A Carte Rouge, azaz a vörös térkép egy történelmi jelentőségű dokumentum, a Kárpát-medence etnikai viszonyait mutatja be az 1910-es népszámlálás adatai alapján. A térképet gróf Teleki Pál és számos magyar földrajztudós készítette. A világ egyik első olyan térképe, ami a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolta.

Az erről szóló film 1918. szeptemberben, Bulgária összeomlásával kezdődik, amelynek következménye az antanthatalmak előrenyomulása a Balkánon. Ekkor már nyilvánvalóvá vált a magyar tudósok és politikusok számára, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a Nagy Háborút elveszíti, és területe, mint soknemzetiségű ország nem tartható többé egyben. Gróf Teleki Pál felismerte, hogy szükség lesz egy térképre, ami megmutatja a különböző etnikumok arányát a magyar területeken. A felismerést tett követte, és a hatalmas munkába bevonta a kor legkiválóbb térképészeti szakértőit: Kogutowicz Károlyt, Buday Lászlót és Bátky Zsigmondot, valamint Popovics Sándor pénzügyminisztert. Mindannyian abban bíztak, hogy a térkép segít megvédeni a magyar érdekeket a béketárgyalásokon.

A dokumentumfilm középpontjában gróf Apponyi Albertnek, a magyar békedelegáció vezetőjének 1920. január 16-án, a párizsi külügyminisztériumban elmondott beszéde áll, ahol a térkép egy kicsinyített változata is bemutatásra került.

Egyik legmeghatóbb jelenete gróf Teleki Pál és gróf Apponyi Albert párbeszéde a vonatfülkében, a hazafelé vezető úton. Teleki figyelmezteti Apponyit, hogy nem szabad biztatni az otthoniakat, Apponyi gróf viszont úgy gondolja, reményt kell adni nekik. Az ezt követő eseményeket mindenki ismeri a történelemkönyvekből. A trianoni békeszerződés magyarok millióit szakította el az Anyaországtól, és a területek jelentős részét, több mint kétharmadát is elcsatolták.

Az 50 perces alkotás végén Isaiah Bowman-nek, az Amerikai Földrajzi Társaság elnökének levelét látjuk és halljuk, miszerint az Egyesült Államokban 1923-ban publikálták és sokszorosították a térképet.

A film műfaja dokumentum-játékfilm, valóban korhű dokumentumokat használtak fel az alkotók a történet bemutatására, mint például a híradókban rögzített eredeti filmkockákat vagy a hírlapokban megjelent cikkeket. Emléket állít az ország sorsáért felelősséget érző, kiemelkedő tudósoknak és politikusoknak, akik megkísérelték a lehetetlent, és végigjárták ezt a rendkívül nehéz utat. Ahogy gróf Apponyi Albert fogalmazott: „A XX. század egyik legnehezebb feladatát, küldetését bízta rám a nemzet."

Busi Mihály, Szalóczy Pál és Gerebics Sándor (b-j)

A filmbemutató után közönségtalálkozóra került sor Tanai Ibolya vezetése mellett, amelyen részt vett Gerebics Sándor rendező, producer, Szalóczy Pál forgatókönyvíró, a színészek közül gróf Apponyi Albertet alakító Auerbach István, gróf Teleki Pált megszemélyesítő Kelemen Zoltán, Nopcsa Ferenc bárót játszó Busi Mihály részvételével.

Megtudtuk, 2020 márciusában a Kazinczy-díjas Szalóczy Pál hívta fel telefonon a film rendezőjét azzal, hogy filmet kellene készíteni Apponyi Albert beszédéről, amit a gróf 1920. január 16-án mondott el a párizsi külügyminisztériumban, ahová a vesztes hatalmak közül csak Magyarországot hívták meg. Miután ennek nem létezett eredeti hangfelvétele, Szalóczy Pál a saját hangján rögzítette a szöveget és azt a felvételt mutatta meg a rendezőnek. Eldöntötték, elkészítik a filmet, amellyel azt akarták megmutatni, hogy még egy annyira vert helyzetben is, ami bekövetkezett, erős egyéniségek - mint Apponyi, Teleki és Bethlen - mégis megpróbálták a lehetetlent.

Auerbach István és Kelemen Zoltán (b-j)

Az alkotók beszéltek arról is, hogy hogyan történt a szereplők kiválasztása, akik javarészt elhivatottságból, önkéntességből vállalták a felkérést. Az Apponyit alakító - kellő méltósággal, kimért eleganciával! - Auerbach István nem a szakmából jött, de nem idegen számára a történelmi események megjelenítése: a Gyulaffy László Hagyományőrző Lovasbandérium tagja. Nem mondtuk volna meg az alakításról, hogy nem profi színészhez köthető!

A sors pikantériája, hogy a trianoni békeszerződés végül megtagadta mindazon elveket, melyek nevében megszületett. Annak ellenére, hogy a területüket gyarapító országok célja hivatalosan a nemzeti önrendelkezés megvalósítása, önálló nemzetállamok létrehozása volt, a békekonferencián valójában az a cél vezérelte őket, hogy Magyarország területéből minél nagyobb részt szerezhessenek meg.

Még mindig értetlenül állunk az antanthatalmak képviselőinek visszalépése előtt, hogyan voltak képesek Lloyd George brit, Orlando olasz miniszterelnökök és Wilson amerikai elnök Clemenceau francia elnökre bízni a „megbeszéltek" végrehajtását. Hová lettek a korábbi jó angolszász, brit, olasz kapcsolataink? Miért nem szólt senki egy jó szót sem az érdekünkben?

Ma már tudjuk, hogy Trianon nem az egyetlen ilyen alkalom volt a XX. századi magyar történelemben...

A Vörös Térképről bővebben itt olvashatsz!