„A harmadik hely"

Nem, nem valami versenyen, vagy túrán, de még csak nem is balról a moziban. A Cafe Frei egyik üzletvezetője, Pálfi András megnyitóbeszédében elmondta, a kávézóra, mint élettérre gondol, egy nyugodt pontra, ahol az ember zavartalanul hódolhat élvezetének, mindemellett kulturális élvezetekkel, tehetségek megismerésével gazdagodhat. Igyekszik a kényelem, a minőségi alapanyagok és kiszolgálás pilléreire támaszkodva egy olyan helyet létrehozni, ami méltó lesz a megfoghatatlan, spirituális magasságokba szálló „harmadik hely" elnevezéshez, azaz sorrendben az otthon és a munkahely után következő űrhöz, melyet porhüvelyünkkel betölthetünk. Kiderült továbbá, hogy a kiállításokat ifjú tehetségek munkáiból legalább havi rendszerességgel kívánják megrendezni, valamint, hogy a legfontosabb a minőségi kávé alapanyag, amiből ők nem szenvednek hiányt: a világ minden pontját megidézni képes ízekkel vannak felszerelkezve. A hosszúkás terem végébe helyeztek egy remek kis dobogó-sarkot is, amely kisebb zenekaroknak lesz talán majd alkalmas a lepottyanó hangok felfogására, ám inkognitóban játszósarokként üzemel, ami a fakockától a guruló teknősön át, a mátrix-abakuszig tartó repertoárjával a legkülönfélébb intelligenciaszinttel rendelkező csemeték integrálódását teszi lehetővé. A hely nem dohányzó, így a kávé élvezete cigivel - ahogy az ír pubokban is - csak odakint lehetséges, míg bent újságolvasás és muzsika kíséretében, a kényelmes és mindenféle állatmintás fotelekben, boxokban ülve, a bikahergelő piros falak ellenére is nyugodalmas légkörben tud zajlani.

56 féle kávékülönlegesség

Kávétudorságból mínusz egyes alá szakértelemmel rendelkezve megkérdeztük Attilát, a másik üzletvezetőt, mit ajánl a 70 Ft-os gépi trutyihoz szokott műkedvelőknek, ő pedig lelkesült mosollyal az arcán ismertetett meg a legkülönfélébb nevű - és nyilván ízű - italokkal, melyek végigkóstolását pusztán a „napokig nem, aztán örökre" elalvástól való hisztérikus félelmünk miatt nem vállaltuk be. 56 féle kávékülönlegességgel tudnak azonnal szolgálni a betérőknek, de az alapanyagok variálásával a lehetőségek toronymagasra feltornázhatóak. Mi Attila ajánlására a nicaraguai dohánykávét kóstoltuk meg, ami a maga 390Ft-os csúcstartónak számító, mégsem hanyattvágó árához képest rendkívüli íz-élményt adott. A kávék mellett természetesen számos majszolgatnivaló is akad, elsősorban sütemények, croissantok, és tortaszeletek, de nagy teret nyertek a hasonló gondossággal válogatott, világi ízeket rejtő teás csomagok is. Külön érdekesség, hogy a hátsó folyosón helyet kapott Szőnyiné Cserháti Lucia Kávécukor magángyűjteménye, amit nem lehetett kis munka összehozni.

Szombathely-szubjektív

Kovács Gergely művészete szavakkal kifejezhetetlenül rossz, pocsék, sár, szenny, felesleges mocska a világnak, utolsó senkiházi lesipuskás tehetségtelen pondró, semmihez sincs érzéke - na, ez az a mondat, amit, ha most itt nem írtunk volna le, akkor soha senki fejében nem születik meg írmagjában sem, és örök időkre a nemlétezés kegyetlen homályába veszik, ámbátor teljes joggal. (Kivéve persze egy másik, valóban tehetségtelen Kovács Gergely esetén.) A multimédia minden területével foglalkozó állampolgár első egyéni kiállítása „Szombathely-szubjektív" címmel eddig méltatlanul váratott magára, pedig szekérderéknyi fotográfiáinak hatalmas százaléka - a szokásos törvényt meghazudtolva, miszerint emelkedő mennyiség-csökkenő nívó - kivételes minőségű és értékű. Gergő képeivel indult útjára portálunkon „Az én Szombathelyem" rovat - a kiállításon több közölt kép is megtalálható. Bár ez az első tárlata, művei eddig is, ezután is elérhetőek weboldalán a megjelenni nem tudó/szándékozó publikum számára, illetve a Kreatív szombathelyiek sorozatunk debütáló írásában.

„Tudtad, hogy ömlengeni fogok..."

A kiállítást a maga szertepattogóan követhetetlen stílusával Vágvölgyi András tanár úr nyitotta meg, dacolva a kávédarálóval és a gyerekzsivajjal, valamint a minden ötödik szót megszűrő mikrofonnal, de ezúttal nem kalandozott Óperencián túlra, igyekezett visszafogni magát, mert előre tudta, hogy kikívánkozik majd belőle a csodálat, és ódákat kezd el énekelgetni a „művész úrnak". Végül csak sikerült magát néhány apró kilöttyenéstől eltekintve mederben tartani. Meg is jegyezte Gergőnek somolyogva: „Tudtad, hogy ömlengeni fogok, azért engem kértél fel, igaz?". Elmondta továbbá, hogy fotózni könnyű, hiszen a technika már a fotózás hajnalán sem volt bonyolult, rohamos fejlődésével a digitális gépek korszakában azonban már gyerekjáték. Nem is a fotózás, nem is a kép a lényeg. „Az ember a kamera mögött"- így fogalmazott Gergőre tekintve, hisz a tárlat nem a fotókról szól igazán, hanem arról a látásmódról, ahogy Gergő az ismert, vagy észre sem vett szombathelyi tereket, helyzeteket képes látni, láttatni az emberekkel. Sötét, tónusos művein átható érzelmek uralkodnak, szabályszerűségei, és dinamikája szinte magukba szívják az embert, és mint egy John Malkovich menet alatt, ugyanúgy láthatunk a kreátor szemgolyóján át világába, ahogy bele a fejébe. De ez még korántsem minden a repertóriumból: emellett dizájnol, zenél, filmez, ír (és olvas is...)! Kreatív elméjében rengeteg kidolgozásra váró projekt tombol, hasznos találmányaival igyekszik a világ fejlődésének dolgos katonája lenni, és mivel mélyen emocionális ember, van honnan merítenie az ihletet, ez pedig garancia arra is, ahogy műveivel képes az embereket megszólítani. Érdemes tehát fent említett honlapját követni, ahol bloggal, képekkel, zenékkel örvendezteti meg a területére szörfölőt. Kiállítása szeptember 12-ig tekinthető meg.

Frei-kávé - diákigazolvánnyal 10%-al olcsóbb

Frei-kávét eddig a Spar és Interspar üzletekben lehetett beszerezni a háztartásba, e hellyel már a kész kávé elvitele, és helyben fogyasztása is lehetővé vált, ráadásul érvényes diákigazolvány felmutatása ellenében 10% engedményben is részesülhetnek az arra jogosultak az amúgy is korrekt árakból. Egy légkondi azért jót tenne a helynek, de a légmozgás ettől még jól meg van oldva, és a hely valóban kellemes, takaros. Szerencsés a helyválasztás az Uránia udvar közepén, bent a városi véráramban, reggel egy Espresso Doppio, egy Macalatte a párperces szünetre napközben, lazításhoz este egy Espresso Limoncellora, durvuláshoz Azték Chili, jövet-menet belefér. A névadó Frei Tamás nem tisztelte meg a megnyitót a jelenlétével, de senkinek sem hiányzott, bizonyára otthon szürcsölgette a saját kávéját regényírás közben. A saját kávéját, érted? ;)