Ők szíveskedjenek elfáradni a legközelebbi könyváruházba, és privatizálják Helen Fisher: Te vagy az én párom című könyvét!

Na, jó! Kezdjünk iszapbirkózni a szkeptikusokkal! Miért éppen egy könyv segítene?

Lényegesen jutányosabban birtokba vehetjük, mintha egy szerelmi kötéseket extraprofit reményében  barkácsoló vajákost kellene finanszíroznunk.

Mitől másabb ez a könyv, mint az ezermillió hasonszőrű másik, amelyik a „majd én megmondom a tutit" elnevezésű polcon található?

A könyv szerzője antropológus professzor, és nem mellesleg a világ legnagyobb társkeresőjének felkérésére kutatja a - mérhetően is - sikerrel végződő szerelemek mibenlétét. Helen Fishernek olyannyira szenvedélyévé vált ez a szakterület, hogy munkáját akkor tekinti befejezettnek, ha egy pár életre szóló barátságot köt ásóval, kapával, nagyharanggal.

Honnan  kezdjük el megközelíteni a szerelmek misztikumát és praktikumát?

Először is szigorúan tilos túlbecsülni az ember arra irányuló képességét, hogy miképpen szeret bele egyes emberekbe vagy sem!

Az őszinték bevallják: „Senkinek fogalma sincs róla". Természetesen igazuk van azoknak is, akik gyakorlatias tapasztalatokra és józan paraszti észre alapozva kutatják a párok összeillőségét. Azok megállapításai sem az ördögtől valók, akik különféle tudományos ranglétrák fokairól nekirugaszkodva kísérelnek meg etnikai, társadalmi, gazdasági és egyéb hasznosíthatónak tűnő téziseket a gyakorlat számára alkalmazhatóvá tenni..

Se szeri se száma a kategóriafabrikálóknak. Talán már a dinoszauruszoknak is voltak szerelmi ügyekhez kitalált személyiségskatulyái, de az biztos, hogy az előszeretettel alkalmazott négy alapvető típus fogalma a nyugati történelemben az ókori görögöktől kezdve ismert, a nyugatitól eltérő hagyományokban is megjelenik.

Keressünk választ egy meglehetősen banális kérdésre!

Van értelme kategóriákat képezni, azért hogy felismerhessük azt az embert, akivel szerelmünk és szenvedélyünk egyaránt a tetőpontjára hághat, amikor az emberek többsége sokszor csak azért szeret bele valakibe, mert az ott van a közelében? Hát, ez nem éppen hízelgő Ádám és Éva leszármazottaira nézve.

Szerencsére, Helen Fisher képtelen volt elhinni, hogy az evolúció teljes egészében az emberi szeszélyre bízta volna ezt a döntést. A könyvet olvasva a kétkedő reményvesztettek is alaposan kiismerhetik a személyiség jellegzetességének két alapvetően különböző összetevőjét - a karakter és a temperamentum jegyeit. A karakterjegyek az élményekben gyökereznek, a temperamentum a biológiai hozományunk, ezek együtt így summázhatók: „ vagyok én, plusz vannak a körülményeim" Ez a bizonyos biológiai  „kivagyiság" egy ember személyiségének állandó meghatározója.

Ezen belül konkrétan négy vegyület a ludas abban, hogy milyen gondolkodási és viselkedési típusba tartozunk. Tessék a dopamint, a szerotonint, a tesztoszteront és az ösztrogént okolni szerelmi ügyekben megnyilvánuló habitusunk miatt!

Helen Fisher a négy vegyület valamelyikének dominanciáját alapul véve kimerítő elemzést ad a személyiségtípusokról (felfedező, építő, irányító, tárgyaló). A meghatározó jellemvonásokat tudományos szakzsargont mellőzve, könnyen érthetően és élvezetes stílusban taglalja.

Szórakoztató perceket eredményezhet ismeretségi körünk kulcsfiguráit felismerni a különféle típusokban. A hozzájuk mellékelt használati útmutatás is nagyon gyakorlatias és életszerű. A szerző lényegretörően bemutatja, egyik-másik típus kivel passzol össze és kivel nem. Ha a nem összeillők ennek ellenére mégis egymásra vágynak, praktikus tanácsokat kapnak ahhoz, miként tudnak a lehető legjobban összecsiszolódni és különbözőségeik ellenére azonos hullámhosszra kerülni.

Kiknek ajánljuk leginkább a könyvet?

Azoknak, akik olyan tévhitben ringatják magukat, hogy egy párkapcsolatban egy embert számottevően meg lehet változtatni. Hát, bizony nem lehet, ha csak nem képes valaki belenyúlni a párja kémiai rendszerébe. A könyv kristálytisztán rávilágít, hogy a biológiai temperamentum az aduász, ehhez képest a szocializációs örökség elenyésző jelentőségű. Tehát, ha valaki boldog és működőképes szerelemre vágyik, akkor vagy elfogadja a párját olyannak, amilyennek az istenadta vegyületek formálták, vagy pedig keres egy magához illő társat, akit  elég csak simogatni a farigcsálás helyett! Ugye, milyen triviálisan hangzik?

És hogy befejezésül a randiguru lightokat is meggyőzzem... A könyvben található egy laza személyiségteszt, amely ártatlannak tűnő, ámde csalafinta kérdésekkel segít meghatározni, ki melyik típusba sorolható. A teszt nem időigényes. Egy méretesebb fagyi nyalása közben szórványosan elhintett igen-nemek segítségével megoldható.

Ezután már minden csak szorgalom kérdése. A lényeg a próbálkozás. Ha első körben nem is tudjuk valakire azt mondani: Te vagy az én párom!, de legalább azt igen: Van párom!

Haladó kurzus jövő nyáron...