Elégünk mind – A Vad Fruttik befűtötte az MMIK aulát
Képgaléria megtekintése2010.10.18. - 13:00 | Vidaotone - Fotók: Makrai Tamás
A Savaria moziból az MMIK fogadóterébe telepített szombat estén a Vad Fruttik zenekar harmadik lemezét mutatta be, illetve ismételte az eddigi kötelezőket. A Fénystopposok nálunk az elmúlt hét egyik favorit újdonsága lett, ezért kíváncsian vártuk az élőzés varázsát. A zenekar az első háromban van azon a versenyen, ahol a garantáltan jó koncertek / összes koncert eredményeket jegyzik, ergo nagy lutrit nem vállaltunk.
HIRDETÉS
Nem mostanában fordult elő, hogy ebben a térben, ilyen nagyságrendű koncert bonyolódjon. Talán nem is véletlenül. Mindannak ellenére, hogy a mérete is és az intézmény funkciója is egyenesen kínálja a lehetőséget, ráadásul még a fekvése is megvan hozzá az iskolák és a kollégiumok között, sajnos az épület eleji körablakozás miatt az akusztikája - finom szituációs jelzővel élve - az ítélet végrehajtására vár a siralomházban. Nagyon tudnia kell bánni a pótméterekkel, a frekvenciákkal, és a decibelekkel a hangmérnöknek a stabil hangzástervezéshez. Körben üveg, alul kő, nagy tér = zengető és visszhang. Ezek „gyárilag járnak" a hangosításhoz minden esetben ott. Ezen az estén azonban az a furcsa együttállás ígérkezett, miszerint Likó uramék eddigi hangzásának is jól tudtak állni az ilyen adottságú helyek, az új album direkt future-punk süvöltése pedig még jobban passzolhat is hozzá. Mint ahogy passzolt is.
A Lunchbox koncertjének utolsó negyedórájára érkeztünk, és azt sikeresen végig is beszélgettük az épület lépcsőjén. Az a jó, hogy nálunk nemcsak a focihoz ért mindenki, hanem a zenéhez is, illetve mindenhez, ami egy koncerttel kapcsolatos, és ezt nem is rejti véka alá. Miután megtudtuk, hogy szól, ami szól, az milyen, mi várható, hányan vannak illetve lesznek, és persze ez jobb mint a mozi, vagy rosszabb, meg amúgy is..., bemenekültünk a tetthelyre. Ahol is a hírek szerint maximum százan ha voltak benn, ami első látásra osztható is volt, de a kezdés pillanatában mégis valahogy hipp-hopp összeugrott egy erős háromszázas, háromnegyed háznyi, édesszájú cukorka-kedvelő. A közönség összetétele teljesen vegyesre sikeredett ezúttal is, amin nem kell kicsit sem csodálkoznunk, hisz a zenei elegy is pontosan ilyen: sokszínűen változatos.
Az első, Rózsikámnak digitálisan és a második, Egy éjszaka Bohémiában albumokon már jól érzékelhető volt, hogy a Vad Fruttik nem csinál problémát abból, ha stílusokat kell jól egymásba gyúrni. A táncdalénekesi magyar hagyományok ápolása adta magát Marcell hangjából, szövegeiből és stílusából már eleve, ehhez alakult hozzá a szalon-punkos sajátos szellemiségük, az eddig többnyire bossanovás, de minden mást is magába foglaló ritmusképletezés. Az igen erősre sikeredett első albummal már nagyon magasra tették a lécet, a második is minimum hozta ugyanazt a nívót, ellenben a hónap elején megjelent „Fénystopposok" már első hallgatásra is emelést mutat, és nem is kicsit. Teljesen kiforrott zeneileg, még komolyabb témákat feszeget szövegeiben - részünkről eddig is csak ezt hiányoltuk tőlük kicsit -, és hihetetlenül egységes is. Minden szám a jó értelemben vett slágerkategória ismét, igaz ez eddig is így volt náluk. Erre a legjobb megerősítés maga a koncert volt, hisz az új dalokon kívül - amiket már a megjelenés után két héttel a többség torkaszakadtából énekelt -, minden felhangzó első hangra óriási ováció tört ki.
A "régiek" közül felcsendült a Kicsit lassabb, a Forró nyár, a Rió, a Kemikáliák, a Szerelmes dal, a Sárga Zsiguli, a Galaxis szépe, a Tánc, az Úgy fáj, a Nekem senkim nincsen, majd a ráadásban a Milyen szabad!, és a legvégére a nyáron kikerült új, de már réginek is titulálható Lehetek én is. Az új album első dala rommá játszódik szinte az összes médiában, listákat vezet, és nem is nagyon akaródzik lejjebb adnia ebből. Telitalálat volt ezzel búcsúzni a háromszámos ráadás végén. A Fénystopposok bemutatása is alaposnak bizonyult, hisz felcsendült a Béke presszó, a Diszkós, a Városlakó, a Limonádé, a Boroskóla, a Bálban, a Lehunyom a szemem, a Nem hiszek, az Embergép és a Goa is.
Az új albumot nemsokára bemutatjuk részletesebben is ehelyütt, addig legyen elég annyi róla, hogy mindenben erősödött az ötösfogat. A legfeltűnőbb kiteljesedés a modern rockos bekeményedésben nyilvánult meg, csak attitűd szintjén a Muse és az Orgy neve ugrott be elsőre nálunk. Nagyon ízes és konkrét lett az új zacsi frutti, mint ahogy a koncert maga is az volt. Egy emberként mozgott minden jelenlévő a leghátsó sorokig, ki-ki a maga habitusával téve magáévá a mindent átható zenét. A megelőlegezett hangzásegyüttállás tökéletesen realizálódott, átható és tisztán érthető volt a megszólalás, erősen, dinamikusan áradta a massza, és persze kifogástalanul is játszottak.
Kijelenthetjük, egy a körülményekhez képest maximumot hozó koncertet hallhattunk egy keserédes zenekartól, akik az évek múlásával minden ízükben nemesednek. A keserűjük még keserűbbé, az édesük még édesebbé válik, és ezáltal a hallgatóságuk is ínyenckedik ezáltal kicsit talán. Másfél órára bizony elégtünk mindahányan, de ezekkel a sebekkel nem indultunk a sürgősségire. Ezt a szombat éjjelt megtisztulva kezdtük, minden felesleges salakanyag és sallang nélkül, mint az igazi fénystopposok.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1890 szavazat
Új hozzászólás