Középpontban a kulcs – Örkény István: Kulcskeresők című drámája a Kőszegi Várszínházban
Képgaléria megtekintése2024.06.21. - 01:30 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'
A Kőszegi Várszínház idei évadjának egyik kiemelkedő darabja Örkény István: Kulcskeresők című drámája. Bár Örkény a darabot 1975-ben Szolnok város 900 éves évfordulójára, a város felkérésére írta, az ősbemutatóra pedig 1975. november 15-én a Szolnoki Szigligeti Színházban került sor, a groteszk elemekben bővelkedő dráma talán ma aktuálisabb, mint valaha. A Kőszegi Várszínház és a Gózon Gyula Kamaraszínház közös előadása Hajdú László rendezésében felejthetetlen élményt nyújt.
Örkény István: Kulcskeresők című drámája a Kőszegi Várszínház és a Gózon Gyula Kamaraszínház közös előadásában szinte az első perctől kezdve rabul ejti a közönséget. A színpadra tekintve azonnal retró feeling fog el, a régi porszívó, a junoszt tévé, a szocreál bútorok, a divatjamúlt, bár egykor menőnek számító bőrönd, majd a későbbiekben megjelenő szintén retró telefon visszarepít a 60-as, 70-es évekbe. Ezek a kellékek még ma sem tűntek el teljesen, az idősebb generáció lakásaiban most is megtalálhatók a szocializmus idején vásárolt, a KGST országaiban előállított, tipikusan a praktikusságra törekedő eszközök, bútorok. A nosztalgiaérzés a szereplők színpadra lépésével is megmarad, a ruházatuk, a mozdulataik, a beszédstílusuk, a háttéreffektek, az időnként megszólaló narráció a hetvenes évekre emlékeztetnek. A szobában felhalmozott dobozok pedig sejtetik, egy itt egy új lakásba költözésről van szó. És valóban, Fórisék új lakásba költöznek, még nem volt idejük kicsomagolni a holmijukat, a szobában teljes a káosz, minden szanaszét. Fórisné, Nelli (Nagyváradi Erzsébet) bevásárlásból érkezik haza, az ő fejében is legalább akkora összevisszaság uralkodik, mint a szobában. Izgatott, mert elveszítette a lakáskulcsot, de legfőképpen a férje miatt izgul, aki pilóta. Fórisné nem tudja, hogyan sikerült a férfi repülőútja Prágába, ugyanis jól ismeri Fórist (Rékasi Károly), és tisztában van vele, hogy férje mennyire szereti fitogtatni pilótaképességeit, melynek következtében meggondolatlanságokra is képes. Így aztán nem figyel a lakáskulcsára, amit el is veszít. Megjelenik a színen Benedek a gázszerelő és ezermester (Gieler Csaba), aki mindent be tud szerelni, meg tud javítani, mindenben segítőkészséget mutat, bár némi „Mekk Elek-i" vonás is jellemző rá. Kezdetét veszi tehát a lázas kulcskeresés.
Örkény darabja rendkívül sokrétű, a kulcs elveszítése csak a felszín, mondhatjuk úgy is, hogy metafora, hiszen a Kulcskeresők emellett fontos kérdéseket boncolgat, mint például a siker-kudarc kérdése, a szabadság vagy rabság, elmenni vagy maradni; képesek vagyunk-e elfogadni a valóságot, vagy inkább illúziókba ringatva vigasztaljuk magunkat. A darab egyik fő szála Fóris és Fórisné kapcsolata. Fórisné arra készül, hogy elhagyja a férjét, elege lett a rettegésből. Ehhez viszont ki kellene lépnie a lakásból, de kulcs nélkül lehetetlen, mégsem hagyhatja csak úgy nyitva, főleg úgy, hogy számára teljesen felfoghatatlan dolgok történnek ott, melyben a Bolyongó (Pusztaszeri Kornél) keze is benne van. Bolyongó maga is titokzatos figura, Örkény egy interjúban így nyilatkozott róla: „A Kulcskeresők minden szereplőjének, ahogy már szokás, van neve, csak a Bolyongónak nincs neve, se lakcíme, se mestersége. Ő a semmiből jön, és a semmibe megy. Ő a mi álmodni tudásunk. Még a magyar szóhasználat is őt bizonyítja, mi ugyanis az életet elviseljük, de az álmokat - így mondjuk - kergetjük. És nem elkergetjük ám, sőt, futunk, hogy utolérjük őket, hogy beléjük csimpaszkodhassunk, a bolondítónkba, a megmentőnkbe, a jobb jövőt ígérőnkbe - az összes Fórisok a maguk Bolyongójába."
Bolyongó karaktere végig kétségek között hagyja a nézőt. Néha úgy tűnik, hogy valóságos személy, néha pedig olyannak látjuk, amilyennek Örkény is megálmodta, énünknek az a részét testesíti meg, amelyik lepattintja rólunk a valóságot, és abba az illúzióba ringat, hogy milyen jó fejek vagyunk, és kudarcainkat, elhibázott lépéseinket is erényként tüntethetjük el. Mennyire felfokozottan van ez jelen ma, a közösségi média, a virtuális valóság, a mesterséges intelligencia világában. Bezárkózunk a saját buborékunkba, csak azokat az információkat fogadjuk el, melyek gondolkodásmódunknak, világnézetünknek megfelelnek, csak olyasmiket posztolunk, amik pozitív színben tüntetnek fel minket, és azokat az embereket fogadjuk el ismerősnek, barátnak, akik jót írnak/mondanak rólunk. A negatív hozzászólásokat egyszerűen töröljük. Így lovalljuk bele magunkat az illúzióinkba, ahogyan ezt a Bolyongó is teszi. És ha már bent vagyunk az illúzióban, hiába jön Bodó (Kocsis Gábor) a cáfoló hangfelvételekkel, szelektív befogadásunk következtében a valóságot saját meggyőződésünk javára fordítjuk. Így lesz a kudarcból siker, egy szerencsétlen flótásból pedig hős.
A kulcskeresésbe bevonódik Fórisék lánya, Katinka (Sipos Ilka e.h.) és a felső szomszéd Erika (Sajgál Erika) is. Az első rész végére előkerül a kulcs, és itt akár véget is érhetne a darab, ha a második részben nem következne be egy csavar. Először az okozott problémát, hogy nem lehet bezárni az ajtót, utána pedig az, hogy nem lehet kinyitni. Az ajtó és a zár a szabadság metaforájának is felfogható. A legtöbbünk sem a szabadsággal, sem a hiányával nem tud mit kezdeni. Ha nem vagyunk szabadok, akkor úgy érezzük, bármit elkövetnénk annak érdekében, hogy szabadok lehessünk. Ám ha mégis szabadokká válunk, akkor megriadunk, és olyanokká válunk, mint a ketrecében gubbasztó kismadár, hiába nyitották ki a kalitkája ajtaját, nem hagyja el a biztonságot nyújtó otthonát. A darab szereplői sem elégedettek, a nyitott ajtó védtelenné és kiszolgáltatottá tesz a betolakodókkal szemben, a zárt ajtó viszont a szabadságot veszi el.
A Kulcskeresők fő jellemzője a groteszk, az abszurditásban mégis önmagunk hétköznapjait találjuk meg. Mert hát milyen gyászhuszárok azok, akik eltévednek és rossz lakásba mennek a koporsóval, vagy milyen lakás az, amelyikbe bemenni lehet, de kimenni nem? Az ajtó kinyitása közben többször elhangzik, hogy „a kulcs a semmiben forog". Vajon ez nem egy újabb utalás arra, hogy milyen gyakran képzeljük úgy, hogy sorsdöntő esemény előtt állunk, vagy értékeljük túl magunkat egy-egy szituációban, miközben valójában csak a semmiben forgunk? A darab meghökkentő jelenetekkel van tele, megnevettet, és akár akarjuk, akár nem, elgondolkodtat. A szereplők kiváló színészi játéka teszi teljessé az élményt. Örkény István drámájából Székely Gábor tévéváltozatot készített 1979-ben, Avar István, Görbe Nóra, Pécsi Ildikó, Csomós Mari szereplésével. Az ősbemutatót is Székely Gábor rendezte színpadra.
A Kulcskeresők remek nyári kikapcsolódást kínál, az Örkény-rajongók számára pedig nagyszerű csemege.
Szereplők:
Fóris - Rékasi Károly
Nelli - Nagyváradi Erzsébet
Katinka - Sipos Ilka e.h.
Erika - Sajgál Erika
Bolyongó - Pusztaszeri Kornél
Bodó - Kocsis Gábor
Benedek - Gieler Csaba
Díszlettervező: Ondraschek Péter
Jelmeztervező: Veréb Dia
Zenei szerkesztő: Fehérváry Lilla
Rendezőasszisztens: Kiss Kriszta
Rendező: Hajdú László
Producer: Szabó Ágnes
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1892 szavazat
Új hozzászólás