Viva la VOLT - a VOLT Fesztivál 2010 utolsó napja
Képgaléria megtekintése2010.07.05. - 01:00 | Sum - Fotók: Tóth Péter
Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. [...] Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. [...] És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap. (Mózes I. könyve 1. rész)
Tipikus szombat a VOLTon. És lőn reggel (délben), és lőn este, a negyedik napon. A nemök szerint hivatásos barmok ezúttal a Szomszédnéni Produkciós Iroda, és Dombóvári István voltak. A nevetésre kiéhezett tömegnek Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs együttese a már megszokott eltolmácsolásos módon, és erdélyi komikumaikkal rázták a poénfát - fejbe is találta az embereket egy-két kemény poén -, Dombóvári meg még így, hogy leadott hirtelen 45 kilót, sem tartozik a legmulatságosabb nevettetők közé. Ellentmondásos egy pali, a beszélőkéje ugyan jól pörög, de a humor-ízlése nem egyezett sokakéval. Sokszor várta a tapsot, de az csak nem jött. Körülbelül annyira volt vicces, mint Leo Getz, a Halálos fegyver 2-ből, csak nem volt annyira szórakoztató, mint Pesci.
Péterfy Bori a kegyetlen, csirkekeltető meleget árasztó nappal szemben üvöltő szélként igyekezett elérni, hogy testünk folyadéktartalma ne csökkenjen olyan drasztikusan, mégis az ellenkezőjét sikerült elérnie - a tömeg otthagyott pár kilót ugrálás közben. Ha nem lett volna a slag, amiből a kékruhás kopter nagylelkűen fröcskölgette az üdítő fröcsekeket, bizonyára ájulásig ment volna egyeseknek a pattogás. Így meg, akik épp nem Boriba voltak szerelmesek, láthattak egy spontán vizespóló-versenyt, bár belőlük keveset lehetett éppenséggel megszámolni, láthatóan többen lettek volna a csúszó-mászó állatok a díva birodalmában. A Soulfly is megjátszotta, hogy mindenhol ott volt, ahogy a nagyszínpadosok általában. Speciel még a valóban távoli Converse arénánál is kivehetően jött a zúzás, és minél távolabb voltunk a nagyszínpadtól, annál jobban lehetett hallani. Közeledve elnyomta az aktuális színpad hangja, de jellemzően végig mindent beterített a nagyszínpad, és hiába üvölt bármely kisebb színpad cucca úgy, mint a sakál, úgyis a nagyobb nyer - ha más nem, számok között.
Azért ez már akkora gondot nem okozott Road alatt, mert ott is begyújtották azért a zúgókat, és amíg őket hallgattuk, örültünk, hogy őket halljuk. Legutóbbi találkozásunkkor - alig 2 hónapja a SIC-ben - pont arról beszélgettünk, hogy a zenekar ilyen irányba - fesztiválra -, minél szélesebb tömegekhez igyekszik eljutni, és ezért a komoly munkától sem riadnak vissza. Jó volt konstatálni, hogy nem vicceltek. Aztán ott van az a perc, amikor áldjuk a nagyszínpadot, hogy mindenütt ott van. Merthogy a Kispál és a borz is mindenütt ott van, és a pálinkáját szürcsölő Lovasi családtagként kezelt közönségével beszélgetve, minden értelemben ott van. Hogy ez a zenekar feloszlik? Ez a legenda? Miért? Mit fog a majdani gyerek hallgatni, mi ez az igazságtalan világ, hogy a srác majd nem mehet el Kispál koncertre...? Akkor is meg fogja hallgatni, ha beledöglik, és tetszeni is fog neki, különben szíjat hasítunk a hátából.
A Massive Attack azonban már önkéntes alapon nem harsogott durván. Melankóliába borult az éj, és az elektronikus depresszió - véletlenül pont egyidőben a kevésbé depresszív, de annál küzdelmesebb zenéjű Depresszióval -, mint a lecsengő fesztivál felszentelt hírnöke, csendes érfelvágásra invitált. Ebből a csávából már csak a PASO tudott kihúzni minket, és annak ellenére, hogy nagyon intenzíven felpörgette az elejét, ezzel azt is elérte, hogy számunkra a Fesztivál itt érjen véget, így hát búcsút intve az idei VOLT-nak, fáradtan dugánkba dőltünk.
Az egész fesztivál egy olyan élmény, amit nem lehet rekonstruálni évről-évre, mindig más lesz egy kicsit, de ahogy vesznek ki belőle dolgok, nagyrészt kipótlódnak új élményekkel. Sokan szőttek új barátságokat, sokan találtak alkalmi, vagy életre is szólható társat, és nem hiányoztak - mondjuk ezután se fognak - a reggel rekedten vinnyogó őrültek, meg a hülye zajcsapó szerkezeteik. Ugorhattunk halált, kilövethettük magunkat a magasba, hintázhattunk hajón, találhattunk néhol ehetetlen, néhol finom kajákat, és nyerhettünk sörbarátsággal, csapoló versennyel söröket. A civil zóna kiállítása a hamis termékekről "No kamu" címmel nem tudta felkelteni mindenki érdeklődését, a "Meghallgatlak" sátorban sem volt a szokásos zsongás, és vért is elég kevesen, napi kb. 140-150-en adtak az átlag 20-25000 emberből. És a mérleg a rossz irányba ezen a ponton dől el: idén nem volt karaoke... pedig az fontos. Ettől még a fesztivál maga, a zenekarok, a műsorok, a minden, azért rendben volt, de ilyen katasztrófát, hogy nincs a VOLT-on karaoke - ami immár sokaknak tradíció -, kéretik többet sohasem elkövetni. Vissza Atist és Kuksit! És jövőre, ha összefogunk, és a jövő évi tűzijátékot is lemondjuk, talán beleférnek a büdzsébe. Viva la VOLT.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1885 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások