A Hasadás a huszadik század sűrűjébe kalauzol. 1946. december 10., Stockholm. Otto Hahn német kémikus a Nobel-díjat készül átvenni a maghasadás felfedezéséért. A délelőtti órákban váratlan látogató keresi fel szállodai lakosztályában: Lise Meitner osztrák fizikus, akivel harminc éven át szoros munkakapcsolatban és barátságban álltak Berlinben. Meitner származása miatt 1938-ban Svédországba menekült a náci Németországból, de egy ideig még intenzíven leveleztek. Bár az uránhasadásra vonatkozó felfedezésüket is közösen tették - a folyamatra Meitner adott magyarázatot -, egyedül Otto Hahn aratja le a babérokat. Képes-e a két tudós a díjátadóig megérteni a másik „igazságát" és szembenézni saját múltbeli döntéseivel?

A múltról beszélni szükséges, hiszen ezáltal a jelenünk is érthetőbbé válik. Könnyebb személyes történeteken, egyéni helyzetek megismerésén keresztül kapcsolódni társadalmi jelenségekhez. Cyril Gely-t különösen is foglalkoztatják azok a történelmi események, amelyekben tetten érhető az egyéni felelősség, a döntések szerepe. Nem a Hasadás az első történet, amelyben valós, múltbeli helyzethez nyúl, Diplomácia című darabja a második világháború feszült légkörű Párizsába repít vissza. Írásai nem adnak egyértelmű választ arra, hogy elkerülhető-e a múlt hibáinak a megismétlése. Hiszen vannak olyan tényezők, amelyek állandóak - például egyfajta emberi őrültség, amelynek gyakran háború a következménye. Más területeken azonban érzékelhető a haladás: a Nobel-díjjal ma már ugyanúgy elismerik nők munkáját, mint férfiakét, pedig korábban ez elképzelhetetlen volt.

Néha érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mit tettünk volna egy-egy híres történelmi személy vagy egy bizonyos korban élő embertársunk helyében. Kire szavaztunk volna? Felszólaltunk vagy hallgattunk volna? Maradtunk vagy menekültünk volna? - Cyril Gely a XX. század viharos időszakát kutatva akadt rá Lise Meitner és Otto Hahn történetére. A két tudós kapcsolata számos kérdést vetett fel a számára. Vajon Otto Hahn azért biztatta a zsidó Lise Meitnert arra, hogy meneküljön el Németországból, hogy életben maradjon? Vagy inkább saját magát akarta ezzel védelmezni? A szerző Otto Hahn naplóját és Lise Meitner leveleit tanulmányozva próbálta felfedezni a döntéseik mögött meghúzódó egyéni indítékokat. Azt, hogy pontosan mi történt kettejük között azon a találkozón, persze nem tudhatjuk. Cyril Gely a saját forgatókönyvét tárja elénk, amely azonban elvezethet bennünket egykor élt embertársaink élethelyzetének megértésén keresztül a saját jelenbeli felelősségünk felé.

Cyril Gely a kötet fordítójával, Pacskovszky Zsolttal. Fotó: Bach Máté

1946. december 10., Stockholm Otto Hahn német kémikus a Nobel-díjat készül átvenni a maghasadás felfedezéséért. Gyomorfájás kínozza. Tudja, hogy még a ceremónia előtt fel fogja keresni szállodai lakosztályában Lise Meitner osztrák fizikus, akivel harminc éven át szoros munkakapcsolatban és barátságban álltak.

Meitner származása miatt 1938-ban Svédországba menekült a náci Németországból, de egy ideig még napi szinten leveleztek. Bár az uránhasadásra vonatkozó felfedezésüket közösen tették, egyedül Otto Hahn részesül elismerésben. Képes-e a két tudós a díjátadóig megérteni a másik igazságát és szembenézni saját múltbeli döntéseivel?

Cyril Gely francia forgatókönyv- és drámaíró regényének színdarabváltozatát A díj címmel Magyarországon is bemutatták.

Cyril Gely francia szerző regényéből színdarab is készült, amelyet A Díj címmel Magyarországon is bemutattak. 

Olvass bele itt