Fészkes fene és a radai rosseb - nemlétező tárgyak tárlata
Képgaléria megtekintése2008.10.18. - 13:50 | Büki László 'Harlequin'
Rézfaszú bagoly, röhögésinger, kojaknyalóka. A standup comedy moguljait megszégyenítő humorral fűszerezve nyitotta meg a nemlétező tárgyak tárlatát Buzás Mihály fiktív-tárgyelemző és rekettyés analizátor. A korántsem hétköznapi kiállítás a magyar verbális kultúra azon szereplőiről szól, melyekről nap, mint nap beszélünk, de még senki nem láthatta őket. Vagy a kedves olvasó tán találkozott már a radai rossebbel? Halvány lila dunsztja sincs? Ha nem, hát itt az ideje!
HIRDETÉS
A rendhagyó tárlatnyitó az 55. Függetlenfilm Fesztivál első napján csalta ki a közönségből a „nevetés ezüsttallérait". A kiállítás-felvezető komolysága, szellemessége - ahogy azt később megtapasztalhattuk - párban járt a kiállított tárgyak „nemhétköznapiságával", a másként gondolkodás abszurd, de kacagtató nyelvöltésével.
Mielőtt az aulából a kamaratermi pihenőn helyet kapó kiállítást vizuálisan birtokba vettük volna, a lépcsőn interaktív „mostmutasdmeget" szeánszolt a két verbális idiotizmustól sújtott tárlatelkövető, Buzás Mihály és Zugmann Zoltán (utóbbi a „magyar degeneratív dramatika korintoszi oszlopfője" megtisztelő titulust is birtokolja egyben). A cél az volt, hogy ráhangolják a gyanútlan közönséget és kicsit bemelegítsék agytekervényeiket az egy szinttel feljebb eléjük táruló látványra. A kiállított tárgyak valójában három „elborult elme" nevéhez köthetők, a harmadik, Túri Erzsébet, a Magyar Operettszínház díszlettervezője.
 |
| A falnak is füle van - Fészkes fene (a kis piros, ott középen) - Lába sem éri a földet |
A kiállítás már több tucat helyen kiváltotta a nevetésingereket, ami azért is érdekes, mert a tárgyak nem időtálló anyagból készültek, így aránylag rendszeres kiállíthatóságuk - elsősorban sérülékenységük miatt - kétesélyes. További, a kiállítás ellen ható körülmény még, hogy egyrészük elveszett, másik részüket ellopták, s volt, amit eladtak az ötletgazdák. De ennél is érdekesebb az a tény, hogy külföldre is több meghívást kapott a tárlat, holott az ember azt gondolná, hogy az olyan "verbális idiotizmusok", mint a halvány lila dunszt, a fészkes fene, a fába szorult féreg, a rézfaszú bagoly (bubo cupropenis) vagy épp a már említett radai rosseb kifejezetten hungarikumok. Egy részük. De vannak nemzetközileg is értelmezhető részei, ezért a kiállítás már megjárta Európa számos fővárosát (pl. Berlint, Prágát) is.
 |
| Kígyót melenget a keblén |
Képgalériát addig nem rakunk ki, amíg a kiállítás tart, de néhány eszement tárgyat felvillantunk képileg. Ma és vasárnap még lehet egy utolsó rohamot indítani a nemlétező tárgyak nagyon is létező élménydózisáért a Savaria Filmszínházba. Zárszóként - mert istentelenül magunk felé hajlik a kezünk - stílszerűen javasoljuk még a kiállítás tárgyai közé felveni a fából vaskarikát...
 |
| A tárlat egy része optikatávlatból az emeleti pihenőn |
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Gratulálok,az 'ötletgazdának' ! Fantasztikusan ' jó formában vannak ' !
A tárgyakat látva eszembe jut egy régi eset. Debrecenből a miskolci társcéghez utaztunk egy kollegámmal. A menetrend szerinti busz a hajdúböszörményi megállóból nem tudott elindulni. Elromlott. A sofőr már vagy tíz perce tüsténkedett, de eredménytelenül.Mi utasok néztük,ahogy kinlódik.Ott ment el mellettünk egy lovas szekér. Egyszercsak a sofőr utánairamodik és kiabál: kollega úr! Kollega úr! A szekér megállt, beszélgettek, majd a kocsis adott egy darab drótot a sofőrnek. Ő "megdrótozta" a buszt, és megsem álltunk Miskolcig.
Azután hónapokig ha nevetni akartunk a munkatársammal, csak annyit mondtunk "kollega úr". Nekem ez a "kollega" felfér a "lába sem éri a földet" mellé!
1. Először egy egyszerű fakarikát készítünk (ez egyértelmű, fából kell kiindulni)
2. Ha megvan, akkor feltesszük a padlásra és ott hagyjuk néhány évig.
3. Ha minden jól megy, egy idő után tapasztalni fogjuk, hogy belement a szú. (ha puhafából készült akkor a puhafa szú, ha keményfából, akkor pedig a keményfa szú)
4. De ez mindegy is, a légyeg, hogy a fakarikánk most szuvas.
5. És most jön a lényeg: kipiszkáljuk belőle a szút, és marad a VAS. Kész is!
Én láttam is. De kerek volt! Akkor miért nevezték el "SZÖGLETES-nek???
Sosem árulták el.
annak idején a suli-büfében árulták (meg egy csomó abc-ben is). fehér színe volt, rajta csoki-bevonat. ha lenyaltad a csokimázat, fehér lett, ezért kojak-nyalóka (olyan volt, mintha kopasz lenne)
Megjegyzem Fábry előtt állni azért még nem akkora megtiszteltetés hogy eldobjam magam. Mondjuk Sanyinak igen.
Azért emlékezzünk Karinthy Frigyesre, neki is volt néhány "találmánya".
És milyen a tábori fa3,14na? Főleg műanyagból!
Kanyarfúró?
Baktertojás?
Stb.
http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=4044
Tehát a kosárkában ücsörgő piros valami nem lehet az.
Még egy-két ötlet:tököm öccse, kutyafáját, mit tökölsz, ki a tököm az a…?
Egy érdekes történet a cikkhez.