Rendíthetetlen hit a diktatúra árnyékában – Ötvenegy éve hunyt el Mindszenty József

2026.05.06. - 20:00 | vaskarika.hu - Fotó: MTI

Rendíthetetlen hit a diktatúra árnyékában – Ötvenegy éve hunyt el Mindszenty József

Mindszenty József, Magyarország 20. századi történelmének egyik legmeghatározóbb egyházi és közéleti alakja, egész életét a hit, a nemzeti függetlenség és a kommunista diktatúrával szembeni erkölcsi ellenállás szolgálatába állította.

Mindszenty József - születési nevén Pehm József - 1892. március 29-én született Csehimindszenten. Falusi, mélyen vallásos családi környezetben nőtt fel, ahol a hit, a munka és a közösség iránti felelősség korán meghatározta értékrendjét. Már fiatalkorában elhatározta, hogy a papi hivatás felé fordul, és életét az egyház szolgálatának szenteli.

A papi hivatás kezdete

1915-ös pappá szentelése után gyorsan ismertté vált szigorú erkölcsi elveiről és erős vezetői karakteréről. A két világháború közötti időszakban Zalaegerszegen plébánosként szolgált, ahol nemcsak lelkipásztori munkát végzett, hanem egyre aktívabb közéleti szerepet is vállalt. Ekkor kezdett körvonalazódni az a világlátás, amelyben a keresztény társadalmi rend védelme központi szerepet kapott.

Az 1918-19-es forradalmak idején ellenzéki magatartása miatt szülőfalujába internálták. 1919-től ismét Zalaegerszegen folytatta szolgálatát, majd 1924-ben címzetes pornói apáttá nevezték ki, később pedig 1937-ben XI. Piusz pápa pápai prelátusi címmel tüntette ki.

Mindszenty gondolkodását a katolikus egyház szociális tanítása határozta meg. Elutasította a liberalizmust, amelyet az erkölcsi rend felbomlásával azonosított, és következetes ellenállást tanúsított a korszak baloldali, marxista eszméivel szemben. Már ekkor felismerte, hogy a kommunizmus a keresztény társadalmi rend egyik legfőbb veszélye.

Ez a világnézeti álláspont a harmincas évek végére és a negyvenes évek elejére egyre határozottabb antikommunista meggyőződéssé erősödött. Mindszenty számára a kommunizmus nem pusztán politikai rendszer volt, hanem olyan ideológia, amely tagadja Isten létét, és ezzel együtt az emberi szabadság és erkölcs alapjait is. Ebből adódóan a kommunista ideológiával szembeni ellenállást nem politikai, hanem erkölcsi kötelességnek tekintette.

 
Mindszenty József gyóntat az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszuson (Fotó: Fortepan)

1944-ben veszprémi püspökként püspöktársaival közösen tiltakozott a deportálások ellen. November 27-én a nyilasok letartóztatták, Veszprémben, majd Sopronkőhidán raboskodott, december végétől Sopronban tartották házi őrizetben, ahonnan csak 1945. április 1-jén szabadult.

Letartóztatásának indokáról több feltételezés is elterjedt. Vajna Gábor, a Szálasi-kormány belügyminisztere népbírósági vallomása szerint Mindszentyt azért tartóztatták le, mert nem akarta megengedni, hogy a püspöki épületbe katonákat szállásoljanak be. A népbíró azon kérdésére, hogy nem azért tartóztatták-e le, mert valamilyen tekintetben a nyilas rendszer ellen fordult, Vajna nemmel válaszolt.

Az egyház és a hit védelme a kommunista diktatúrában

1945-ben XII. Piusz pápa esztergomi érsekké nevezte ki, így Magyarország prímása lett. Ebben a tisztségében emelte fel szavát a magyarországi németek kitelepítése ellen.

A háború utáni években azonban az ország politikai iránya gyökeresen megváltozott: a Magyarországra is rákényszerített szovjet típusú diktatúra kegyetlen eszközökkel kívánta megtörni és végső célként megsemmisíteni az egyházakat.

A fakultatív hitoktatás bevezetése csak az első lépés volt egy olyan folyamatban, amely az ateista világnézetet kívánta megerősíteni az oktatásban. Az 1947-es kékcédulás választások után már egyértelművé vált a politikai hatalomátvétel, és ezzel párhuzamosan az egyház elleni támadások is felerősödtek. Pártpolitikai szinten Rákosi Mátyás mondta ki a hadüzenetet 1948. január 10-én egy budapesti értekezleten, amikor így fogalmazott: „Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a magyar nép ellenségeinek zöme, az egyházak, elsősorban a római katolikus egyház palástja mögé búvik."

A felekezeti iskolák jövőjét illetően a katolikus egyház és a kommunisták között döntő összecsapás bontakozott ki. Czapik Gyula egri érsek és Mindszenty József már januárban megegyeztek abban, hogy a kormányzattal fel kell venni a kapcsolatot és tárgyalni kell a kialakult patthelyzet feloldása érdekében. A hercegprímás komoly feltételekhez kötötte a tárgyalás lehetőségét: a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása a Szentszékkel; a betiltott katolikus egyesületek és egy sajtóorgánum engedélyezése; a kommunisták vallásellenes támadásainak befejezése. Nyilvánvaló volt azonban, hogy Rákosi Mátyásék egyik feltételnek sem kívánnak eleget tenni.

Ebből kifolyólag a hercegprímás kezdeményezésére már március folyamán összeállítottak egy egyházi figyelmeztetést, amely szerint: „a marxista pártokba öntudatos ember nem léphet be, aki belép, azt el kell ítélni, a gyóntatás szentségében nem részesül és nem oldozható fel."

Ebben a helyzetben Mindszenty vált a katolikus egyház és a magyar társadalom legfontosabb ellenálló alakjává. Határozottan elutasította az egyházi iskolák államosítását, a szerzetesrendek feloszlatását és a vallási oktatás korlátozását. Nyilvános megszólalásaiban és pásztorleveleiben egyre élesebben bírálta a kommunista rendszert, amelyet nyíltan ateista és elnyomó hatalomnak nevezett.

Világnézete elvi alapú volt. Úgy vélte, hogy a kommunizmus nem reformálható, mert alapjaiban tagadja az emberi személy méltóságát és Isten rendjét. Ez a meggyőződés tette őt a rendszer egyik legveszélyesebb ellenfelévé.

Mindemellett határozottan emelt szólt a felvidéki magyarok üldözése ellen és a jogfosztó rendelkezésekkel szembehelyezkedő mozgalmak legfőbb támogatójává vált.

1948 karácsonyán hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával letartóztatták. Hogy a koholt vádak beismerésére kényszerítsék, az ÁVH Andrássy út 60. alatti hírhedt központjában harmincnyolc napon át vallatták, kínozták, emberi méltóságában megalázták, akaratbénító szerekkel kezelték. A kommunista hatalom célja az volt, hogy megtörje ellenállását és kompromisszumra kényszerítse. Mindszenty azonban minden nyomás ellenére kitartott meggyőződése mellett. Nem volt hajlandó aláírni olyan vallomást, amely igazolta volna a vádakat, ezzel is megőrizve erkölcsi integritását.

Az ellene folytatott kirakatper során a népbíróság 1949. február 8-án életfogytiglani börtönre ítélte.

Mindszenty József a népbíróság előtt (Fotó Fortepan/Bass Tibor)

A nyugati világot megdöbbentette a vele szembeni eljárás. XII. Pius pápa többször és igen határozottan kiállt Mindszenty mellett. Harry S. Truman amerikai elnök is élesen elítélte a kirakatpert: 1949. február 9-én azt nyilatkozta, hogy Magyarországon rendőrállam van, és a magyar nép nem felelős kormányának tetteiért. Mindszenty József ekkor vált nemzetközi szimbólummá: a vallásszabadság és az antikommunista ellenállás egyik legismertebb egyházi alakjává. Személye a hidegháború idején a nyugati világban is a kommunista elnyomással szembeni erkölcsi kiállás jelképe volt.

A megromlott egészségű főpap négy év magáncella után rabkórházba került, 1955 nyarától házi őrizetben tartották a Baranya megyei Püspökszentlászlón, majd a nógrádi Felsőpetényben. Innét szabadult 1956. október 30-án. November 3-i rádiószózatában az '56-os eseményeket nem forradalomnak, hanem szabadságharcnak minősítette, amely „azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől".

 
Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek felsőpetényi őrizetéből való kiszabadulása után rádióbeszédet tart a Prímási palota udvarán (Fotó: Fortepan/ETH Zürich/Comet Photo AG/Jack Metzger)

A magyar emigráció jelképe

A november 4-ei szovjet intervenció elől az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült, ahol tizenöt évig tartózkodott.

A Szentszék, az Egyesült Államok és a magyar kormány megegyezése nyomán a főpap 1971. szeptember 28-án hagyta el Magyarországot. Boldog VI. Pál pápánál tett rövid látogatás után Bécsbe, az esztergomi érsek egyházi joghatósága alá tartozó Pázmáneumba költözött.

Az emigrációt követően fő küldetését a diaszpórában élő magyarok lelkipásztori gondozásában látta. Útjai lelki és emberi megerősítést jelentettek, mert a magyar emigráció örömmel fogadta, és sokan a régi Magyarország jelképét látták benne.

A látogatásai során Európában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában is találkozott a szétszórtan élő magyar közösségekkel. Mindenhol nagy tömegek várták, miséket celebrált, beszédeket mondott, és a magyar identitása, valamint a keresztény hit köré szervezte üzeneteit. Különösen hangsúlyozta a család, az iskola és a magyar nyelv szerepét az identitás megőrzésében, és következetesen bírálta a kommunista rendszert.

1975. május 6-án hunyt el Bécsben.

Életműve a 20. századi magyar történelem egyik legkövetkezetesebb erkölcsi és politikai kiállása: egy főpapé, aki a kommunizmussal szembeni ellenállást nem politikai, hanem hitbeli kérdésként kezelte, és ezért egész életét ennek a meggyőződésnek rendelte alá.

Kiemelt kép: Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek katonák kíséretében, miután Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy 1956. október 31-én Budapestre hozta (Fotó: MTI)

Új hozzászólás