Ismét kegyes volt az időjárás, elkerülte a hőhullám a fesztivál eseményének színhelyét, így a koncertek előtt kellemes időben idézhettük fel Nemerei Péter munkáit, a Lamatin Jazz Fesztiválok gondosan megszerkesztett plakátjait a klub teraszán, a fotós arcképcsarnok mellett.

Az előzenekar- a tegnapihoz hasonlóan nemcsak rövidnadrágos, szandálos fiatalokból állt, a középkor is nyomatékkal képviseltette magát a magukat képezni kívánó Improvizációs Tábor tanítványainak sorában. Az AZEZZ Quartet Fülöp László- gitár, Pávai Barna- basszus, Sándor Zsombor- dob, valamint a Dániában zenét tanító Blik Bertram zongorista összetételű banda is a jazz mainstream korszakából válogatta ki bemutatkozásuk darabjait. Charlie Parker Billie's Bounce c. bluesával kezdtek, hatásos gitár- zongora uniszónóval indítva azt, majd egy 1934-ből származó Vernon Duke ballada, az Autumn in New York következett, végül a My Shining Hour c. sztenderddel fejezték be bemutatkozásukat. Mind a gitár-, mind a zongora-improvizációk ötletdúsak voltak, nagy tapasztalatot feltételeztek, de a kíséret is precízen dolgozott.

Tiszta erkölcs, vallásos lélek, szabad szellem - e három vonásával jellemezhetnénk Tóth Viktor altszaxofonos egyéniségét. Ezek származéka a tiszta, elsöprő erejű megszólalás, párban a magasfokú kreativitással. Nem sok jazz-zenész mondhatja el magáról Magyarországon, hogy mind a szakma, mind a közönség kiemelt érdeklődését bírja. Hatalmas lelke van, és hogy tartalékait feltöltse, sokszor „elbújik" ide-oda, hol Indiába, hol a Gyimesekbe, de legtöbbször alföldi tanyájára.

Óriási érdeklődés övezte új formációjának, a Skylark Metropolitannak bemutatkozását. Tóth nem az unplugged, dob nélküli hangzásban gondolkodott, melyek az Arura Trió idejében a jól megérdemelt sikereket hozták meg számukra Lukács Miklós cimbalmossal az oldalán. Már nem a „tanyasi kis lak" van a középpontban, mint a Szemed Kincse, vagy a Have No Fear lemezei idején, hanem a jó értelembe vett kozmopolita világ, a nagyváros, benne  az égboltra szálló-daloló pacsirtával. Hajtotta őt a megújulás szándéka, bár mind a nyolc, eddig megjelent lemeze más és más hangulatú. „Minden zenekarvezető álma, hogy az együttesben játszók a zenével együtt lélegezve szabadon szárnyaljanak, ugyanakkor olyan közös hangzást hozzanak létre, amely teljes, egyedi, és az univerzum minden minőségével rokon" - idézzük Tóth Viktort. Meg is találta új társait hozzá, megőrizve régi csapattársát, Orbán György nagybőgőst. A fiatal, 30-as korosztályt képviseli Cseh Péter gitáros, aki a Nagy Emma Quintetben irányította magára a figyelmet, és Gyárfás Attila, a Hágában zeneakadémiát végzett dobos, aki az avantgárd irányzat képviselője. Stílusukat nehéz jellemezni: post bop, modern mainstream, free jazz, etno-jazz és a könnyen rögzülő, a lélekre ható balladák egyszerre jelennek meg zenéjükben.

A műsorukban elhangzott számok, kevés kivétellel Tóth Viktor sajátjai voltak. A koncerten (mint a végén kiderült, lemezfelvételre rögzítve lett!) elhangzó dalokat nehezen tudtam követni. „Ez a kreatív, szabad szárnyalás, amely összes formációját jellemzi, ...az első pillanattól áradó erejével lebontotta a magunk köré épített falakat, és egyre felszabadultabban engedtük át magunkat a zene sodrásának" - idézem ide Somogyvári Péter koncertélményét.

Lüktető bebop, lengőbasszussal kísért slow blues, dallamos ballada jöttek egymás után. Tóth szaxijának a dallamfelvezetésben olyan hangja volt, mintha kórusban játszottak volna a fúvósok, szólóiban pedig szabadon szárnyalt, melodikus és energikus volt, a magas hangokat vízszintesen tartott Selmerjéből préselte ki. Páros ritmusú számoknál is aszimmetrikusként jött át a ritmus, főleg a recsegő alto- szólamokban. Gyakran játszottak a versékben uniszónót a gitárossal, aki nem a mainstream jazzben megszokott akkordfűzéseket alkalmazta: gyakran rockos, bluesos akkordokkal operált. Persze a gitár- szaxi „párbeszédek" itt is fokozták az izgalmat. Gyárfás széttört, a sémákat kerülő dobolása meghatározó volt a banda megszólalásában. Orbán is hozta formáját: magas szinten, izgalmas menetekkel játszott. A Groove Swing, első baby - ahogy Tóth Viktor bekonferálta -, őrült vadsággal hangzott el, majd az azt követő 35th Street c. nóta lengőbasszussal menetelt, míg a végén pedig szép csendesen "elhalt". "

Az erre a zenekarra írt repertoárba belekerült John Coltraine Dear Lord c. spirituális darabja is: Tóth a megnyugvás érzetét jól áthozó balladájában igazán kitett magáért: kiállásában a többiek kísérete nélkül szárnyalt, terült a szépség, a jóság, a melegség hangszeréből. A Rush c. már inkább a free-jazzhez közelített, Cseh jóvoltából visszhangzottak a beszúrt effektek, riff- akkordok. A Funk c nótával zártak a fiúk, mely dögös, kőkemény hangzással szólt Péter reszeléseivel, Attila rövid, Viktor hosszúra nyúlt élvezetes improvizációival.

Az átizzadt kaftánban a ráadásban visszatérő szelíd, a szemével mosolyogva irányító zenekarvezető egy indiai hangulatélményt elevenített fel (kamiondudálás), a szűnni nem akaró visszataps után pedig egy latin ritmusú számban, a Stolen Clap-ben megénekeltetett bennünket. Elsőre nehéznek látszott a reprodukálandó ének, de a végén belejöttünk. A harmadik - itt ez is megtörtént! - lejátszott ráadásszámot Duke Ellington tiszteletére írta Tóth. A lassú, hagyományos bluesban már hagyta zenésztársait szerepelni, főleg a gitárost, aki nagyokat szólózott, végül csak hárman, a szaxofonos nélkül fejezték be a számot.

Akár akarta, akár nem, Tóth Viktor sztárrá vált Szombathelyen (is). Beérett a 2005 óta érlelt gyümölcs: idehaza az egyik legnépszerűbb zenész lett, amit egy fikarcnyi megalkuvás nélkül ért el. És ez nem semmi manapság!

Ez történt eddig a Lamantinon:

A jazz három árnyalata rajzolt mosolygörbét a Lamantin Jazz Fesztivál keddi napján

2024.07.03. - 15:00 | Gróf István - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Előzenekari nagykoncert amerikai jazz standard-ekkel, ajtót berúgó tizenévesek saját repertoárral és bartókos szilajsággal, valamint manhattani klasszikus papajazz stand up-al - tömören ez a keddi "zenei ajándékcsomag", amit nagy örömmel fogadtunk be.

Az Oláh Kálmán Septet koncertje a Lamantin Jazz Fesztiválon

2024.07.02. - 15:00 | Gróf István

Hazai előadókkal rajtolt el a 24. Lamantin Jazz Fesztivál - A jövőre negyedszázados jubileumát ünneplő szombathelyi dzsesszdzsembori népszerűsége mit sem kopott napjainkban: az utóbbi években a fesztiválnak otthont adó Weöres Sándor Színház hangulatos klubja ismét színültig megtelt, sokaknak állnia is kellett. Megnyugvás ez a szervezőknek! A teraszon Czika László fotós portréi, a belső teremben a fesztivál jól ismert plakátjai gondoskodtak arról, hogy ne felejtsük el a dicső múltat sem.