A karneváli forgatagból kilépve letűnt időket idéző, lepukkant konyhabelső tárul elénk a Megyeháza udvarán felállított színpadon. A zöldre mázolt konyhakredenc, a táskarádió, a fatüzelésű sparhelt, a dívány, a bádoglavór ismerősnek tűnhetnek az idősebb generáció számára, a fiatalabbak pedig szüleik vagy nagyszüleik lakásában láthattak ilyet. Bár a helyszín egy erdélyi bányászfalu, a díszlet univerzális, akár egy magyar faluban is játszódhatna. Székely Csaba Bányavirág című színdarab írója így vall erről:

„A Bányavirág nem az eszményi Erdélyt mutatja meg, hanem azt az Erdélyt, amit én tapasztaltam, amiben felnőttem. Olyan emberekről szól, akiknek egykor álmaik voltak, de azóta ezek az álmok eltűntek a pálinkáspohár fenekén. A teljes kilátástalanság és a karnyújtásra levő boldogság között egyensúlyozva vergődnek át az életen, és mivel nem tehetnek mást, a keserűséget nap mint nap feloldják egy kis alkoholba vegyített humorral."

Fotó: Miskolci Nemzeti Színház

A darab egy faluban (vagy ahogy többször öntudatosan kijavítják egymást, „községben") élők kilátástalanságát mutatja be, a bánya bezárásával nem csupán munkanélkülivé és azzal együtt kereset nélkülivé váltak az egykor ott dolgozók, hanem az életük is céltalan lett, a mindennapi megszokott rutint az alkohol váltotta fel. A reménytelenség elől szinte mindenki, a falu apraja-nagyja az alkoholba menekül, ám hogy az ivás mennyire nem oldja meg a problémákat, jól mutatja, hogy megugrott az öngyilkossági ráta a környéken. Ki is vonul a Duna Televízió „Magyarból", hogy meginterjúvolja az ott élőket.

Iván (Rózsa Krisztián), a munkanélkülivé vált bányász kapva kap a híren, és készül rá, hogy felvegye a székely harisnyáját a tévéseknek, mert hát ők őrzik a tradíciót, amit meg is tenne, ha a harisnya nem lenne lyukas. Ott van a házban Mihály, az orvos (Harsányi Attila), aki akár egy csehovi drámából is megjelenhetett volna, a falura került, lecsúszott értelmiségi megtestesítője. Csehov hőseihez hasonlóan még álmodozik ugyan arról, hogy elmegy onnét, de nem is annyira a városba vágyik, hanem oda, ahonnét nem jöhet vissza többé. Ivánnal lakik a féltestvére (Mikita Dorka Júlia). A lány azért hagyta ott a várost, és adta fel az albérletét, hogy segítsen Ivánnak a másik szobában lévő súlyos beteg apjukat ápolni. Az apa a színdarab egyik fontos szereplője, a cselekmény meghatározó alakja, őt magát azonban sohasem látjuk, nem jelenik meg a színpadon. Felbukkan Illés, Iván szomszédja (Kokics Péter), inkább zavaró és kellemetlen vendéngént. Irma, Illés felesége (Varga Andrea) sem maradhat el a szokásos kompótjával, mely csak egyre gyűlik a konyhakredencben.

Fotó: Miskolci Nemzeti Színház

Tragédiát látunk vagy komédiát? Néha nehéz eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Maga a kiindulóhelyzet mindenképpen tragikus, a betegen, magatehetetlenül fekvő apa, a tőle megszabadulni igyekvő alkoholista fia, a szintén alkoholista orvos, a nihilizmus, ami az egész életüket átszövi, a változtatásra való képtelenség könnyedén magával húzhatná a nézőt, de Székely Csaba, Béres Attila és a színészek mindezt olyan keserédes humorba csomagolva tárják elénk, hogy a közönség néha abba sem tudja hagyni a nevetést. A színészek annyira élethűen jelenítik meg a kilátástalanságban vergődő, ugyanakkor a szívük mélyén mégis valamiben reménykedő falusi embereket, hogy igenis elhisszük, hogy Iván egy munkanélküli bányász, és hogy az alkohol irányítja az életét, ugyanakkor mégsem egy szerencsétlen ember. Van benne düh, agresszió, szeretetéhség, szégyen és makacsság is. Elhisszük az orvos vergődését is, ahogy őt is magával rántotta a spleen. Illés, akárcsak a többiek, a karakterében a valósággal keveredő abszurd figura, nem alkoholista ugyan, megpróbál bölcs lenni, és átlátni a dolgokon, de ő is megreked a sekélyes világban.

Ilonka, a féltestvér fiatal koránál fogva még hisz a szerelemben, hisz abban, hogy a jövő megváltoztatható, de vajon   valóban eléri a célját? És mi a helyzet Irmával, Illés feleségével? Képes-e a kompótjaival áttörni a falat, és megnyerni az általa kiválasztott férfi szívét? Hiszen a legnagyobb reménytelenségben is megjelenhet egy kisfénysugár, mint ahogy a bezárt bánya falain is megjelenik a bányavirág, vagyis a hegyikristály, ami nem más, mint különféle nagyságokban előforduló színtelen, legtöbbször átlátszó kvarckristály.

Béres Attila rendezése kézzel foghatóan örökíti meg azt a fajta életérzést, melyben a kilátástalanság ellenére mégis munkálkodik a megmaradásba vetett hit, még ha nem is mindenkinek sikerül.

Fotó: Miskolci Nemzeti Színház

A karakterek kiválóan megformáltak, már-már az abszurd és a groteszk határán mozognak. A szöveg is remekül visszaadja ezt az állapotot. A groteszk igazán a temetés utáni jelenetben csúcsosodik ki, ahol az alkohol abszolút átveszi az iránytást. Nem egyszerű kellékként van már jelen, hanem a zsigerekbe szőve mozgat mindent. Erdélyi ember mit tehet, ha ivott? Elénekli a Székely himnuszt, amihez természetesen vigyázzállásban kell megadni a tiszteletet. De mi van akkor, ha már nem képes egyenesen állni? Akkor fekve veszi fel a vigyázzállás pózt.

Meg kell említenünk még Orosz Sándor nívódíjas hegedűművészt, népzenészt, aki közreműködött a darabban, díszlet- és jelmeztervező: Erőss Hanna.

És akkor jönnek darabban a Duna tévések. Mit mond nekik Iván? A valóságot? Vagy megszépíti a híradósok kedvéért?

A Bányavirág Székely Csaba drámatrilógiájának első része. A trilógia további részei a Bányavakság és a Bányavíz. A Bányavirág marosvásárhelyi előadása már bemutatásakor komoly szakmai elismerést aratott, a 2011/2012-es évadban elnyerte a Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb előadásnak járó fődíját. Székely Csaba másik darabja, a Bányavíz 2012-ben az Örkény István Színház drámapályázatának első díját kapta. A szerző nemzetközi sikereket is magáénak tudhat, nemrégiben a BBC Audio Drama Awards legjobb szövegkönyv kategóriájának díját nyerte el az Ízlik a banán, elvtársak? című rádiójátékával. A művet korábban, 2009-ben már díjazták a BBC nemzetközi rádiójáték-pályázatán is.

Fotó: Miskolci Nemzeti Színház

Szereplők:

Iván RÓZSA KRISZTIÁN

Mihály orvos   HARSÁNYI ATTILA Jászai-díjas

Ilonka, Iván féltestvére MIKITA DORKA JÚLIA

Illés, Iván szomszédja KOKICS PÉTER

Irma, Illés felesége VARGA ANDREA

Hegedűn közreműködik: OROSZ SÁNDOR nívódíjas hegedűművész, népzenész, a Szinvavölgyi Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója

Alkotók:

Díszlet- és jelmeztervező: ERŐSS HANNA

Dramaturg: VARGA EMESE

Zene: MÁRKOS ALBERT

Súgó: MÁRTON B. ANDRÁS

Ügyelő: GILÁNYI ZSÓKA

Rendezőasszisztens: HADHÁZY ILDIKÓ

Rendező BÉRES ATTILA