A Savaria Karnevál sürgés-forgásában csendes zugot nyújt Thaila kertje a Gayer parkban. A közönség már jóval fél tíz előtt gyülekezni kezd, hogy megfelelő ülőhelyhez jusson. Előttünk a még sötét színpadon rotyogás hallatszik egy óriási fazékból, melyben nem főhet más, csakis pacal, hiszen hamarosan kezdődik Cserna-Szabó András: A pacal ideje című zenés gasztro vígjátéka. És valóban, elsötétül a nézőtér, a színpad kivilágosodik, a fazék fedele felcsapódik, és Ficzere Béla néz ki belőle, aki nem más, mint a gyomor, melynek egy tárgyaláson kell bebizonyítania létjogosultságát. Hogy miért? Mert nincs még egy olyan étel, amelyik annyira megosztó lenne, mint a pacal. Az emberek többségéből erős érzelmeket vált ki, vagy imádják, vagy undorítónak találják, és emiatt utálják, még annak is van véleménye róla, aki még sohasem kóstolta. A gyomornak, vagyis jelen esetben a pacalnak (a pacal a szarvasmarha vagy juh kérődzéshez használt előgyomra, illetve az ebből készült étel), be kell bizonyítania, hogy igenis van helye a magyar konyhában, és ehhez történelmi példákat hoz fel, és máris repülünk a Cserna-Szabó Andrástól megszokott módon anekdotákkal övezett gasztro- és kultúrtörténeti utazásunkra, melyet a Neptun Brigád feldolgozása tesz még jobban élettel telivé.

A darab műfaja monodráma, vagyis esetünkben inkább monovígjáték, rövidke epizódok sorozata sok-sok karakterrel, melyeket Ficzere Béla igazi színészi tehetséggel jelenít meg. Az öltözéke, a piszkosfehér nemezes kapucnis felső a redős pacalra emlékeztet. A kultúrtörténeti betekintés mellett filozofálgatást is hallunk a gyomor mibenlétéről, például arról, hogy mennyire bizarr, hogy a gyomor megeszik egy másik gyomrot, vagy hogy miért nincs az embereknek is négyrétegű gyomruk, mint a kérődzőknek. Ficzere Béla alakítja Álmos vezért, mert hát az ősmagyarok természetesen pacalt puhítottak a nyereg alatt. Aztán átvedlik Béluskává, a kék nyakkendős kisdobossá, aki elmeséli, hogyan főztek pacalt a lakótelepi lakásban. Igazi nyolcvanas évekbeli hangulat tárul elénk. Béluska megosztja velünk, hogyan vásároltak apjával pacalt a Bosnyák téri piacon, hogy főzték meg, és milyen szag terjengett a lakásban. A pacal szaga többször visszatérő motívum a darabban, mely azoknak, akik szeretik, vonzó lehet, a többiek számára viszont taszító. A nyolcvanas évek hangulatához tartoznak a szomszédok, akik cseresznyepálinkát főznek a kilencedik emeleten, sőt a szomszéd házba a tűzoltókat is ki kellett hívni, mert elvetemült módon az erkélyen perzselték a disznót.

A pacal idejéből azt is megtudjuk, hogy volt olyan időszak a történelemben, pontosabban a 19. században, amikor a pacalt büntetési eszköznek használták. A büntetés abból állt, hogy a paráznaságon kapott nők meztelen testére jó büdös pacalt kötöztek, és kiűzték őket a városból, hogy pacallal a testükön bolyongjanak. Ez azt a célt szolgálta, hogy a férfiak megundorodjanak tőlük, és többé ne kívánják a nők testét. Majd Ficzere Béla átalakul egy szegedi asszonysággá, aki paráznasággal vádolnak. A színész remekül bújik Piroska szerepébe, aki képes kivágni magát a bíró előtt, nem mellesleg azért is, mert a bíróval is került már közelebbi kapcsolatba. Közben receptet is hallunk, dalbetétek hangzanak el, vagyis közelebb kerülünk a pacal mibenlétéhez. Ficzere Béla az egész lényével játszik, nemcsak a hangjával, a mozdulatai, a testbeszéde is sokat elárulnak. A szerelmi jelenetet például színes kesztyűkkel illusztrálja. Kicsit zavaró, hogy a darab elején a hangosítás rendetlenkedik, de a végére az is megjavul.

A Thália kertje különös színházi helyszín, nincs elkerítve, a későn érkezők is bekapcsolódhatnak, akik pedig odébb szeretnének állni, bátran megtehetik, nem úgy, mint egy kőszínházi előadáson. Még egy vizsla is beült az előadásra a nézők közé, csak sajnos el kellett mennie, mert a hevesebb részeknél elkezdett ugatni a közönség legnagyobb derültségére.

A darabban találkozhatunk a Rodostóban bujdokoló Rákóczi Ferenc inasával is, akit egy török katona elkap útközben, amint egy malacot próbál meg hazacsempészni. Az ezúttal is humorral gazdagon ellátott jelenetben a török katonának meg őriznie a látszatot, miszerint a tisztátalan disznóhús fogyasztása bűnös dolog, az alkohol meg még bűnösebb,de valójában felkelti az érdeklődését a jó kis magyar pacalpörkölt. Ficzere Béla élethűen játssza a katonát és az inast is. Aztán kiderül, miért került börtönbe Komár László anyukája a mákos pacal miatt. Ficzere Béla énekel és táncra is perdül Komár László stílusában. Kádár János is előkerül, és a darab végére eltelítődünk pacallal, legalábbis elméletben. Voltak olyan A pacal ideje előadások, melyek pacalfőzéssel és kóstolóval zárultak, jelen esetben erre nem nyílt lehetőség, ám ha a közönség megéhezett a látottak alapján, visszamehetett a karnevál gasztro kunyhóihoz.

A pacal ideje

(A Neptun Brigád előadása)

Bándor. Bendő. Pucor. Gömböc. Gyomor. Pacal.

A kutyák vacsorája, a mészárszékek mocska. a főúri asztalok legdíszesebb éke, fagyasztott és konzerv, pörkölt és leves, velős és körmös, Mexikótól Romániáig, a tanyavilágból a Gundelig.

Mindegy, hogy kaviár vagy lencse, illetve mit érez a gyomor, ha pacallal tömik?
Lehet-e valóban jó, ami legbelső lényegünk? Láss magadba, gyomrot a gyomorba, ismerd meg magad!
Az vagy, amit megeszel, avagy mit gondol az egytálétel, amikor a tányérra tétetik?
Vajon mit érez a pacal, egy órával a forráspont után?
Barátaim, eljött a tisztánlátás ideje. Egyetek, igyatok, csak mértéket tartsatok!
Eljött A Pacal ideje, és kisfröccsel ajánljuk!

Dalbetétek: Ficzere Béla és Duró Gábor

Dramaturg:  Bártfay Rita

Szakmai munkatárs: Baksa Imre

Produkciós vezető: Sáfrány Eszter

Díszlet: Schneider Zoltán

Jelmez: Kovács Andrea

Fény: Csáki Rita, Makray Gábor

Hang: Koleszár Bazil Péter

Szereplő: Ficzere Béla

Rendező: Vass György