Bárány Áron Gergely és Tebeli Szabolcs steampunk képregény kiállításával folytatódott a Cafe Frei kiállításfolyama, és ezzel egy olyan sorozat indult útjára, ahol az aktuális kiállítás megnyitóján az előző kiállító zenél - vagy saját szerzeményeivel, vagy lemezlovasként mutatkozik be. Ennek megfelelően a hétfői kiállításon Kovács Gergely saját szerzeményeit hallhatta a közönség.

Bevezetőnket kiegészítjük a steampunk képregény hivatalos szócsövén, a kittenberger.blog.hu weboldalon található idézettel:

„A képregényben Kittenberger Kálmán életének kalandos eseményei keverednek a múlt század elejének izgalmas időszakával, a kor ismert, de mára többségében elfeledett magyar alakjaival, kitalált és irodalmi figurákkal, valamint a steampunk stílus különös gépezeteivel, találmányaival. A fiktív és látványos környezetben játszódó epizódok Kittenberger életének és a kor történelmének valós eseményein alapulnak. A tervezett történet időrendben a sorozat negyedik epizódja lenne.

Főbb szereplők: Kittenberger Kálmán, Áts Ferenc, Boka János, Hercule Poirot, Torday Emil, Alexandre Jan Verbelen, dr. Barthélemy Frimout."

Ez már így önmagában is izgalmasan hangzik, lássuk, mit mondanak az alkotók az utolsó előtti pillanatokban.

Elmondanátok, mit kell tudnunk erről a kulturális és szórakoztató értékekkel is bíró világról? Honnan indult, merre tart, és mi a helyzet itthon vele?

Szabolcs: - A képregénykiadás itthon nagyjából hat évvel ezelőtt kezdett ismét fellendülni, mára pedig elég szép számban találhatók a könyvesboltok polcain a legkülönfélébb történetek. Főleg az amerikai szuperhős képregények gyűjteményes kötetei és a mangák foglalják a helyet. Szerintem senkinek sem kell bemutatni ezeket, ha valaki egyet is elolvasott már bármilyen formában, annak van sejtése arról, hová lője be a képregényt. Magyar alkotók is szép számban képviseltetik magukat ezen a színtéren, de egyelőre a piac nem tart ott, hogy ebből meg is tudjanak élni. Ennek ellenére - ahogy én látom -, egyre többen kezdenek érdeklődni a comics iránt, és akadnak, akik életpályát, karriert építenek rá. Ilyenek vagyunk mi is.

Áron:- Egyre több igényesnek mondható komik kapható hazánkban. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy tűnik, a kiadók gondolnak erre a viszonylag szűk "felhasználói" rétegre is, mint amilyenek mi is vagyunk - sajnos egy hosszabb sorozat ritkán jut el odáig, hogy a befejező kötet is megjelenhessen magyar nyelven, de ez talán a jövőben változni fog. Nagyon szeretném kézben tartani a "Sandman", vagy a "Metabárók Kasztja" következő részét is nyomtatott formában. Mindenesetre már az is bíztató, hogy az újságárus standokon kapható füzeteken kívül már "nehézsúlyú" képregényt is kaphat itthon az ember, lassan kezdik "felvállalni" a műfajt. Szerintem Szabi nevében is mondhatom, hogy mindketten támogatni is próbáljuk a hazai képregénykiadást, én legalábbis minden komolyabb itthoni megjelenésre próbálok pénzt áldozni - ahogy a tárcám éppen engedi.

Mikor jött az ötlet és milyen apropóból?

Gyuri: - A Kittenberger-képregény ötlete 2009 tavaszán jött elő. Egy újságban láttam, hogy Darwin születésének 200. évfordulójára képregényt készítenek, és erről egyből eszembe jutott, hogy nekünk, magyaroknak is vannak olyan felfedezőink, kutatóink, természettudósaink, akiket a mai ifjúság mára kicsit elfelejtett, és akiknek a kalandjai érdekesek lehetnének komik formájában.

Nekem kedvenc gyermekkori olvasmányaim közé tartoztak Kittenberger könyvei, vagy éppen Fekete István Kittenberger életrajza. Máig él bennem a kép, ahogy őt megtámadta és leteperte egy sebesült oroszlán, hogyan harcolt vele puskájának tusát fogai közé nyomva, aztán hogyan élte túl a kapott sebeket.

Az, hogy ebből az eredetileg kaland-képregénynek induló Kittenberger történetből hogyan lett egy összetettebb, steampunk világban játszódó komik, ahhoz már kellett a Galaktika által kiírt Steampunk képregény-pályázat.

Szabolcs:- A Kittenberger Kálmán kalandjait elbeszélő sorozat ötletét teljes mértékben Gyurinak köszönhetjük. Az ötlet pár éve kezdett formát ölteni. A cél egy olyan képregény megalkotása volt, aminek egy igazán tökös magyar kalandhős a főszereplője, akinek a történetei vannak olyan izgalmasak, hogy könnyen népszerűvé is válhasson. Bőséges háttéranyag áll rendelkezésünkre a XX. század elejéről, rengeteg téma vár kiaknázásra. A Rejtő-sorozatokat kivéve nem hiszem, hogy a magyar olvasók találkoztak volna már hasonló kalandsztorival.

Ki finanszírozza, illetve milyen anyagi bázis kell egy ilyen kiadvány megjelentetéséhez?

Gyuri: - Egyelőre önerőből készül minden, nyilván az lenne az ideális, ha emögött lenne szponzor. Aztán ha kész lesz, és van kiadó, mint jelen esetben a Galaktika, akkor a honoráriumról már velük fogunk megállapodni. Az biztos, hogy egy ilyen, negyvenöt oldalas képregény elkészülése a tervektől a végéig egy év, és az érte kapott pénz nem elég ennyi időre. Szóval munka mellett készül.

Szabolcs:- A Galaktika magazin tavaly nyáron írt ki egy pályázatot, magyar steampunk-képregények kiadásába szerettek volna belevágni. Mikor a történetünk kezdett végleges formába kerülni, az egészet összegyúrtuk a stílus különös gőzgépeivel, így egy kicsit a Fantasy világába is elmozdultunk a cselekménnyel. A kiadó részéről elengedhetetlen feltétel egy stabil anyagi bázis, bármilyen kiadványról van szó. A képregény pedig itthon még mindig zsákbamacska biznisz, szóval az eleve stabil anyagi bázist jobb, ha a négyzetre emeljük. Reméljük, sok embert érdekel a dolog, a magam részéről 3-4000 olvasóval tökéletesen elégedett lennék.

Hányadik ilyen jellegű "munkában" vesztek most részt közösen?

Áron:- Képregényes berkekben első alkalommal segítem Szabolcs és Gyuri munkáját, és remélem, hogy a közeljövőben lesz folytatása a dolognak. Személy szerint kevésnek érzem magam egy önálló sztori megvalósításához, de szívesen öltöttem magamra a "legkisebb alkatrész" szerepét a Kittenbergeres gépezetben, valamint hasznos tanulási folyamatnak bizonyult a színezői munka is, annak ellenére, hogy ez nem igazán az erősségem.

Gyuri:- Ez az első, és remélem, lesz folytatás. Kisebb zökkenőktől eltekintve remekül ment a közös munka.

Szabolcs:- Egyelőre mindhármunknak új a terep, bár voltak már közös munkáink, kiállításaink. Ez az első nagyobb lélegzetvételű képregényes projektünk, amibe mindannyian beletoltunk apait-anyait.

Első blikkre is olyan a történet, ami ihletet ad? Mennyire tudtatok azonosulni a sztorival?

Szabolcs:- Engem az elején megfogtak a karakterek és a helyszínek, szóval általuk inspirálva vagyok. A Kittenberger cselekménye a klasszikus kalandregényekhez hasonlít leginkább, így arra törekedtem, hogy ezt a hangulatot visszaadjam, megihletve ezáltal az olvasót is. Ezenkívül nagyon szeretek akciójeleneteket rajzolni, így már első körben tudtam, mit fogok igazán élvezni a munkafolyamatok alatt. A történet bizonyos szakaszaival könnyen azonosultam, ilyen például az indító pályaudvar-jelenet, vagy a finálé.

Gyuri:- Abszolút. Ha adott egy jó karakter, egy izgalmas kor, akció, kaland, akkor ez egyszerű. Mint már mondtam, gyerekkorom nagy kedvencei voltak Kittenberger történetei, így az azonosulás könnyen ment. Egy jó kalandhőssel könnyű azonosulni.

Áron:- Nekem Indiana Jones karaktere, valamint "A Szövetség" (The League of Extraordinary Gentlemen) ugrott be kapásból a történetről, és a főszereplő személyéről, innen már adva volt egy jó indító löket, hiszen Indy szerintem nemcsak az én kedvenc kalandhősöm, a Szövetséget pedig havi rendszerességgel lapozom fel, bár a filmről nem tudok ilyen jókat mondani. Az ihlettel nem volt gond, szerintem mindannyian teljes erőbedobással végeztük a munka ránk eső részét.

Miért nem csinált eddig még senki ilyet hazánkban?

Gyuri: - Passz. Talán nem éri meg? Lehet, erről inkább azokat kéne megkérdezni, akik nem csináltak. Illetve nem olyan egyszerű azért igazán jól kitalált történetekkel előrukkolni, szerintem. De ez talán túl nagyképű így.

Áron:- Ha jól tudom, hasonló jellegű próbálkozások azért voltak, csak némileg korábban. A már említett Rejtő-képregényeket például idesorolnám. Érdekes, mert maga a műfaj neve is valószínűleg onnan eredhet, hogy az ötvenes-nyolcvanas években hazai rajzolóink csak regények átiratait vi(he)tték képregényre. A magyar talán az egyetlen nyelv, amely a "regény" szóból származtatja a képregényt.

Szabolcs:- Az azért nem igaz, hogy senki nem csinált ilyet, maximum megelőztek minket jó 40 évvel. Például Zorád Ernő és Korcsmáros Pál remek kalandképregényeket készítettek, még ma is sokan emlékeznek rájuk (lásd: Füles Magazin - a Szerk.). Ami jelenleg elbizonytalaníthat egy képregényrajzolót, vagy írót, az a befektetett munka mennyisége, és a babérok learatása közt húzódó mély szakadék. Mindazonáltal, aki komolyabban szeretne foglalkozni a képregénnyel, az ma már találhat magának egy jó kiadót, vagy megfelelő támogatást.

Meddig csináltátok, és mennyire vagytok elégedettek?

Gyuri: - A sztorit tavaly tavasszal kezdtük felépíteni. Ezt az epizódot konkrétan tavaly ősszel kezdtük gyúrni. Tehát egy éve. Én elégedett vagyok, bár jó lenne már a folytatáson dolgozni.

Szabolcs:- A kész oldalak gyártása nagyjából 2009 decembere óta folyik, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Mivel mindannyian munka mellett dolgoztunk rajta, így nagyjából 10 hónapig tartott a szülés. Ez összesen 45 színes oldalt és rengeteg időt jelentett. Az ember mindig képes utólag találni valami apróságot a képeken, amit most már másképp rajzolna, de a kész művel mindannyian elégedettek vagyunk, és a folytatásnak már több tapasztalattal látunk neki.

Áron:- Nagyjából év elején keresett fel Szabi, hogy volna egy ilyen jellegű - szárnyait bontogató - projekt, amihez színezőt keres. A legtöbb esetben szabad kezet kaptam egy oldal kifestése során, de előfordult, hogy az ő utasításai alapján végeztem a munkát, ezért ha ő elégedett lesz az eredménnyel, akkor én is. Mégiscsak az ő "gyermeke." Szerintem igen üde színfolt lesz a hazai palettán, és őszintén szeretném, ha a kritikusok és az olvasók is örömüket lelnék benne.

Mit gondoltok, sanszos az, hogy a kinti példát követve idehaza is filmre kerüljön első kalandorunk története? Hisz szinte az összes kultikus hős kasszasikereket hoz a filmgyáraknak.

Gyuri: - Az, hogy valami filmre kerül-e, vagy sem, pláne itthon, arra a válasz inkább az, hogy nem. Hiszen jelenleg filmet se nagyon forgatnak. Egy biztos, én mindent el fogok azért követni, hogy igen, filmre kerüljön a Kittenberger valamelyik része, és remélem, nemzetközi együttműködéssel és sikerrel.

Szabolcs:- Hogy ebből a történetből születhet-e nagyjátékfilm, abban nem vagyok biztos, ha viszont a jövőben készül egy kalandfilm Kittenberger Kálmánról, akkor a képregényünk egy nagyon jó alap lesz hozzá, és tuti, hogy ott fog ékeskedni a producer/rendező asztalán, mint kiváló referencia.

Áron:- A jelenlegi itthoni filmgyártást elnézve erősen kétlem. Animációs filmet mondjuk el tudok képzelni belőle, igazán klassz lenne Kittyt a "nemzeti folklór" részévé tenni, szerintem fel tudná venni a versenyt külhoni vetélytársaival: akár Asterixékkel, vagy Lucky Luke-kal.

Mivel ez már eleve negyedik résznek készül - mint a Star Wars-nál -, biztos, hogy lesz előzmény és folytatás is?

Gyuri:- Mi biztos jelenleg Magyarországon? De remélem, mi is eljutunk odáig, ahová Lucas. Na jó, nem szeretnék csúnya, gonosz bácsi lenni, aki rajongók millióinak álmát zúzza szét egy-egy újabb zseniális ötletével. Ám ha az első hat rész elkészülne, már elégedett lennék.

Szabolcs:- Először a történet folytatását szeretnénk elkészíteni, hogy az olvasók ne vesszenek bele a kontinuitás-örvénybe. Az előzmények egy külön történetszálon futnak majd, de ez még elég messze van, egyelőre csak egy epizódra koncentrálunk. Cheers!

Áron:- Eszközök bekészítve, kávét literszám főzöm, én várom az új oldalakat.