"A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját" - az aradi vértanúkra emlékezünk

2010.10.06. - 00:10 | vaskarika.hu

"A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját" - az aradi vértanúkra emlékezünk

"A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot." - Schweidel József. Október 6-a az aradi vértanúk emléknapja. Ezen a napon emlékezünk meg a Pesten kivégzett miniszterelnökünkről, Batthyány Lajosról és a vértanúhalált halt tábornokokról. Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly volt az a 13 honvédtábornok, akik hűek maradtak a független magyar kormánynak tett esküjükhöz.

HIRDETÉS
Faludy György: Október 6.

A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis -
vígasztalódott Vécsey.
Láhner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
S a táj olyan volt, mint a fácán:
tarlók, fák vérző foltjai,
és ők, tarkán, libegve, hátán:
elhulló, bús-szép tollai.

Aradon így. A pesti téren
is ütötték a dobokat,
de ő nem félt, csak arca széle
vetett rózsálló lobokat.
Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
Branyiszkónál nevét az égre
karcolta kardja, a híres.
Ez volt Dembinski hadsegéde,
Abancourt Károly ezredes.
S mi elfeledtük. A miniszter,
bár hívták, maradt egyedül.
- Az Al-Dunán - szólt - mély a gázló
s vénember már nem menekül.
Leszek bitófán harci zászló,
ha sorsom ezt így rótta ki -
s habár magyar volt Csánÿ László,
úgy halt meg, mint egy római.

A többit, mintha friss, mély sebből
fröccsen szét érdes cseppű vér,
Kuftsteinbe, Grácba, Josephstadtba,
Olmützbe vitte a szekér.
Húszan egy odvas pincelyukban,
nehéz bilincsben, pipájukkal
egyensúlyozták magukat:
így éltek, sakkoztak, dohogtak
és elmélkedtek, jó urak.
Kegyelmet vártak s forradalmat,
áldották-átkozták a hont
és írtak vert hadakra verset,
tábornok Bemre disztichont.

Volt, aki bírta; más kivénhedt;
olyik megőrült, de az élet
sodrából mind-mind kiesett.
Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól
gömbölyödtek a hitvesek.
S az ország rothadt. A rabságot
mindjárt megszokta s elfeküdt
a földön, mint télvízkor vágott,
rózsás rügyekkel tele bükk.
E rügyből egy se bontott zászlót:
a nagy tavaszi láz heve
kilobbant, múló szalmaláng volt
vagy elköltözött másfele,
Londonba, New Yorkba, Turinba
és hűs lidércként messze táncolt.
Száz év - s a magyar börtönéjjel
nem változott száz év alatt.

Száz év - s az első fordulóra
ébredtetek és lassan róva
a lépést, méláztatok róla,
mit hozott Világos, Arad:
száz év - hűséges ingaóra,
én folytatom járástokat,
mások járják lépésetek,
s míg árnyékunk a kőpadlóra
hull - hány nap, hét és hónap óta! -
s kihúnyunk, pisla mécsesek:
sok szép magyar fej, hervadt rózsa,
Lonovics! Barsi! Berde Mózsa!
árnyatok felénk integet.

16.00 óra - Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium, Batthyány tér

Városi megemlékezés az aradi vértanúk halálának 161. évfordulója alkalmából

Program:

16.00 Emlékező szentmise a gimnázium dísztermében
17.00 Ünnepi műsor az aradi vértanúk emlékfalánál

Ünnepi beszédet mond: Dr. Kaczmarski János címzetes főjegyző

Koszorúzás (azt követően átvonulás a Batthyány térre)

18.00 Ünnepi megemlékezés a gróf Batthyány Lajos emléktáblánál

Az emlékezés gyertyáinak elhelyezése.

Közreműködnek: a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium diákjai (a gimnáziumi emlékfalnál) és a Neumann János Általános Iskola diákjai (a Batthyány téren.)

Új hozzászólás