Újra szól a vuvuzela… - megkezdődött a NyME–SEK gólyatábora

Képgaléria megtekintése2010.09.03. - 12:44 | vorinori, Makrai Tamás - Fotók: Makrai Tamás

Újra szól a vuvuzela… - megkezdődött a NyME–SEK gólyatábora

Nagyot gondoltak az idei gólyatábor szervezői, azzal az ötlettel, hogy meglovagolják a 2010-es év egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő sportrendezvényének, a futball-világbajnokságnak hátszelét. Így a 2010–es Gólyatábor a foci és a világbajnokság jegyében zajlik. Az első napon a nyári átigazolások után a keret kialakítása volt a fő motiváló erő.

Oktatás focista szemmel

Egy futballista/futballerina a legjobb esetben négyévente csapatot vált. Az átigazolások során kiderül, kit, melyik osztályba - amatőr, megyei, hazai ligás, vagy éppen nemzetközi - szánt a sors. Persze ezek az osztályok némi szorgalommal, tudásvággyal vagy éppen egy-egy vastag borítékkal átjárhatók. Az idei újoncok már nyár közepe óta tudták, melyik osztályban, melyik csapatban fogják betölteni a pozíciójukat, de a keretkialakítás még hátra van. Erről szól a gólyatábor. A pozíciók és a csapatban betöltött szerepek leosztása még várat magára, de reméljük, hogy az elkövetkező 3 nap elegendő lesz ahhoz, hogy mindegyik csapat feljátssza magát a további évek során a Dicsőségek Csarnokába.


Lesre futott az esti program

A délutáni gyülekező és csapatkiosztás után hosszú eligazításon és ismerkedős játékokon vettek részt az egyetem gólyái. Miután mindenki megkapta a maga kis egészségügyi csomagját - benne egy combközépig érő fehér zoknival és egy testreszabott mezzel - kezdetét vette a bemelegítő edzés. Passzolgatás a szavakkal, néhány góllal, de a legtöbb rárúgás a kapufáról pattant vissza a mezőnybe. Szóval 90 percnyi, és még 30 perces ráadással megtoldott unalomízű - látszott a mozgásukon, hogy unták a meccset - labdázgatás után lekerült a játéktér a sörkertben, ahol a csapatok  - külön tréning-vezetői megfigyeléssel - dehidratáló edzésben részesültek.


Barcsay le, Csuta fel

Elég szegényesre sikeredett a nyitónapi programfelhozatal a gólyatáborban, ami az estét illeti, de a programfüzetet böngészve a Barcsay Jenő emlékzenekarra felkaptuk a fejünket. Aztán le is hajtottuk, mivel a zenekar fellépése elmaradt. Ezért gólyáknak és nem gólyáknak egyaránt esti, sörkerti vidámkodásra maradt Csuta, és az ő muzsikája. A nagyszínpad egész este az ürességtől kongott, és bevalljuk, nem a mulatós zenére vágytunk aznap. A „ki ez?" és a „hogy került megint ő ide?" kérdéseket inkább kihagyjuk, de az tény, hogy egy egyetemi gólyatábor nyitónapján (vagy akármelyik másik napján) színvonalasabb, igényesebb zenét illett volna odatenni a placcra. Bennünk még él a remény, hogy az intézmény hallgatóinak nagy része is így gondolta/gondolja. Nem volt nagy tömeg, a zöldfülűek nagy része is valahol máshol tartózkodott (vagy el sem jött), és a disco-t már mi sem vártuk meg. A "csutulni nem akaró", mulatós dallamokat pedig ott hagytuk, hogy másnap újult erővel, és persze fokozott igényesség utáni vággyal folytathassuk. A tavaly fellépő zenekarok (Méhek, Vad Fruttik, Heaven Street Seven) sokak számára emlékezetes koncertjei után nyilvánvaló, hogy magas volt a mérce, de azért talán nem ennyire... Ez még a limbózáshoz is túl alacsony volt.


A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás