Így kukkolunk mi: Öt az egyben - Szobaszínházban jártunk

Képgaléria megtekintése2010.10.16. - 00:10 | vorinori - Fotók: Makrai Tamás

Így kukkolunk mi: Öt az egyben - Szobaszínházban jártunk

Csupán kétszer annyi néző, mint ahány színész, egy kis terem, 5 különböző élethelyzet, sorsok és vidámság, komolyság és dráma, tánc, buli, kísértetek és felismerések. Fordulópontok vagy éppen fordulóévek. Erről szól az életünk, és szinte saját életünket, mint eljátszott történetet nézhettük meg a Weöres Sándor Színház ifjú tehetségeinek tolmácsolásában, a Bloom-házban.

A kiábrándult, a féltékeny, a hódító, a szűz, a játékos, az éretlen, a naiv, a hazudós, az állapotos, az alázatos, a látó, a belátó, a hűtlen, a hidegvérű, a megrekedt, a csendes és a szentimentális - Újraírtuk az „Öt az egybent"...

A szobaszínház két dologból áll: egy szobából és színészekből

Estefelé, a kihalóban lévő Fő téren, mint kihalóban lévő kultúrvámpírok sétálgattunk, majd a „falból kinéző bácsi" felé vettük az irányt. Itt kell bemenni? Hol kell bemenni? Még nem voltunk a Bloom-házban. Sötét, kivilágítatlan kis bejárat, régi ajtó, belépve régi lépcsők és folyosó, új arcok, bérház-feeling, 15 perc lépcsőn várakozás, és hipp-hopp, jött Vuk...helyett egy kis meglepődés: egy osztályterem méretű helyre vezettek minket, ahol egy ágyon épp egy pár szunyókált. Olvastunk róla, hogy családias lesz a hangulat, ezért az előadás kezdetekor el is mondták, hogy a hátsó sorban ülők mögött (vigyázat!) ablak van, de (nyugalom!) nincs kinyitva, valamint az első sorban ülők a hely szűkössége miatt lehetőleg húzzák maguk alá hátsó végtagjaikat. A közbeeső sorokról pedig egész egyszerűen azért nem esett szó, mert ilyen nem létezett. Kétszer 17 ember, ez akárhogy is számoljuk, 34 nézőt jelent. Ez végülis szép szám egy szobában. Mert a szobaszínház két dologból áll: szobából és színészekből. És annak ellenére, hogy az egész a nézőkért történik, nem éreztük odaillőnek magunkat. Olyan volt, mintha kukkoltunk volna, bepillantva egy társaság, egy pár, vagy egy magányos ember hétköznapjaiba.

Bizony, ez akárhogy is nézzük, legális kukkolás volt

Öt az egyben, ezt a címet kapta a Weöres Sándor színház 15 fiatal, tehetséges színésze által életre keltett darab, amelyet az öt különböző élethelyzet és szituáció, valamint az ezeknek teret adó öt szoba tesz igazán különlegessé.



Az este nem keltett színházi érzést bennünk, ugyanis már érkezésünkkor szembesültünk vele, hogy az ágyon alvó pár nem véletlenül került oda, ahova, így hamar le is tisztázódott: ez itt most nagyon kukkolásszerű este lesz. Mintha ott sem lettünk volna, úgy nézhettük az egymással örökösen civódó, váratlan helyzettel szembesülő párt, vagy éppen a butuska modellt, aki bedőlt az őt kiváltképp tehetségesnek vélő menedzsernek, aki viszont adottságait először (és utoljára) vízszintesben volt hajlandó látni - a sosem létező amerikai karrier fejében. Kreatív ötletek segítségével szemtanúi lehettünk annak is, hogyan próbált ismerkedni a 3 éve az elmebeteg édesanyjával élő srác, kiutat keresve társas magányából, eközben sajnos csupa valótlant állítva magáról, és hogy hogyan ütötte pofán végül rafináltan a sors. Egy szerelmi háromszög „barát" fedőnevű tagjai eközben filmet próbáltak forgatni, de a munka és sajnos a barátság is véresen komoly fordulatot vett. Egy házibuli során az öt szál némiképp összefonódott és összekuszálódott, majd a nagyrészt életszerű szituációk hasonlóan életszerű befejezést kaptak.

90%-ban életszerű szituációkból álló, sűrítményből készült darab, ami nyomokban nézőt tartalmazhat

A „nagyrészt életszerű" jelzőt azért kellett használnunk, mert a valóságtól távol álló események, vagy szereplők is tarkították a darabot. Gondolunk itt például az ittas állapotban kísérteteket látó srácra, aki meglepően türelmesen és higgadtan dolgozta fel, hogy képes szellemekkel társalogni. Ezt mi nem biztos, hogy beleszőttük volna a forgatókönyvbe, de ennek ellenére sem unatkoztunk, hiszen a 90%-ban életszerű szituációkból álló, sűrítményből készült darabot egyáltalán nem hígították, és felesleges tölteléket sem kapott. Joggal teheti azonban fel mindenki a kérdést: hogyan fér el öt sors, öt történet egy teremben? Nos, ez Czukor Balázson, az ügyes rendezőn, és a kiváló világításon múlt, s persze a precíz színészeken, akik másodpercre pontosan alakították át a szerelmi fészket bulihelyszínné, vagy kísértet járta otthonná.

Ha azonban mégis meg kellene említenünk negatívumot a színdarabban, az előbb említett életszerűtlen kísértetesdin kívül, az a következő lenne: a szerelmi háromszög történetében nem vált világossá számunkra, hogy a három barát miért forgat filmet, mi annak a lényege, és mi a mondandója. A hiányosan kibontott történettől eltekintve azt kell, hogy mondjuk, igazán hiteles és átérezhető szituációkat láttunk, remek szereplőkkel és szuper ötletekkel, ahol kellett, drámával, és sok helyen poénnal. Úgy gondoljuk, a szobaszínház lehetőségei maximálisan ki lettek használva, olyan kiváló ötletekkel például, mint a fény és a sötétség játéka, a lassítás és gyorsítás, vagy a minimális, de sokatmondó díszlet. Volt, hogy magunkra, vagy barátainkra ismertük egy-egy karakterben, és ettől vált igazán szerethetővé a történet.

Ajánljuk a színházkedvelőkön kívül még azoknak is, akik közel két óra legális kukkolásra vágynak, vagy kíváncsiak arra, hogyan képes egy társulat életrekelteni különböző sorsokat úgy, hogy egy percig sem unatkozunk közben.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás