Ritka kegyelem a vasmise - Csóka Gáspár bencés szerzetes atyát köszöntötték vasmiséje alkalmából Bükön
Képgaléria megtekintése2026.08.20. - 21:00 | Büki László 'Harlequin'
Nagy ünnepe volt a büki katolikus közösségnek az idei Szent István napja; a város szülötte, Csóka Gáspár bencés szerzetes atya mutatott be hálaadó szentmisét abból az alkalomból, hogy napra pontosan 65 esztendővel ezelőtt tartotta primíciáját a büki Szent Kelemen templomban.
Különleges ünnepre gyűltek össze a hívek Szent István király ünnepén Bükön: vasmiséjén köszöntötték Csóka Gáspár bencés szerzetest, aki hosszú évtizedeken át szerzetesként, tanárként, lelkipásztorként és közösségformáló emberként szolgált. Az ünnepi szentmise egyszerre volt hálaadás egy életútért, találkozás régi tanítványokkal és barátokkal, valamint visszatérés ahhoz a helyhez, ahonnan annak idején Isten elhívta őt a bencés közösség nagy családjába.
A vasmise kezdetén dr. Szalai Gábor büki plébános, majd Csóka Gábor és Pócza Balázs köszöntötték meghatódva az ünnepeltet. Gáspár atya köszöntőjében visszagondolva a primíciájára, közös hálaadásra invitálta a jelenlévőket. Az ünnep szónoka Horváth Imre nyugalmazott soproni plébános, Gáspár atya tanítványa, a büki egyházközség korábbi lelkipásztora volt.
Gáspár atya alakját aligha lehet egyetlen "szereppel" leírni. Van, aki Pannonhalmáról ismeri, más Győrből, megint más tanár-diák kapcsolat révén találkozott vele, és vannak, akik számára egyszerűen útitárs volt életük valamely fontos szakaszában. Tanár, testvér, jóbarát - hangzott el róla az ünnepi szentmisén. Talán éppen ez a felsorolás mutatja meg legjobban, milyen sokféle szál kötötte és köti ma is hozzá azokat, akik az évtizedek során találkoztak vele.
Az ünnep középpontjában ezért nem pusztán a hosszú szolgálat állt, hanem a hála. "Ritka kegyelem ez" - fogalmazott Imre atya arra emlékeztetve, hogy egy ilyen évforduló elsősorban nem az emberi teljesítményről szól. Sokkal inkább ajándék: lehetőség arra, hogy egy közösség megálljon egy pillanatra, visszatekintsen, és köszönetet mondjon mindazért, amit egy ember jelenléte adott másoknak.
Gáspár atya most "hazajött" Bükre. Abba a közegbe, ahonnan egykor Isten elhívta a bencés szerzetesközösség szolgálatába. Ez a hazatérés különös keretet adott a jubileumnak: a sok évtizedes út végén visszatérni oda, ahonnan az út elindult, és együtt adni hálát azokkal, akik valamilyen módon részesei lettek ennek a küldetésnek.
Az ünnepi szentmise azonban nem engedte, hogy a tekintet kizárólag a múltra irányuljon. Szent István király ünnepe ugyanis szükségszerűen összekapcsolta Gáspár atya jubileumát a magyar történelem és a jelen kérdéseivel is.
Elhangzott a régi Szent István-ének is: „Hol vagy, István király, téged magyar kíván...". A több évszázados ének szomorú hangja - a gyász és a szétszakítottság képei - ma sem tűnik teljesen idegennek. A történelem során újra és újra megjelentek a nemzetet, a közösségeket és az embereket megosztó törésvonalak. Az ünnepi szentmise szavai azonban nem a múlt fájdalmainál álltak meg. Szent István intelmei ma is érvényesek - hangzott el a prédikációban. Uralkodni, élni, közösséget vezetni harag, gőg és gyűlölség nélkül; békésen és alázatosan. Ezek az üzenetek nem csupán egy középkori királyhoz vagy egykori korok emberéhez szólnak... Ugyanúgy szólnak a mai emberhez, mindazokhoz, akik fontosnak érzik családjuk, településük, közösségük és országuk békéjét és egységét.
Az ünnepi gondolatok között Pilinszky János egyik rövid versének sora is felidéződött: az ember „kevés a szeretetre", de elég lehet a hálára. A mondat tömörsége szinte pontosan kifejezte az ünnep lényegét. Egy ilyen hosszú életút előtt talán valóban kevés minden szó. Lehet viszont hálát adni. Gáspár atya vasmiséje így nem csupán egyházi jubileum volt. Találkozás volt múlt és jelen között, egykori tanítványok és régi ismerősök találkozása azzal az emberrel, aki életük egy szakaszában melléjük rendelt útitárs lett, miközben egy közösség saját történetére is visszatekintett.
Az ünnepi szentmise végén a Szent István-ének könyörgése is elhangzott: tekintsen a szent király a hazájára, őrizze és tartsa meg szeretetében. A több évszázados fohász ezúttal különös módon simult össze a jubileum személyes üzenetével. Egy hosszú szolgálat végén talán nem is lehet fontosabbat mondani annál, mint hogy köszönjük. Köszönjük a tanítást, a szolgálatot, a jelenlétet - és mindazt, amit egy ember évtizedeken át mások életéhez hozzá tudott tenni.
A szentmise végén Csóka Gáspár atya megköszönte a ministránsoknak az asszisztenciát valamint az énekkar szolgálatát, majd minden jelenlévőt vasmisés áldásában részesített. A kijáratnál a hívek a Gábor atya által megáldott új kenyér mellett a jubiláns atya emlékül adott szentképeit is magukkal vihették.
Ad multos annos, Gáspár atya!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1954 szavazat
Új hozzászólás