A szabadság 12 napja - 1956 hőseire emlékeztek Bükön
Képgaléria megtekintése2024.10.23. - 19:00 | Büki László 'Harlequin'
A szabadság 12 napja, ami 40 évig millióknak adott reményt - Az 1956-os forradalom és szabadságharc 68. évfordulója alkalmából a Városháza parkjában, az "Elindultam szép hazámból" nevű Blaskó-szobornál tartotta október 23-i ünnepi megemlékezését Bük városa. Az eseményen köszöntőt mondott Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója. Ezt megelőzően a Felsőbüki Nagy Pál Általános Iskola diákjainak "Három hulló falevél" című zenés-irodalmi műsorát hallhatta az 1956 hősei előtt tisztelgő közönség. Az ünnepi esemény zárásaként az emlékezés koszorúi kerültek az 1956-os szobor talapzata elé.
Miért tartjuk az 1956. október 23-i forradalmat és szabadságharcot a magyar történelem egyik legjelentősebb eseményének? Ennek a kérdésnek megválaszolásával kezdte ünnepi beszédét a megemlékezés szónoka, Csapláros Andrea.
„Az egész nemzet összefogott, hogy a népfelkelésből forradalommá, majd szabadságharccá fejlődött megmozdulásokban tevékeny szerepet vállaljanak az emberek, nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is. 1956 nemcsak a felvilágosult, urbánus diákság megmozdulása volt, hanem össznépi forradalom, melyhez minden társadalmi réteg csatlakozott a földművestől, a segédmunkásokon, gyáripari proletárokon át a háztartásbeli asszonyokig és az értelmiségi rétegekig. A magyar nép színe-java egy emberként állt ellen a sztálinista rezsimnek és az államapparátusnak. A nagyszabású tüntetések Budapesten kezdődtek, és a megmozdulások szellemi kiötlői az egyetemista érdekképviseleti szervezetek voltak, akik konkrét követeléseket is megfogalmaztak a hatalommal szemben, kinyilvánították többek között a gazdaság demokratizálódását, a mezőgazdaság megreformálását, az életszínvonalat javító intézkedések igényét, a többpárti demokrácia és a külföldi semlegesség szükségességét. Olyan reformkövetelések voltak ezek, amelyekkel minden ember azonosulni tudott, aki azt akarta, hogy élete jobbra forduljon. Ezért csatlakoztak a felvonuló egyetemistákhoz, művészekhez a munkások is, és ezért törtek ki spontán szolidaritási tüntetések a vidéki településeken is."
Felvetődik a kérdés, hogy kik is voltak ezek az egyetemisták, akik a forradalom lángját fellobbantották? A szónok részletesen bemutatta nekünk, hogy jobban el tudjuk képzelni, mi indította őket arra, hogy felvonulást, tiltakozást szervezzenek. Eszerint "az egyetemisták gyerekfejjel átélték a világháborút, légiriadókat, a nyilasok tombolását, a szovjet csapatok bevonulását, látták a lerombolt, szétlőtt lakhelyüket. Szüleikkel együtt törmelékből építették újra az otthonukat. 1945 után joggal hitték, hogy van esély arra, hogy egy új ország, egy szabad ország lesz az otthonuk, akik látták, hogy Moszkva súlyos erejével a hátuk mögött magyar kommunisták terrorizálják, börtönökbe, bitófára juttatják honfitársaikat, ellopják tőlük a szabadságot. Ezekben az egyetemistákban 1945 és 1956 között gyűlt a feszültség és izzott az igazságkeresés vágya, hogy 1956. október 23-án átszakítson mindent. Sokan voltak okosak és bátrak, tudták, hogy nem lehet tovább tűrni, hogy el kell mondani az igazságot, hogy szabadságot kell adni minden magyarnak, hogy a maguk kezébe kell venniük az ország dolgait."
Milyen következményei lettek a forradalomnak és szabadságharcnak? Erre a kérdésre Csapláros Andrea kiemelte, hogy a magyar forradalom győzött. 12 szabad nap következett, a remény szűk két hete, amiben egy nép Európa közepén megmutatta, nincs más út, mint az igazságé. "Ez a szűk két hét közel 40 évig adott reményt a kommunizmus elnyomottjainak Közép- és Kelet-Európában, és 40 évig mutatott példát minden szabadságharcosnak szerte a világon."
Mit üzennek 1956. októberi események 2024-ben, nekünk, magyaroknak?
„1956-ban az elnyomás ellen fogott össze a nemzet, a szabadság mellett álltak ki és fogtak össze az akkori hősök. Közös ügy, amely a forradalom és szabadságharc heteiben egységbe forrasztotta a férfiakat és a nőket, a vidéki és a fővárosi, a gazdag és a szegény magyarságot. A haza és a szabadság iránt mindent felülmúló elkötelezettség és szeretet volt.
Egy önálló lélekkel, kultúrával, múlttal bíró nép szabadsága talán a legnagyobb dolog a világon, amiért érdemes küzdeni" - zárta ünnepi megemlékezését Csapláros Andrea.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1903 szavazat
Új hozzászólás