"Magyarnak lenni hivatásunk" - Kormorán koncert az MMIK-ban
Képgaléria megtekintése2008.10.25. - 19:45 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: Büki László 'Harlequin', Bonyhádi Zoltán
Az ünnep előestéjén, október 22-én teltházas, emelkedett hangulatú koncertet adott a Kormorán az MMIK színháztermében. Tudta a kedves olvasó, hogy anno - rendelésre? - slágert is kellett írnia a zenekarnak, és hogy az átkosban a fiatalok "megrontásáért" a Nők Lapja megtámadta őket? Nekünk ilyen ambícióink nincsenek, viszont beszámolunk a koncertről, és egy hatalmas képgalériával örvendeztetjük meg az együttes rajongóit!
Legutóbb a sitkei koncert beszámolójában írtunk a zenekarról, mint a nemzeti identitás-fokozásban elévülhetetlen érdemeket szerző, minden magyar lelket magasba emelő "tényezőről". Ez a megállapítás a szerda estére ugyanúgy érvényes volt, mivel - szó szerint - emelkedett hangulatú koncertet adott a Kormorán. Történt ugyanis, hogy 3-4 számonként felállt a közönség, hogy végigénekelje az éppen aktuális dalt az együttessel. Sorok írójának elég nagy fáziskéséssel sikerült ezt abszolválnia, kicsit úgy érezte magát, mint aki először lép be egy templomi szentmisére és nem ismeri a "rendet" - azaz nem tudja mikor kell felállni, térdepelni vagy épp keresztet vetni. Zakó a térden, kamera, jegyzetfüzet és toll az ölben - kemény "logisztikai" tevékenység kellett hozzá, hogy megoldódjon a probléma, és enyhén karácsonyfára hajazva - teleaggatva a fenti cuccokkal - sikerült végül beleolvadni az álló tömegbe. Megvallom, ebben a formában kimondottan jó érzés volt az együtténeklés, magam is meglepődtem azon, hogy ismerem a számszöveget, és nemcsak mozog a szám, és magam elé motyogok valamit, hanem a biztos szövegtudás birtokában csillanthatom meg bárányhangomat (bariton). Ebből két következtetést sikerült levonnom:
1.) a látens Kormorán-rajongás végre utat talált bennem a kitörésre
2.) érvényesült a tömeg sodrása, energiaátadó ereje, ami célirányosan a szövegismeretre volt jótékony hatással
 |
| "Ki szívét osztja szét, követik merre jár, hegyeken és tengereken túl értik majd szavát." |
'Quo vadis, Domine?" - ezzel a dallal indult a koncert, egy, a szövegében rendszeresen visszatérő Kormorán-motívummal, a megérkezéssel, a hazatalálással.
"Hová tűntek álmaink, hova tűnt az idő? Visszafelé jár az óra, megmozdult az utcakő !
Hová tűntek a mondatok, gyávák írnak könyveket A malmok vért őrölnek, a bátrak táplálnak tüzet !
Hová tűntek az emberek, kiket jobbra-balra repít a világ ? Ha megtalálod a jó utat, végül hazatalálsz!"
A színpadi fények visszafogottságából előbukkanó zenészek közül is elsősorban a két énekes, Tóth Renáta és Mr. Basary tompította vagy erősítette a nemzettestet ért sérelmeket a már-már történelmi örökzöldnek számító dalokkal, melyekre a közönség általános "Mindent vissza!" illetve "Vesszen Trianon" bekiabálásokkal nyilvánította ki hasonérzéseit.
Kisvártatva következett a bevezetőben már említett "sláger": Gyere fel estére Pataki Mária.
"Gyere fel este Pataki Mária, ígérem, ha feljössz, nem jössz majd hiába.
Jogaid vannak neked is, ugyanúgy, mint másnak. Feküdjünk le együtt, a tiszta szobába."
Érdekes módon a dalból (szövegéből) botrány lett anno, bár átolvasva, mai szemmel semminemű kivetnivaló nem található benne. Az átkosban azonban óvatosan kellett bánni az erotikus tartalmú szövegekkel, ugyanakkor finom cizelláltsággal, illetve megfelelő - népi folklórral vegyített - körítéssel tálalhatóak voltak, s "fogyasztásuk" legalább annyira populárisnak bizonyult ezáltal, mint az agitprop verseknek és semmitmondó, butácska (tánc)daloknak.
( A szövegíróknak meg szinte kihívás volt a 60-as 70-es évek szellemileg pállott levegőjébe és elfogadott szöveg-dirketíváiba belecsempészni némi erotikát, elég csak Harangozó Teri markánsan áthallásos slágerének szövegét idecitálni példaként: "Hány éjjel vártam, hogy újból átölelj, hány éjjel jöttél, s hányszor mentél el?" )
 |
| "...de markomban még itt a Szó: a láthatatlan lobogó!" |
Nemes gesztus volt a nemrég elhúnyt kenulegenda, Kolonics György emlékének dalt állítani, s felállva emlékezni rá. A közönség erre is vevő volt, ahogy a többi, tartalmában már a nemzeti érzületre apelláló számra is: a "Magyar rapszódiára", a "Világok világa, Magyarországra" vagy épp az "Isten ujja megérintett" című dalokra.
"A csillagok messze a Föld szívébe látnak, Kik hosszú úton vándoroltak, itt hazát találtak.
Ha elvették, mi Tiéd volt, vissza kell azt venni! Isten ujja megérintett: jó lesz magyarnak lenni!"
"Ne legyen több határ, mely elválaszt apámtól, ne kelljen a temetőket útlevéllel járnom!"
Nem nehéz kitalálni, milyen érzést indukáltak a fenti sorok a felállva éneklő közönségben... A zenekar szakítószilárdságának próbáját mégis egy szerelmes dal eljátszása jelentette, melyet rég nem játszottak már koncerten és - rendhagyó módon - rajongói kérésre teljesítettek. A "Jöjj be szobámba" a legelső Kormorán album, a Folk & Roll talán legszebb dala, de a történet pikantériáját mégis az adta, hogy a számot kérő férfi párja nélkül érkezett, így a dal üzenete célja tévesztetté vált. S hogy a meglepetések sora tovább folytatódjon, egy tizenéves kissrác, Marci személyében gitárossal "erősödött" a zenekar, a "Három határ" eljátszása erejéig. Az, hogy a gitárja nem volt bekötve, apró mellékes, neki így is hatalmas élményt jelentett "közös levegőt szívni" a kedvenceivel.
Ha egyetlen momentumot kellene kiragadni az estből, akkor az Gáspár Álmos hegedűszólója lenne. A szinte végig háttérben maradó zenész megcsillantotta azt az utánozhatatlan virtuozitást és tudást, ami a székelyföldi muzsikusok vérében van, és a folkzenei gyökereket csempészi be a Kormorán folklór-hagyományokra épülő, nemzeti rockzenéjébe.
A koncert a hagyományoknak megfelelően a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget. S hogy mi az, amivel gazdagabbá tett a Kormorán zenéje és főként - esetleges nacionalista felhangoktól megtisztított - mondanivalója? Arra álljon itt egy sor, amit büszkén vállalhat mindenki, akibe egészséges nemzeti öntudat szorult, egy olyan sor, amiért október 23-a előtt egy nappal fontos és felemelő érzés volt ezen a koncerten jelenlenni:
"Kereszt áll az út szélén,
keskeny ösvény vezeti lábunk.
Új időkre, dalokra várunk,
magyarnak lenni hivatásunk."
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1899 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások