Az orgona különleges hangszer. Ahogy mondani szokták, a hangszerek királynője. Gárdonyi Géza szerint „van benne valami az emberi hangból és a mennydörgésből, ami az Isten hangja. Az orgonának lelke van. Tud imádkozni, sírni, sóhajtani, örülni, remegve félni, vigasztalni és áldani. Az orgonának szárnyai vannak, amelyek égbe viszik az emberek áhítatos gondolatát."

2024. szeptember 26-án különleges koncertélményben lehet része mindazoknak, akik 19:00 órakor ellátogatnak a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházba, ahol a Martinus Orgonafesztivál 2024-es évadának zárásaként Lakner-Bognár András orgonaművész szólaltatja meg a szombathelyi dóm jubiláló Aquincum orgonáját.

A katedrális korábbi, az 1800-as évek elején épült kora klasszicista orgonája 1945-ben a várost tragikusan érintő világháborús amerikai légitámadás nyomán szinte teljesen elpusztult. A Szombathelyi Egyházmegye a hívek áldozatvállalásának köszönhetően újjáépített fő templomát 1947-ben Mindszenty József bíboros hercegprímás szentelte fel, a teljes belső rekonstrukció azonban csak 2004-ben fejeződött be. Az 1999-ben - az augsburgi Herz Jesu templom orgonájának sípsorai felhasználásával - épített új orgona az elpusztult régi hangszer látványát igyekszik feleleveníteni. Az impozáns, 12 méter magasságú, vörösfenyőből készült orgonaházat a háborús romok között talált, restaurált szobrok díszítik. Az orgona belsejében a sípmű 4 szinten került elhelyezésre. A homlokzatban álló nagyobb sípok magassága eléri a 6 métert. A 25 éves orgona az idei esztendőben az Apertum Bt. szakembereinek irányításával nagykarbantartáson esett át.

A jubileumi hangversenyen Johann Sebastain Bach Esz-dúr prelúdium és fúga /BWV552/, Liszt Ferenc BACH, Louis Vierne Messe solennelle (cisz moll ünnepi mise kórusra és orgonára) /Op. 16./ és Louis Vierne Final az I. szimfóniából című művei hangzanak el.

A későromantika korának francia zeneszerzője, Vierne zenei tanulmányait a Vakok Ifjúsági Intézetében kezdte, hiszen látássérültként jött a világra. Mesterei a 19. század végének legnagyobb francia zenészei, a párizsi Szent Sulpice templom orgonistái, a párizsi konzervatórium professzorai voltak; 1894-ben César Franck orgonaosztályába került a konzervatóriumba, majd Charles-Marie Widor tanítványa és asszisztense lett. Vierne-t, miután ő maga is 19 évig dolgozott a párizsi konzervatóriumban, 1900-ban mintegy ötven jelölt közül nevezték ki a Notre-Dame de Paris orgonistájának. Orgonaművészként világhírnévre tett szert. Orgonaszimfóniái és karakterdarabjai az orgonisták méltán kedvelt, sokat játszott művei, melyekkel világszerte jelentős hatást gyakorolt az orgonajáték művészetének fejlődésére. Egész életét az orgonamuzsikának szentelte; végül pályafutásának ezerhétszázötvenedik koncertjén 1937. június 2-án érte a halál.

Messe solennelle című művét, melyre sokan a romantikus orgonamisék csúcspontjaként tekintenek, 1899-1900-ban komponálta. Eredetileg vegyeskarra és zenekarra álmodta meg a misét, ám Widor tanácsára végül két orgonára komponálta meg. A mű bemutatójára 1901. december 8-án, a Szeplőtelen fogantatás ünnepén a párizsi Saint-Sulpice-templomban került sor; Widor a főorgonán, Vierne a kórusorgonán játszott. A Vierne-misét, mivel a legtöbb templom nem tudott két ilyen hangszert biztosítani, Szathmáry Zsigmond adaptálta át kórusra és egy orgonára.

A késő romantikus misekompozíció Szombathelyen még soha nem hangzott el; így Lakner-Bognár András és a VOX Savariae Ökumenikus Vegyeskar Lakner-Bognár Nóra karnagy vezényletével egészen rendkívüli zenei csemegét kínál a hallgatóságnak. Vierne orgonamiséje lenyűgöző zenei csoda: imádság, sóhaj, öröm és bánat, félelem, vigasztalás és áldás. Aki hallgatja, annak lelke az orgona szárnyain az égig elér...