Akadémikusok, akik ritkán mennek el naponta játszani vagy zenélni, az elmúlt évtizedet az analóg technológia rendkívüli újjáéledésének vizsgálatával töltötték. A bakelitlemezektől a filmes kamerákig mindenféle, látszólag leírt technológia visszatért, beleértve a moduláris szintetizátorokat is - ez az egyik legkorábbi típusa ennek a ma már mindenütt elterjedt elektronikus hangszernek.

- Végre megtaláltam a legendás Schneiders Buerót, egy analóg szintetizátorokat árusító boltot Berlin Kotti negyedében. Két lépcsőfokon felfelé a kínált zenegépek között olyan márkák találhatók, mint a Moog és a Buchla, valamint modern euro-rack-ek. Minden egység tartalmaz fejhallgatót és patch-kábeleket. Nincsenek utasítások és a gépek - bár csábítóak - impozánsak is. (Michael jegyzeteiből)

Az Egyesült Királyságban 2023-ban mintegy hatmillió bakelit lemezt vásároltak, ami 11,7%-os növekedést jelent az előző évi eladásokhoz képest, és ez a 16. év a növekedés sorozatában. A bakelitlemez-újraéledés a független lemezboltok újjáéledését is elősegíti, az Egyesült Királyság főutcáiban mára harmadával több (mintegy 461 üzlet) van, mint egy évtizeddel ezelőtt.

Természetesen már nem állja meg a helyét az a sztereotípia, hogy a bakelithallgatók idősebb férfiak. Taylor Swift ma már minden 15. USA-ban eladott bakelitlemezből egyet ad - és ez volt az oka annak, hogy 2023-ban az Egyesült Királyságban sorra álltak a Record Store Day-en. Kortárs zenészek, például Lana Del Ray, Tyler, The Creator, Olivia Rodrigo és Kendrick Lamar hordozója olyan bakeliteket is felülmúlt, mint a Metallica, akik maguk is annyi zenét adnak el bakeliten, hogy saját bakelitpréselő üzemet vásároltak, hogy biztosítsák az utánpótlást.

Az analóg szintetizátorok újjáéledésének jó példája, hogy a tekintélyes márkák, köztük a Korg és a Moog újra piacra dobták a kezdőknek szánt alacsonyabb árú modulokat, miközben a régebbi klasszikusokat is újjáélesztették a profik számára. Ez azt jelenti, hogy több analóg opció áll rendelkezésre, mint az 1970-es évek, a moduláris formátum virágkora óta bármikor.

Az új márkák, például a Teenage Engineering szintetizátor-alapú zenei eseményei tele vannak fiatal és középkorú rajongókkal, akik szívesen játszanak a Kraftwerk által ihletett zsebszámítógép szintetizátorokkal, amelyek meglepően sokféle hangzást tudnak produkálni. Egyes zenészek továbbra is az analóg elektronikus hangszerek melegebb hangzására vágynak, nem pedig a számítógép által keltett hangokra.

Michael berlini látogatása egyike volt a sok tapasztalatnak, amelyek megkísérelték megmagyarázni, miért választja olyan sok fogyasztó ezeket az úgynevezett „nehéz" technológiákat, amikor sokkal egyszerűbb és kényelmesebb lehetőségek is léteznek. Valójában a régi eszközök használatának megtanulása, annak nehézsége a lényeg?

- Körülbelül két modult csatlakoztatok. Semmi. Hirtelen ráébredek, hogy már két órája ezen vagyok. Kicsit kábultan nézek körbe a boltban. Sokan azok közül, akik velem egy időben kezdték el használni a gépeket, még mindig gondolataikba merülnek, gépeiket patch-kábel borítja. Tovább megyek, és végül hangok kezdenek kijönni. (Michael jegyzeteiből)

A "lassú" vonzereje

Amikor Phil Oakey, a 80-as évek szintipop-úttörőjének, a The Human League-nek a frontembere egy 2011-es interjúban megemlítette, hogy egy új "analóg pillanat" következik be, azon töprengtünk, hogy az elavult formátumok iránti megnövekedett érdeklődés múló hóbort lesz-e, vagy valami tartósabb.

Ettől függetlenül belemerültünk. Michael vásárolt egy Szovjetunióban gyártott Lomo LC-A kamerát (amelyet 1984-ben vezettek be, és még ma is gyártanak Kínában). Valójában a Lomography 10 aranyszabálya közül a kilencedik szabály rávilágít a filmre való felvétel véletlenszerűségére, nem pedig a digitális fényképezőgépre - és még arra a kedves meglepetésre is, hogy az előhívott filmet visszaküldik a feldolgozó laboratóriumból.

- Tehát visszakapsz egy tekercs filmet a laborból. Ki ez a személy? Mi az a fényörvény, ami a képen villog? Hogy lettek ilyenek a színek? Vagy mi a helyzet azzal a véletlen dupla expozícióval - hogy a fenébe történt ez? Mit is próbáltam ott fotózni? Ezeket az eseteket szeretjük. (Michael jegyzeteiből)

A film szemcsés jellege, a bakelit sercegő hangja és az analóg szintetizátorokra való hajlam, hogy kialudjanak a hangból vagy megszenvedjék az áramingadozást, mind kulcsfontosságú elemei lehetnek a művészet és a zene kulturális rezonanciájának. Tehát az emberi tökéletlenségek is, amelyek úgy tűnik, gyakoribbak az analóg felvételek között.

A digitális technológia leveszi, tompítja a fogyasztók képzettségét, ami az elidegenedés érzéséhez vezet. Jó példa erre a Cannonball, az amerikai The Breeders 1993-as dalának nyitó basszustétele véletlenül más hangnemben indul. Josephine Wiggs basszusgitáros egy lépéssel lejjebb kezdett játszani a riffen, majd megjavította, amikor bejött a dob. A Roxanne-ban, a Police 1978-as kislemezén pedig a dal egy véletlen zongoraakkorddal kezdődik, amit az énekes, Sting nevetése követ. A zongora billentyűire ült...

Hasonlóan, Mick Rock legendás zenei fotói közül sok, például Lou Reed Transformer című albumának borítója technikailag nagyon szemcsés, mert gyenge fényviszonyok között forgatott, és a filmet a korlátai közé szorította, de ennek eredményeként festői hatásuk van.

Végül ezek az előretörések formális kutatási projektté váltak. A nosztalgia helyett a fogyasztók inkább a film felé fordulnak annak esztétikai értékei, valamint a fotóik feletti kreatív kontroll érzése miatt.

2018-ban Giana társíróként egy cikket jegyzett a Harvard Business Review-ban The Growing Business of Helping Customers Slow Down címmel, kiemelve a „fogyasztói lassítás" iránti növekvő étvágyat - és az olyan kapcsolódó fogalmakat, mint a „lassú vásárlás" és a „csendes szobák" biztosítása néhány nagyváros elegáns üzleteiben.

- Úgy látjuk, hogy az analóg lassítás elősegítése előnyös az egyéni jólét, a környezet és a vállalkozások számára egyaránt - zárja tudósítását Michael Beverland és Giana M Eckhardt.

Az eredeti írás itt olvasható