A fény mögött ott az ember.
Az árnyék mögött ott a történet.
A nyüzsgés mögött ott a csend. 

A street photography egyik legfontosabb felismerése, hogy nincsenek jelentéktelen dolgok. Csak észre nem vettek vannak.

Talán ez lesz a július 4-én megnyíló kiállítás legnagyobb ereje. Nem azt mondja nekünk, "nézzétek, milyen szép Olaszország, hanem azt kérdezi, "észrevettétek már, hogyan él?" Ez a különbség. Mert szépet fényképezni viszonylag könnyű. Életet fényképezni már sokkal nehezebb.

 
Fotó: Kereszty Gábor

Az olasz városok a megszokotthoz képest másként működnek. A középkori utcák keskenyek, a házak magasak, a fény nem egyenletes, hanem szinte hasábokban érkezik. Olaszországban a fény szinte építészeti elem. Caravaggio festményei sem véletlenül születtek ott. A chiaroscuro - a fény és árnyék drámai használata - nem csupán festészeti fogás, hanem maga az olasz valóság. Kereszty tulajdonképpen ugyanazzal az anyaggal dolgozik, mint négyszáz éve Caravaggio. Nem festékkel.
Fénnyel. 

Kereszty Gábor, aki évek óta visszajár ugyanabba az országba, már nem látványosságokat gyűjt. Kapcsolatot épít. A kiállítás erről a kapcsolatról szól. Egy Itália iránt elkötelezett fotós és egy ország "hosszú beszélgetéséről". Arról, hogyan lesz az utazóból visszatérő vendég, majd ismerős, végül pedig csendes megfigyelő, aki már nem keresi a nagy pillanatokat, mert tudja, azok maguktól érkeznek. /Büki László/