Tegnapi híreink közt már futottunk egy kört a honi toppszichiáter, dr. Csernus Imre lelki fröccsöntésével kapcsolatban. Mivel nem fáradtunk el, most teszünk még egyet...

Rossz tulajdonságok? Hajjaj!

Ha meghalljuk a Csernus Imre nevet, mindenképpen telt házzal számolhatunk. Fiatalok, idősebbek, férfiak és nők egyaránt isszák a pszichiáter szavait. Mi az, amit vonzónak találnak a néha agresszív, pácienseit olykor ízekre szedő dokiban? Miért választják az önismeretről szóló előadást az otthoni kényelmes fotel ellenében a kedvenc sorozatukkal? A válasz magában Csernus Imrében rejtőzik. Aki egyszer megismerte, nehezen tud szabadulni a varázsától, még akkor is, ha heves indulatokat vált ki. Mi is az 1966-ban született lélekdoktor titka? A válasz személyiségében, hitvallásában, az élethez való viszonyulásában rejlik. Olyan húrokat penget, amelyek mindenki szíve mélyén ott élnek, de a társadalmi elvárások, a konvenciók megakadályoznak abban, hogy megfogalmazzuk őket. Olyan világban élünk, ahol erősnek, magabiztosnak kell mutatkoznunk a boldogulásunk érdekében, de belül bizonytalanok, félszegek maradunk, nem bírunk megküzdeni a félelmeinkkel. Csak akkor maradunk hitelesek, ha önbizalommal rendelkezünk.

De vajon valóban önbizalom-e, amit annak gondolunk, vagy csak egy magunkra kényszerített maszk? Csernus Imre vesébe hatoló kérdéseivel képes lerántani a leplet még a legönhittebbnek látszó egyénekről is. Ha viszont nincs önbizalmunk, nem ismerhetjük önmagunkat. Mi is szükséges az önbizalomhoz? Először is az, hogy otthon legyünk saját magunknál, vagyis legyünk éberek. Figyeljük önmagunkat és a környezetünket, legyünk tisztában preferenciáinkkal, jó és rossz tulajdonságainkkal, tudjuk meg, hogy mit miért teszünk. Csernus Imre azt javasolja, hogy vegyük számba, és rögzítsük egy papírra jó és rossz tulajdonságainkat.

Egy önbizalommal bíró személy bátran meg meri vallani gyengeségeit és erősségeit. Sőt, ennél még továbbmegy, és azt javasolja, figyeljük meg szüleinket, hogyan viselkednek a hétköznapokban, milyen a konfliktuskezelő képességük, hogyan állnak helyt párkapcsolatukban. Magatartási mintáinkat ugyanis szüleinktől vesszük át, és adott helyzetben, vagy akár egy szerelmi kapcsolatban ugyanúgy viselkedünk, ahogy ők. Ha nem vesszük észre a hibáikat, mi is ugyanazokat követjük el, és gyermekeink is hasonló sorsra jutnak. Például egy lány esetében, ha éretlen, igazából felnőtté válni nem tudó apját látja mintának, akkor nem elégítette ki az apa iránti érzelmi szükségletét, és párkapcsolatában apapótlékot keres majd. Egy fiú esetében, akit anyuci elkényeztet, és nem hagy felnőni, a későbbi társában az anyukát keresi majd, akitől szintén gyermeki függésben szeretne lenni. Természetesen nem szükségszerű, hogy mindez bekövetkezzen, ha megtanuljuk, hogyan kell időben leválnunk a szüleinkről. Ez nem azt jelenti, hogy érzelmileg elhidegülünk tőlük, hanem a gyermeki függőséget szüntetjük meg.

Gyarló az ember

Az, hogy felismerjük a hibáinkat, belássuk, mit tettünk rosszul, őszinteséget követel. Csernus szerint az emberek többsége hazugságban él saját magával és a világgal. Az őszinteség annak felismerése, hogy emberből vagyunk, az emberi lények pedig halandók. Ez azt a következtetést vonja maga után, hogy én is meg fogok halni. Ha pedig meg fogok halni, akkor az időm véges. Vajon hogyan akarom ezt a hátralévő időt eltölteni? Önmagammal és a világgal megbékélve, vagy pedig félelmeimet álarc mögé rejtve, a szorongás csapdájában? A döntés a mi kezünkben van. Én saját magam vagyok a felelős azért, hogy hogyan élem az életemet. Ez a döntés bármely életkorban meghozható, nincs sem helyhez, sem életkorhoz kötve. A pszichiáter elmesélte, hogy egyik alkalommal egy 62 éves hölgyet hívott a színpadra, akire a reveláció erejével hatott, hogy még most is dönthet, még lehet másként is.

Apropó, színpad! Csernus előadásainak egyik fő eleme a nézők színpadra hívása, majd ízekre szedése. Mindig akad jelentkező, aki vállalja a megmérettetést, olykor a kellemetlen magánügyek felszínre kerülésének kockázatával is. Ezen az alkalmon is akadt egy 18 éves fiatalember, aki saját önbizalmának tudatában a színpadra merészkedett. A beszélgetés az elvárások szerint alakult, Csernus Imre élvezettel boncolgatta a fiú szerelmi kapcsolatának buktatóit, a fiú állta a sarat, a közönség pedig jól szórakozott. Néhány kérdés ugyan provokatívan kínosnak bizonyult, de ezzel számolnia kell annak, aki Csernus közelébe merészkedik.

Annak tudata, hogy emberből gyúrtak minket, további felismerésekhez vezet. Rájövünk például, hogy szüleink is halandóak, ettől aztán egészen más színben látjuk őket. Emberi mivoltukból következik, hogy gyarlóak, de életük véges hosszára való tekintettel ezért nem gyűlöljük meg őket, hanem a megfelelő helyen kezeljük. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk elfogadni őket olyannak, amilyenek. Csernus szerint legalább egyszer minden embernek el kellene mennie olyan helyre, ahol haldoklókat ápolnak, hogy tisztába jöjjön az élet értékével.

Nem tengerparti föveny

Az önismeret útja nem homokkal borított tengerparti föveny, hanem rögökkel teli göröngyös út. Önmagunk megismerése fájdalommal jár. Szenvedést okoz annak felismerése, hogy életünk véges, hogy gyarlók vagyunk, hogy hibázunk. Csernus feltette a kérdést, vajon lehet-e így élni? Elviselhetjük-e azt a tudatot, hogy ilyenek vagyunk, hogy ennyi negatívummal rendelkezünk? Nagyon nehéz így önmagunkkal együtt élni, de először is tudnunk kell, hogy pozitív tulajdonságaink is vannak, másrészt a negatívokon változtathatunk, a hibáinkat jóvátehetjük. Össze kell szednünk a bátorságot, és mernünk kell bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántottunk. Ezt tanácsolta a színpadra hívott fiúnak is, aki talán megkönnyebbülten, de néhány tapasztalattal gazdagabban térhetett vissza a helyére, abban a tudatban, hogy ismeri a felelősségteljes felnőtti lét titkát. Igazi felnőtt az az ember, aki mosolyogva, indulatok nélkül tud beszélni élete válságos pillanatairól, nehézségeiről.

Mint egy hollywoodi film

A bőséges látványelemekkel tarkított - Csernus megjelenése, laza mozdulatai, teátrális megnyilvánulásai - műsort a közönség elismeréssel jutalmazta. Előadása végén Csernus megkérdezte a nézőket, kinek mit jelentett ez az este. Egy férfi így válaszolt:

„Olyan volt, mint egy jó hollywoodi film. Annyira lekötött, hogy egyszer sem kellett az órára néznem."

Ezek a szavak önmagukért beszélnek. Csernus elérte szándékát, a jelenlévők mosolygó arccal, egy kellemes előadással gyarapodva indultak haza. Még az is, aki az ironikus házisárkányra utaló megjegyzésekből magára ismerhetett.

Hogyan is hangzik a klasszikus szillogizmus?

Minden ember halandó. Szokratész ember. Ezért Szokratész halandó.

Mi is azok vagyunk, de merjük ezt felvállalni, hogy felnőtt emberként küzdhessünk meg az élet nehézségeivel.