A műterem bejárata előtt húzódik egy fizikai és egy régóta ismert, szimbolikus határ: ott, ahol a folyamat rejtve marad a mindenkori publikum előtt, egészen addig, amíg ki nem nyílik az ajtó. Minden művészeti stúdiumokban résztvevő fiatal alkotó életében eljön a pillanat, amikor számot kell adnia önmagáról. A három éve mélyen lapuló mag most végre kihajt.

Az ELTE Vizuális Művészeti Tanszék képi ábrázolás alapszak három éve alatt a hallgatók az autonóm és alkalmazott művészeti órák között ingáztak, saját preferenciáik, szakmai jövőképük, vizuális látásmódjuk alapján megválasztva az utat. (Erre az „Illusztráció" és a „Vizuális művészet" szakirányok adtak specifikus lehetőséget.) Az elkészült munkák igen sokféle médiumban jelennek meg, és talán pont azok hiányoznak, amiket egy diplomakiállításon elsőként várnánk, például festmények, szobrok. Ellenben van fotó, falfestmény petricsészékkel, videómű, klasszikus intarzia kortárs felfogásban, vannak gépszobrok, hangszerobjektek, megmunkált autóalkatrészek, „tetovált" ruhák, társasjátékok.

Ebből a sokféleségből azonban látni lehet, hogy 2026-ban milyen kérdések foglalkoztatják a pályakezdő alkotókat. Többen különböző módon a természetre, illetve a természeti katasztrófákra reflektálnak (parajdi sóbánya, vörös iszap katasztrófa, lepusztult, romos környék), de a háztartási gombák szaporodása, vagy a különböző alkatrészek újrahasznosítva, új alakban (gépszobrok, karcolt autóalkatrészek) is válhatnak műtárggyá. A zene mint képzőművészeti téma két hallgatónál is előkerül. Egyikük hangszerekből készített műtárgyakat, a másikuk személyes múltját idézi meg: régi asztalos tanulmányait és zenész múltját ötvözi 3 intarziában, miközben a klasszikus technikát kortárs módon használja. Van, aki a hagyomány újraírására vállalkozik a különböző törzsi tetoválások ruhán történő megidézésével. Mást a technológia fejlődése érdekel mozgásgyógyászati szempontból, és olyan is akad, aki díszletet rekonstruál és tervez, vagy épp közösségalakító társasjátékot készít. A tervezőgrafikai attitűd ebben éppúgy jelen van, ahogy a tarot-fanzin tervezésében is.  

A sokféleség mellett a hallgatók felelősségteljes gondolkodása is megmutatkozik az őket körülvevő világról, melyre a művészet eszközeivel reagálnak.

megnyitó: 2026. május 22. (péntek), 17.00

helyszín: Új Irokéz Galéria, Szombathely, Rákóczi F. u. 12. (Szombathelyi Képtár, bejárat a Rákóczi F. utca felőli vaskapun)

felvezeti: dr. Bordács Andrea esztéta, az ELTE BDPK Vizuális Művészeti Tanszék vezetője

köszöntőt mond: Horváth Soma, Szombathely MJV alpolgármestere és az ELTE BDPK részéről dr. Lenner Tibor igazgató

megnyitja: Kiss Bence grafikus, a tanszék alumni hallgatója

megtekinthető: A kiállítás 2026. május 23-a és május 30-a között látogatható az alábbi időpontokban: 
szombat: 10.00-14.00, kedd-csütörtök: 14.00-18.00 (vasárnap, hétfő: szünnap)

kiállítók: Antal Hajnalka, Boda Sándor, Bódi Flóra, Hess Klaudia, Jekkel Jázmin, Ladányi Laura, Málics Lilla, Molnár Ádám, Molnár Veronika Inez, Rátosi Brigitta, Somogyi Petra, Szalai Eszter, Zubor Dorka képi ábrázolás BA hallgatók