoricát és cigarettát loptak, kószáltak az utcákon, „marháskodtak", míg kistestvérük, a hatéves Attila otthon csüngött az édesanyjukon. Ágota kilenc, Jenő pedig tízesztendős volt ekkor.

Apjuk, Kálmán ezalatt a fronton katonáskodott a győri 16. gyalogezred 1. zászlóaljának tagjaként. Őrmester-írnoki szerepkörben Németországba vezényelték, ahol túlélte a cellei vonatrobbanást, aztán furfangos módon megszökött: nyílt parancsban utasította önmagát a hazatérésre. Alakja döbbenetes módon jelenik meg Ágota regényének végső jelenetében, mikor a frontról visszajön, ikerfiait arra kéri, segítsék a határsávon való átjutását. Ahogy a fiúk számítanak rá, gránátra lép és felrobban, holttestén át pedig az egyik gyermek külföldre szökik.

A Nagy Füzetben a saját gyerekkoráról akart mesélni, arról, hogy mikor 1944-ben, a világháború utolsó évében a család Kőszegre költözött, mit éltek át fivérével, Jenővel. Kettejüket kilencéves ikerfiúkként jeleníti meg a regényben, akik testüket és lelküket tudatosan és terv szerint megkeményítik. Mindezek mellett Ágota a gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélést tényszerűen, érzelmek nélkül ábrázolja könyvében, mintha nem számítana bűncselekménynek. Sőt, mint ismert „A Nagy Füzet utolsó jelenetében, az egyik fiú a szándékosan halálba küldött apja holttestén átlépve menekül az országból. Ez ugyancsak többletjelentéssel bír: egyszerre utal Kristóf Ágota 1956-os disszidálására, illetve arra a kísérletre, ahogy az írónő próbált a művei által tudattalanul is túllépni az apja okozta traumákon" - mondta Lepold Andrea.

Attila pedig a nyolcvanas évek derekán, már családos emberként  visszatért Kőszegre, hogy családja múltja után kutasson, akár Szophoklész Oidipusz királya. Kőszeg azonban már régen elfelejtette a kislányokat molesztáló tanítót, a bírósági anyag pedig megsemmisült. A könyvben Zsuzsa álnéven élethű leírást ad Ágotáról, és a regénybeli Florence-t és a sérült arcú Orrnixt is valós személyekről mintázta.

Ágota életében egy újabb törést jelentett, amikor 1956-ban el kellett hagynia az országot férje, Béri János politikai nézetei miatt. Az alig néhány hónapos kislányukkal szöktek át a határon Ausztriába, majd a svájci Neuchatelben telepedtek le.

A kötet a Kristóf Ágota-kultusz ellenpontozása lehet

Lepold Andrea arra a kérdésre, hogy milyen hatást vár attól, hogy könyv formában megjelent a kutatása, azt felelte, hogy idehaza nem sokat. „A Szombathelyről kiinduló Kristóf Ágota-kultusz kap egy ellensúlyt, így talán objektív módon fogják ápolni az írónő emlékét, és nem feledkeznek meg a környezetükben élő áldozatokról és leszármazottaikról, akik némák és arc nélküliek voltak és maradnak is immár ennyi évtizeddel a történtek után. De nekik is jár az igazságtétel" - húzta alá.

A szerző a jövőbe tekintve azzal folytatta, reméli, hogy sikerül majd külföldön is kiadni egy adaptációt. „Ideális esetben Kristóf Ágota minden regényére, vagy legalábbis A nagy Füzetre felkerülne egy 18-as karika. Kivennék a kötelező olvasmányok közül - a Nagy Füzet, Svájc középiskoláiban kötelező olvasmány, Franciaországban pedig a még kisebbek, a kiskamaszok számára is a választható kötelezők között szerepel -, és legalább szakmai körökben alaptétellé válna, hogy ezek a művek egy sérült lelkű ember tollából származnak" - jelentette ki. 

Lepold hozzátette, hogy a szülők, akik eddig tiltakoztak az iskolákban a mű ellen, most kapnak egy hivatkozási alapot. „Ami most mondhatni érzékenyítés a pedofíliára, az az ellenkezőjére fordulna, és a traumatizált emberek iránti érzékenyítéssé válna, de csakis felnőttek számára" - hangzott el.

Érdemes megnéznünk Lepold Andrea kötetének borítóját is. Középen Ágota és Attila gyerekkori fényképét láthatjuk 17 gyertyával körülvéve. Ezek a gyertyák jelképezik azt a 17 áldozatot, akiket Kristóf Kálmán bántalmazott. A rózsaszín ruha a kislányokra és az ártatlanságukra utal. A könyv pedig méltó emléket állít az áldozatoknak, és egyben felhívja a figyelmet a gyermekek szexuális bántalmazására, mely ma is jelen van.

Forrás: https://kristoftrauma.hu/