Bár nem könnyű sétálgatni a tikkasztó melegben a romkert ókori és középkori romjai között, mégis akadtak olyan Szombathely ókori és középkori története iránt érdeklődők, akik nem hagyták magukat eltántorítani holmi időjárási viszontagság által. Horváth Norbert és Kiss Gábor több tárlatvezetést is tartott a római kori és a középkori Szombathelyhez kapcsolódó témákban, jómagam a Szombathely középkori várának urai című tárlatvezetésen vettem részt. Először Horváth Norbert mutatta be az ókori emlékeket, a római helytartói palota romjait, ahol Constantin, II. Constantius és Valentinianus császár is megfordultak. Sajnos a híres mozaikpadlót nem láthattuk, mivel jelenleg is raktárban van. Megnéztük a fürdő maradványait, végigsétáltunk a bazaltkövekkel borított római úton, melyen nemcsak a borostyánkövet szállították, hanem a római légiók is meneteltek. Az ókori városfal, a lakóépületek, a fazekasműhelyek, a boltok és a vámház maradványait is megtekintettük.

Ezután Kiss Gábor vette át a szót, aki a középkori vár történetével, illetve uraival ismertetett meg minket. Élvezettel hallgattuk, ahogy elénk tárta, hogyan jutott el Nagy Károly 791-ben az avarok elleni hadjárata során a mai Szombathely területére, hogy tiszteletét tegye Szent Márton szülőhelyén, hogyan merült fel egy erődített központ kialakításának gondolata, és hogyan építették át a nyolcszögletű római kori fürdőt. A korai vár azért figyelemre méltó, mert egy már meglévő római épített környezetet használt fel. A középkori ember számára ugyanis a római romok nem bírtak műemlékvédelmi jelentőséggel, inkább építőanyagként, vagy éppen használható épületként tekintettek rájuk. A 13. században a vár életében jelentős változás következett be, a vár és tartozékai királyi adomány révén a győri püspök birtokába kerültek. Ettől kezdve Szombathely történetében egyre erősebben jelent meg a püspöki központ szerepe.

A vár így nem csupán katonai épület volt. Egyszerre lehetett birtokigazgatási központ, gazdasági központ, lakóhely és erőd. A vár környezetében pedig fokozatosan alakult ki az a településszerkezet, amelynek alapjai később is meghatározták Szombathelyt.

A vár és a város kapcsolata tehát kölcsönös volt, az erőd védelmet és hatalmi központot jelentett, a körülötte kialakuló település pedig gazdasági hátteret biztosított számára. A 15. századra a szombathelyi vár jelentős átalakuláson ment keresztül. A késő középkori építkezések során fokozatosan formálódott ki az a belső vár, amelynek falmaradványai ma is megtalálhatók a Romkert területén. A korábbi épületek mellé új falak és épületszárnyak kerültek, miközben az erőd katonai szerepe mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott a püspöki hatalom reprezentációja és az igazgatási funkció is. A vár így fokozatosan összetett épületegyüttessé vált. A 15. és 16. század fordulójára Szombathely vára már nem csupán egy régi erődítmény volt, hanem a győri püspök egyik fontos nyugat-magyarországi birtok- és hatalmi központja, amelynek egyszerre volt védelmi, igazgatási és reprezentatív szerepe.

A török veszély új jelentőséget adott az erődnek. A korábban elsősorban uradalmi és igazgatási szerepet betöltő vár ismét olyan katonai objektummá vált, amelynek védelmi képessége létfontosságú volt. A 18. század végén Szily János püspök új, reprezentatív püspöki központot kívánt létrehozni. A régi vár ekkor már útban volt az új építkezéseknek. 1791-ben lebontották a belső várat, és köveinek egy részét az új épületek építésénél is felhasználták.

Megtekintettük az egykori borospincét is, ahol a püspöknek tizedként beszolgáltatott bort tárolták a hordókban. A püspökség tagjai természetesen jó sokat fogyasztottak belőle, de még így maradt annyi, hogy eladják.

A tárlatvezetés során szóba került a romkerten áthaladó modern híd is, mely nem igazán illeszkedik a romkert arculatába, és a funkcionalitását is zavarja.

A középkori vár mint a város egyik meghatározó történelmi emléke, nagyobb figyelmet érdemelne.