A Sör Királysága - Ágyúszóval vette kezdetét a Nádasdy Történelmi Fesztivál
Képgaléria megtekintése2010.07.17. - 16:00 | Büki László 'Harlequin', Makrai Tamás
Nem a török áfium ellen való orvosságot, hanem a napmeleg ellenit kerestük július 16-án, a Nádasdy Történelmi Fesztivál nyitónapján. Gránátosok, oszmán harcosok, végvári vitézek, reneszánszkori úrhölgyek és hastáncosok mellett – levetkezve a fesztivál történelmi fílingjét – minden négyzetméteren találkozhattunk a saját levében főlő honpolgár - homo napsurasicus - történelmi korokon átívelő példányával. Két képgalériát íveltünk mi is a T. Olvasó szeme elé, aki – ha teheti – látogasson ki hétvégén a törifesztre, és szippantson bele a lőporos levegőbe!
Péntek délelőtt a bandérium ágyúja, Éjfél nyitotta meg a háromnapos rendezvényt egy öblös dörrenéssel. Mire az elsütőzsineg végigégett, addigra mi is elfoglaltuk becses helyünket az időgépben. 3, 2, 1... kilövés. Vissza a múltba!
Mialatt közeledtünk a sárvári Nádasdy-vár felé, úgy éreztük mintha a múlt felé igyekeztünk volna, pedig nem is Marty McFly DMC Delorean -ja dübörgött alattunk, hanem csupán csak egy féllóerős kempingbicikli. A vár egyik oldalán oszmán seregek, míg a másikon magyar huszárok táboroztak, az udvaron végvári vitézek, míg a háremben hastáncos lányok fogadták a várba látogatókat.
A fesztivált a Nádasdy Ferenc Bandérium Éjfél nevezetű kartácságyúja, illetve annak ágyúszója nyitotta meg. A délelőtti programok a fraknói Esterházy Privatstiftung történeti és harcászati bemutatójával és egy történelmi korokon átívelő ruhabemutatóval kezdődtek, a késő reneszánsz kortól egészen a XVIII. század divatjáig.
Délután a Paprikajancsi Bábszínház fedte fel Sárvár kincsét a közönség, és a mindig új ruháról álmodozó Kanizsai Orsika előtt. A Nádasdy Ferenc Múzeumban díszes fogadás mellett mutatták be a múzeum új, időszaki kiállítását, a Homo Novus-t, azaz a Dinasztiák születését. A kor három meghatározó dinasztia, a Nádasdyak, a Pálffyak és az Esterházyak életét foglalja fenséges keretbe. A kiállításon először látható a Sylvester János által Sárváron nyomtatott Új Testamentum eredeti példánya.
A délutáni és koraesti programok zenei csemegéket tartogattak a nézők számára. A helyi illetőségű Konkoly és Hindi Fatima, valamint a győri Colombre Band koncertje után Berecz András ékes magyarsággal csűrt meséit és csilingelő humortallérait csipegethette fel a várudvart megtöltő hallgatóság. Csattantak a vérmedvés, hazugpistás, nyelvi leleménnyel átszőtt székelyföldi történeteket poénjai, melyek közül most egyet csederintenénk az olvasó bitfaló érzéklőszerve elé: „Én úgy vótam vele, amikor láttam, hogy a gyermek kicsi, törekedtem rá, hogy elébb lefektessem, s aztán mondjak egy jó mesét. Amikor láttam, hogy a leánka 16 esztendős, igyekeztem, hogy elébb mondjak egy jó mesét, s osztán ügyesen lefektessem. Hát az asszonyná' fiam, ott nincs mese..."
Berecz András ismét varázsolt nekünk, méghozzá egy olyan világot, ahol ésszel mindent el lehet érni, a jó jutalmat kap, a rossz büntetést, s mindezt nevetve, kacagva. Ez a mai magyar mese.
Berecz uramat követően iramot diktáltunk, mert a város főterén már a Cerah hastánccsoport várta tárt, fátyolfeszítő karokkal a fesztiválozókat egy kis keleti csemegére. Megtelt körben a dísztér, a táncosok pedig bőségesen arattak a babér nevű növényből.
A Soltis Lajos Színház a Csongor és Tündét hozta a fesztiválra, melyet vasárnap ismét bemutatnak a Ság-hegyen. Az egyébként zseniális látványvilágú és hatású darab a sörreklámos háttérrel kicsit illúzióromboló volt, talán szerencsésebb lett volna a várudvar kútja köré pozícionálni a helyszínét. A Csongor és Tünde ettől függetlenül hatalmas sikert aratott a meleg enyhültétől egyre jobban magára találó közönség soraiban.
A Hollóének Hungarica középkori vándorzenét játszó zenekar - amit mi kibicként csak duda-metálnak kereszteltünk el - századokra visszarepítő öltözékével és hangszerelésével, valamint a Mira Orient hastáncosaival csapott bele a hol skandináv, hol magyar régizene gyöngyszemeibe. A szőke, dudás hölgynek (sic!) játékán kívül a tetoválása is megért egy rovást, amit be is húztunk...
Az első napnak, azaz a Magyar Királyság Napjának végét - mondhatni szokás szerint - táncház zárta, melyet a Hollóének és a Vágtázó Csodaszarvas közösen húzott/fújt a vendégsereg talpa alá. A zene mellett háttérzajként a söröskorsók összekoccanása is egyre ütemesebb lett, így új királyságot, konkrétan a sörét - nem tévesztendő össze a kézi vadászfegyver lövedékkel - kiáltottuk ki áhitatunk jeleként. „Majd átitat az áhitat" - mondta anno Müller Péter Sziámi, s mi át is itatódtunk, mint a papír... Folytatás holnap - ágyúszóval, ostromjátékkal, síppal, dobbal, tejjel-mézzel folyó Kánaánnal.
Az esemény második képgalériája ide kattintva megtekinthető!!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1899 szavazat
Új hozzászólás