Különbségek férfi és nő között

Minden emberben ott él a vágy, hogy megtalálja az igazit, és feloldódjon a szerelem édes tengerében. Amikor spontán átadjuk magunkat egy kapcsolatnak, nem is sejtjük, milyen ösztönök, kémiai hatások, pszichológiai törvényszerűségek munkálkodnak bennünk. Jó tartozni valakihez, jó, amikor a másik átölel. Talán nem is tudjuk, hogy két külön bolygó próbál meg ilyenkor eggyé olvadni, hogy pályájukat ezután közösen folytassák. A szerelemben két világ találkozik, két különböző szociális, biológiai és kulturális háttérrel rendelkező világ. A nő és a férfi nemcsak hormonális működésükben - a nőknél az ösztrogén, a férfiaknál a tesztoszteron dominál -, hanem az élethez való alapvető viszonyulásukban is eltérnek egymástól. A maszkulin hormonok által vezérelt férfit expeditív törekvései jellemzik. Szeretné minél alaposabban megismerni a világot, felfedezni törvényszerűségeit, ő a pénzkereső, aki megteremti a család biztonságát a külvilág felé, akár anyagiakban, akár fizikai védelem nyújtásában. A férfi tehát a fészek védelmezője a nagyvilággal szemben. A nő szintén nagyon fontos szerepet tölt be, ő az, aki belülről építgeti, ápolgatja a fészket. Feminin jellegéné fogva a nő hozza létre és tartja fenn a családi tűzhely melegét, ő adja meg a család működéséhez elengedhetetlen harmonikus légkört. Vannak bizonyos tevékenységek, melyeket vitathatatlanul kizárólag csak az egyik nem képes elvégezni. Ilyen a terhesség illetve a szoptatás. Biológiai felépítésénél fogva a nő képes arra, hogy kihordja magzatát, majd születése után tejével táplálja. A férfi maszkulinitásával alkalmasabb a védelmező szerepre.

Jobb és bal agyfélteke

Agyféltekéjük különbözőségében is eltér a két nem egymástól. Mint tudjuk, agyunk két féltekére oszlik, a jobb és a bal agyféltekére. Köztük az átjárhatóságot a corpus callosum, vagyis a kérgestest teszi lehetővé. A jobb agyféltekénk a kreativitás, az érzelmi életünk, a képzelőerő, az ösztönösség irányítója. A bal agyféltekénk a racionális, logikus, elemző félteke. A matematikai gondolkodásért, tényszerűségért, részletek megfigyeléséért felelős. Nőknél általában a jobb agyfélteke dominál, ezért érzelmi életük jóval bonyolultabb a férfiakénál, könnyebben kifejezik indulataikat, és sokkal hajlamosabbak a hangulati ingadozásra. Mentális megbetegedés esetén jóval nagyobb számban fordul elő hangulati elmezavar a nők körében. A férfiak a bal agyféltekei dominancia miatt inkább racionálisabbak, a logikai érvek jobban hatnak rájuk, hangulati ingadozás ritkábban érinti őket. Ebből kifolyólag érzelmi állapotuknak is kevésbé képesek hangot adni. Náluk elsősorban az értelem zavarai jelentkeznek. Ez nem azt jelenti persze, hogy a férfiak kizárólag a bal, a nők pedig kizárólag a jobb agyféltekéjüket használják, mivel biztosított az átjárás a kettő között, a másik félteke hatása is érvényesül. Nők esetében jobb az átjárhatóság, mint férfiaknál. Párkapcsolatainkban elengedhetetlenül fontos, hogy megismerjük a másik nem gondolkodásmódját, mert így elkerülhetjük a különböző kommunikációs jelekből fakadó félreértéseket. Ha tudjuk, hogy a férfi azért olyan, mert őt férfiből faragták, a nőt pedig nőből, máris közelebb kerültünk egymás megértéséhez. A nők megpróbálhatnák egy kicsit a férfiak szemével látni a dolgokat, a férfiak pedig használhatnák a nők szemüvegét. Sok metakommunikációs gát omlana le ezzel a módszerrel.

Többé nem „én", hanem „mi"

Dr. Bagdy Emőke Schopenhauer egyik kedvenc példáját, a sünöket említette, mint a jól működő párkapcsolat szimbólumát. Amikor két sün fázik, igyekeznek összebújni, hogy egymást melegíthessék. Igen ám, de a tüskéjük akadályozza ebben. Úgy kell helyezkedniük, úgy kell egymáshoz férkőzniük, hogy ne sebezzék meg a másikat, ugyanakkor mégis közel legyenek. Ez nem könnyű feladat. Mindnyájan magunkkal hozzuk a neveltetésünkből, egyéniségükből fakadó szokásainkat, világképünket, törekvéseinket. Határozott elképzeléseink vannak az életünkre vonatkozóan, ami akár egy olyan egyszerű dologban is megnyilvánulhat, hogy mondjuk hová tegyük a hamutartót, vagy egyáltalán dohányozzunk-e. Ha odafigyelünk a másikra, ha úgy igyekezünk, hogy ne csak nekünk, hanem a másiknak is jó legyen, akkor elkerülhetjük a sérüléseket. Amikor valakivel szövetségre lépünk, akkor ugyanis eltűnik az én, helyette életbe lép a mi. A legtöbb ember úgy gondolkodik, hogy én boldog akarok lenni, pedig egy kiegyensúlyozott kapcsolatnak az a célja, hogy mi boldogok legyünk.

Neveltetésünk szerepe

Gyermekkorunk, főleg az első életév jelentősen meghatározza, hogy hogyan viselkedünk majd párunkkal, milyen elvárásokat alakítunk ki vele szemben. Az első évben a legfontosabb szerepet az édesanyánk tölti be az életünkben. Ő az, aki feltétel nélkül szeret, elfogad. Számára mi vagyunk a legkülönlegesebbek, a legdrágábbak. Egy csecsemő szinte repes az örömtől, amikor az anyja a kezébe veszi. Az anya személye ugyanis introjektálódik, vagyis beépül a baba személyiségébe, és mindenkinél fontosabbá válik. A kisgyermek érzi, hogy az anyja mennyire szereti őt, mennyire képes magát odaadni neki. Ha anya és gyermeke között kialakul ez a harmonikus kapcsolat, akkor a későbbiekben a párkapcsolatunk is kiegyensúlyozott lesz. Ez az introjekció korszaka tehát rendkívül fontos. Óvodás korban a nemi szerepek kialakítása kerül előtérbe. Ebben jelentős szerepet játszik az öltözet, a férfiasság illetve a nőiesség külső kellékei. Ne szégyelljük a kislányokat lányosan, szoknyácskákba öltöztetni, a fiúknak pedig ne legyen hosszú hajuk, mert ebben a korban kezdik elsajátítani a nemi sztereotípiákat. A legújabb kutatások bebizonyították, hogy a homoszexualitás nem a génektől függ, hanem a szocializáció függvénye. Engedjük gyermekeinket, hogy a nemüknek megfelelő identitásuk alakuljon ki. A kamaszkor szintén meghatározó a nemi identitás kialakításában. A nő nőies, a férfi férfias megjelenésében tud kibontakozni leginkább. Neveltetésünk tehát alapvető szerepet játszik a későbbi kapcsolataink kialakításában.

Szerelem és szövetség

Mivel a pszichológia szeret szakaszolni, a párkapcsolatot is szakaszokra osztja. Az első szakasz az összekerülés időszaka. Ekkor még a szenvedély az uralkodó, a szerelem mindent elsöprő ereje. Ebben a szakaszban olyannak látjuk a párunkat, mint csecsemőkorunkban az anyánkat, mindenkinél szebb, jobb, okosabb, nincs nála különb ember. Ez a szerelem szimbiotikus fázisa, ami egy primitív idealizáció, hiszen életünk egy korábbi szakaszának érzései térnek vissza. A szerelem mellett azonban fontos, hogy megjelenjen az elkötelezettség is, mert ha nem jelöljük ki a határokat, széthullhat a kapcsolat. Mert mi is valójában egy párkapcsolat? Szerelem és szövetség. A következő szakaszban társunk leesik a piedesztálról, egyre jobban meglátjuk őt igaz valójában. Ilyenkor a megfelelő kommunikációval, odafigyeléssel, a másik tiszteletben tartásával oldhatjuk meg a problémákat. A gyermek születésével a kapcsolat új szakaszba lép. A szülőknek jóval kevesebb idejük jut egymásra, előfordulhat féltékenység is, főleg az apa részéről, hiszen a csecsemő elbitorolta tőle a feleségét. A negyvenes évek felé megjelenik a midlife crisis, vagyis az élet közepi válság. A férfiak és nők hormonális változásokon mennek keresztül, a férfiak kicsit nőiesebbek lesznek, a nők kicsit férfiasabbak. Az eddigi macsó már jobban szeret otthon üldögélni, bár ennek ellenére elkaphatja a kapuzárási pánik. Tekintete meg-megáll egy-egy szép női keblen vagy lábon, mintegy magának is bizonyítandó, hogy ő még férfi. A nők már nem elégszenek meg a családi fészek ápolgatásával, egyre jobban keresik a külső elfoglaltságot. Ezután a párkapcsolat egy nyugalmasabb időszaka következik.

Ha kapcsolatunkat szerelemnek és szövetségnek fogjuk fel, ha a szeretet mellett megjelenik az elkötelezettség is, ha odafigyelünk a másikra, a kommunikációinkban figyelembe vesszük egymás különbözőségeit, akkor van esélyünk rá, hogy partnerünkkel sokáig, kiegyensúlyozottan élhessünk.