Győrvári Edith 1963-tól a Markusovszky Kórház diétás nővére, majd főnővére volt, nyugdíjba vonulása után pedig a Kálvária- Szent Kereszt Lelkészségen hitoktatóként tevékenykedett. Szüntelen derűvel, segítő és gondoskodó szeretettel végezte önkéntes feladatait is: dolgozott a Vöröskeresztben, a lelkisegély-szolgálatnál, támasza volt rászoruló családoknak, beteg gyerekeknek, magányos időseknek és alkoholfüggőknek. 1991-ben faluról falura járva az Egyházmegyei Karitász megszervezésében is részt vett. Edith néni nem beszélt soha a szociális szakmáról, semmi más nem jött belőle, mint a szeretet. Ami belőle sugárzott, az maga volt az Egyházmegyei Karitász mottója. A segítő szeretet. Győrvári Edith több mint 20 éven át foglalkozott az elesettek és szegények segítésével. Diétás nővérként a haldoklók szenvedéseinek enyhítésén munkálkodott, 1981-től hitoktatóként dolgozott. Az ő nevéhez fűződik a szombathelyi Kék Kereszt iszákosmentő csoport létrehozása és a családsegítés szervezett formájának beindítása. Fáradhatatlan munkáját a Katolikus Püspöki Konferencia 2001-ben Szent Erzsébet rózsája díjjal ismerte el. Győrvári Edith derűje, alázata példaértékű mindannyiunk számára.

A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász központjában tiszteletére fotókkal, relikviákkal díszített emlékfalat alakítottak ki. Tiszteletére Szombathely Megyei Jogú Városa megalapította a róla elnevezett Győrvári Edith-díjat, a szociális területen dolgozók munkájának elismerését jelentő kitüntetést. Első alkalommal 2012-ben került sor a díj átadására.  

„Dr. Konkoly István püspök atya 1991. október 20-a körül behívott egy beszélgetésre, elmondta mik a tervei és megkérdezte vállalom-e. Mondtam neki, hogy azt sem tudom, mit kell csinálni. Nem baj, válaszolta, majd Oké atya - Horváth József, a jószolgálati szervezet egykori lelki vezetője - elmagyarázza. Bevallom, akkor még azt sem tudtam, ki ő. Néhány nap múlva találkoztam aztán a Szent Kereszt Lelkészségen hitoktatóként, lelkipásztori munkatársként szolgáló Győrvári Edithtel és Horváth József atyával. Elvállaltam. Hárman elindultunk Ausztriába, ahol akkor már 70 éve működött a karitász, és megnéztük a jó gyakorlatot, azt, hogy ott hogyan is csinálják. Ezután Edith nénivel kettesben felkerekedtünk, és elindultunk a plébániákra, hogy elmondjuk az atyáknak, mit is szeretnénk. Ez nem volt más, mint a plébániai karitászcsoportok megalapítása" - mondta az immár 35 éve újjászervezett Szombathelyi Egyházmegyei Karitász egykori vezetője, Tuczainé Régvári Marietta. 

Győrvári Edith nénivel először a Családsegítő Szolgálat indult el a Szily János u. 2-ben, a katolikus segélyszolgálatot pedig folyamatosan keresték fel a rászoruló emberek. Az Eölbey-ház bejárata alatt hetente háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken ruhabörze volt. Ez volt a táskás ruhavásár, amin egy karitász táskába mindenki annyi ruhát tehetett, amennyit szeretett volna.

Edith néni szerette azt mondani, „ha üres a kamra, a Jóisten tesz bele". Az Egyházmegyei Karitász tevékenysége, nem csupán hiánypótló, de hatalmas űrt tölt be. Jézus szava, miszerint „szegények mindig lesznek közöttetek" változatlanul érvényes, nekik pedig segítségre van szükségük. Ezt teszi a karitász szervezett módon, hiszen a 35 évvel ezelőtti apró lépésekből mára kiemelkedő tettek lettek. 

 
Mukics Anna, a Szent Márton Plébániai Karitász csoport önkéntese a 2020-as Győrvári Edith-díjjal, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász központjában kialakított Győrvári Edith emlékfal előtt 

Edith néniről mondták: 

„Edith néni több mint másfél évtizedet töltött el az Egyházmegyei Karitász szolgálatában. Kedvelt munkaterülete a családsegítés volt. Közismert személyisége és szerteágazó kapcsolatai révén sok munkanélkülinek, álláskeresőnek tudott munkát szerezni...." - dr. Konkoly István ny. püspök. 

"Ha dr. Konkoly István püspök atya még egyszer hívna, újra elvállalnám. Voltak nehéz pillanatok, de tanultunk belőlük. Számomra életre szóló élmény, hogy 17 évig Győrvári Edith nénivel, a szolgáló szeretet nagyasszonyával együtt dolgozhattam. A jelenléte ma is nagyon hiányzik. Az, hogy ül a fotelben, én pedig bármikor leülhetek mellé, hogy elmondjam neki, mi nyomaszt. Ő pedig nyugtat, hogy megtaláljuk a megoldást" - Tuczainé Régvári Marietta, az újjászervezett Karitász egykori igazgatója.  

"Edith néniről nem beszélni szoktak, hanem VELE beszélgetni. Edith nénit tizenéves koromban ismertem meg, aki szinte mindenhol megfordult, és az idők folyamán semmit sem változott, nyolcvanéves korában is ugyanúgy nézett ki, mint fiatalon. Dolgozott diétás nővérként, hitoktatóként, a karitász munkatársa is volt. Igazi közösséget épített, bármerre járt. Sokat tett a szenvedélybetegekért, szegényekért, rászorulókért" - Maurer Péter, a Martineum Felnőttképző Akadémia igazgatója.

"Győrvári Edith csintalan gyerek volt, nem kellett a szomszédba mennie egy kis rosszalkodásért. Ezek az évek tették később alkalmassá arra, hogy embert faragjon a hozzáfordulókból. Ha nem lett volna bevállalós, nem tudott volna ennyi emberen segíteni. Az embersége mellett a műveltsége miatt sem kellett szégyenkeznie, 5 nyelven beszélt, angol szakra is jelentkezett az ELTE-re, de a jelentkezők alacsony létszáma miatt nem indították el a képzést. Győrvári Edith a saját módszere szerint tanította az embereket, ami nem szerepel a tankönyvekben. Ő egyfajta anyakirálynő volt, a méhecske sem találja meg a virágport az anyakirálynő nélkül, Edith néni is ilyen virágpor megmutató szerepet töltött be" - Lovass Tibor, a Híres szombathelyi nők sorozatban Győrvári Edithről megjelent könyv társszerzője (a másik szerző Ferenczy Gyöngyi).

Kitüntetései, elismerései:

„Vas Megye Önkormányzata Szolgálatáért Szociális Tagozata" díja
Szent Erzsébet Rózsája díj

Életképek Edith nénivel: 

Győrvári Edith (b) és Tuczainé Régvári Marietta karitász igazgató az Eölbey-házban kialakított irodában 

 
Imelda nővér (b) és Győrvári Edith - a zágrábi domonkos nővérek segítséget kértek a Szombathelyi Egyházmegyei Karitásztól, így jutott ki a karitász első segélyszállítmánya Horvátországba, 1992. január első napjaiban 

Győrvári Edith nagyon szeretett az idősekkel foglalkozni. Hetente két olyan nap volt, amikor hozzá jártak az idősek egy kis élelmiszerért, ruháért, de volt, akik kórházba készültek, ők kaptak hálóinget, köntöst, papucsot. A képen Edith néni egy nagyon kedves, idős nénivel látható, akinek már előre összekészítette a ruhákat, élelmiszereket. 

 
Edith néni szerette azt mondani, „ha üres a kamra, a Jóisten tesz bele". Nagyon szegényesen indult 2000-ben a karácsony, végül a leggazdagabb lett - mert a kamra üres volt. Hogyan történt mindez? December közepén telefonált Ausztriából egy cégvezető, hogy két kamion rövid szavatossági idejű konzervet ajánlana fel. Hogy ne vesszen kárba a hatalmas adomány az ünnep és a szabadságolások miatt, a karitász megkereste a Máltai Szeretetszolgálattól Asbóth Máriát (b), a Magyar Vöröskereszttől pedig Poór Lászlót (k), hogy fogjanak össze az adomány szétosztásában. Megbeszélték, hogy minden szervezet hozza a rászorulólistáját, és arról mindenkit odahívnak az Eölbey-házhoz, ahol a konzerveket szétosztják. 

A családsegítést időnként meglátogatta Pallavicini Frigyes őrgróf (j), aki nagyon sokat segítette a Martineum Felnőttképző Akadémiát, valamint a Szombathelyi Egyházmegyei Karitászt is. A látogatás alkalmából sok, nagyon elegáns ruhát hozott a karitász bolt részére, játékokat a gyerekeknek, valamint Edith néni számára pénzadományt, hogy azt a legszegényebbekre tudja fordítani. Az őrgróf felesége még Sissi hercegnő leszármazottja volt, neki kijárt az Őfelsége megszólítás. Edith néni meg szokta kérdezni tőle, hogy „Őfelsége nem szokott jönni, és Őfelsége mit csinál?", amire a gróf úr válasza mindig az volt, hogy „Őfelsége gyengélkedik". Pallavicini őrgróf ahányszor itt járt, Mons. Horváth József atyát és Edith nénit mindig meglátogatta. Sós mogyoró és Tokaji aszú mindig volt ilyenkor az asztalon a kedves beszélgetésekhez. 

A Népek Miséjén minden évben - szeptember első vasárnapján - részt vett a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász. A szentmise liturgiájában minden nemzet saját nyelvén kapott szerepet, a bevezető ének magyarul hangzott el, a szentmise közepén az afrikai delegáció dobon játszott, az áldozás alatt a horvátok énekeltek. A Miatyánkot együtt, saját nyelvén mondta minden ország képviselője, kisebbfajta bábeli nyelvzavart előidézve. A nagy presztízsű rendezvényen megjelent Steeb-Zichy Magdolna grófnő (k).

Tuczainé Régvári Marietta karitász igazgató (b) és Győrvári Edith, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász munkatársa korhű jelmezben az Eölbey-ház előtt, a karitász munkatársai által varrt ruhák között.

Kelemen Attila a karitásztól vásárolt római ruhában motorozott a karnevál helyszínei között. Itt az Eölbey-ház előtt Győrvári Edith csodálja meg a rendhagyó öltözet-életérzés párosítást 

Győrvári Edith néni a karitász indulását követően kirándulásokat szervezett különböző zarándokhelyekre. Budapest és a gödöllői Grassalkovich-kastély kiemelt úti cél volt. A fotó a Halászbástyán készült a szombathelyi Jézus Szíve Plébániai Karitász Csoport tagjaival, valamint a gencsapáti, ölbői és a vépi karitászosokkal.

Edith néni 75. születésnapját „álmai városában", Velencében ünnepelte a karitász. A Szent Márk téren Kalmár Ferencné, Horváth Istvánné, Kiss Lászlóné, Szalai István, Koroknai Sándorné, Kőszegvári Árpádné, Mátyás Gyöngyi, Márton Sándorné, Punokovicsné Kovács Zsanett és Győrvári Edith 

Fotók, képaláírások és cikkrészletek forrása:

Büki László - Tuczainé Régvári Marietta: 30 év a szeretet szolgálatában - A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász újjászervezésének három évtizede (Szülőföld Könyvkiadó, 2021)