Pajzán mesék felnőtteknek - Csernik Szende székely mesemondó és lábbábos műsora Bükön

Képgaléria megtekintése2024.10.05. - 00:40 | Büki László 'Harlequin'

Pajzán mesék felnőtteknek - Csernik Szende székely mesemondó és lábbábos műsora Bükön

Csernik Szende székely mesemondó és lábbábos idézte meg a népies mesék világát a történetközlés többféle formájában: lábára húzott bábokkal elmesélve, gesztusokkal, mimikával, valamint az ízes ősi wifivel... az élő szóval, beszéddel. Ehhez segítségül hívta Karaffa Gyula Csunnyamesék című könyvét, amiből a nézők által kihúzott pajzán meséket olvasta fel, pozitív mosolygörbét varázsolva minden arcra.

"Hiszek a mesékben, hiszek az élő szóban, a kincsben, a mese teremtő erejében. Mert a mese-szó a nép összetartó íze, lelke, a mesemondó ezt közvetíti. A mese mosoly mindenki lelkére" - vallja Csernik Szende.

A mesélés számára összeforr a lábita bábozással: úgy gondolta, meg kell eleveníteni a szereplőket, s mivel a kezei már foglaltak voltak, bábok kerültek a lábára, s egy szép nagy terebélyes szoknya. Így lett egyszemélyes bábszínház: a szoknyája lett a háttér, amin házikó és fácska is van, s az alól bújtak ki a székely szereplők. Róluk mesél leginkább, az ő életüket igyekszik visszaadni. Ahogy tette azt Bükön is, a művelődési ház galériájában. Ehhez segítségül hívta Karaffa Gyula erdélyi dialektusokból merítkező történeit, a Csunnyameséket.


A Csunnyamesék a vidéki lét „karneváljának" megjelenítése. Nyelvezetében leghangsúlyosabban erdélyi dialektusok szólalnak meg, de a szerző szülőföldje, a nyírségi, és választott otthona, a nógrádi nép ízes beszéde is hallható a sorok között - áll a könyv ajánlójában.

A közönség által kalapból "kihúzott" mesék a népi kultúra több évezredes történetébe ágyazódtak, amiket az ízes tájszavak használata még élvezhetőbbé tett. A mesék pajzán humora egyszerre szórakoztatott és beavatott, és kendőzetlenül nevezte meg az egyes - intim - dolgokat.


Kinek lyuk vót a tenyerin...

Vót eccer egy falu, s annak egy korcsmája. Járogattak ide az emberek, ahogy illik vidéken, oszt iszogattak es serényen, ahogy illik a korcsmába. Oszt mikor mán iszogattak, biza előkerült a kivagyiság, meg az okosság itt es, ott es. Egyik okosabb vót, mint a másik. No, vót közöttük egy csendessebb ember, a csak hallgatta üköt a sarokbul, s jól szórakozott a katonatörténeteken, meg a nagyotmondásokon. Járt az ital mellé ez es a korcsmába, csak éppeg ezér egyetlen kanyit se kért el a korcsmáros. Nem es kérhetett, merhogy a söre az kifogyott gyakorta, de a történetek az emberek szájárul sohase! Olyan még nem vót ezen a búvalbaszott világon!

No, fogyott a pályinka, fogyott a sör, megerettek a nyelvek ma es, hát kezdődött a műsor:

-Hát hajják, én láttam eccer egy orvost, az ollyan ügyessen dógozott, hogy mikor levágta a vonat egy legénnek a lábát, az visszavarrta, s máma mán az a legén a legjobb futballista a környéken. - kezdte az egyik nagyivó.
-A mind semmi! Nálunk az egyik embernek a fejit vette le a kasza a szénásszekér tetejirül kilógva, oszt bévitték az orvosunkho, oszt az úgy reavarrta megent azt a fejet, hogy máma mán az az ember a sakkbajnok a környéken!
No, hallgatta a mi emberünk a sarokbul a nagyotmondást, gondolta, mostazeccer jól kibaszik vélük, megtréfálja az atyafiakat.
-Hát hajják, e mind semmi! Merhogy én vagyok a legjobb orvos a környéken! Hajják, az én tenyeremen egy órája még egy nagy lyuk vót, s mosmeg semmi de semmi. Meggyógyittottam magam. Lássák? - s felemelte a kezit feléjük.
-Máncsak eztet nem hisszük, hajjakend! Bolondiccson mást, ne minket hajja!
-Nem hiszik? Hát jöjjenek közelébb s nézzék meg saját szemükvel. S ha még akkor se hinnék... hát szagujják csak meg kentek, az orruknak csakcsak hinni fognak!
Odamentek hát s megbüzölték a tenyerit neki, s biza annak olyan pinaszaga vót, menten felhorgatt bennük az indulat. No, jót kacagtak a lyukas tenyerű emberen, s bár reá lettek szedve, azért kívánták igenyöst, hogy nékik es ilyen lyuk nőjön a tenyerikbe! Hát haza es szalatt valamennyi menten a feleségihe, szeretőjihe. Hogy oszt ottan mi vót, aztat én mán nem tudom, de nem es kell aztat firtatni. Vissza es gyüttek később a korcsmába mindahányan, s azóta es ott iszogatnak békével. De mán mindnek lyukas vót a tenyere!

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás