220 felett 1500 rajongó - Neoton Família koncert a Sportházban
Képgaléria megtekintése2010.11.15. - 00:40 | Babos Judit - Fotók: Büki László 'Harlequin'
"Hajtűkanyarban minden kiderülhet" - énekelte szombat este a Neoton. S valóban, Alonso nem, ők viszont simán behúzták a szombathelyi futamot másfélezer rajongójuk előtt, akik full extázisban tombolták végig a november 13-i szuperbulit az AGORA Művelődési és Sportházban. Az est fénypontja ezúttal - Csepregi Éva mellett - a fia, Heatlie Dávid volt, aki már-már Dj-s magabiztossággal terelgette a legkülönfélébb ritmusvariációkat a tömeg elé. „Éva néni! Anyu!” - skandálták végül üvöltve a színpad sarkában álló fiatalok. Ha van egy jó dobos a zenekarban, nem kell kivárnod, míg 220 felett elszállsz, megtörténhet az előbb is…
Az, hogy napjainkban mitől maradandóan sikeres egy 60-as évek derekán megalakult popzenekar, nehéz kérdés. Vagy fogalmazzunk inkább úgy: összetett. A Neoton Família kétségkívül Magyarország egyik legismertebb és legvitatottabb zenekara. Többször feloszlott, és a tagok is gyakran cserélődtek. Mindenesetre, nekik könnyedén sikerült, ami a velük egyidős zenekaroknak (LGT, Piramis, Fonográf) viszonylag kevésbé: áttörni az áttörhetetlennek tűnő falakat, és nemzetközileg is elismerést szerezni. Ne feledjük: minden sikeres zenekar mögött egy kiváló menedzser lakozik. Annak idején - a 70-es évek derekán - Erdős Péter (a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója) figyelt fel először a zenekarra. Hihetetlenül jó stratégiai és taktikai érzékkel bírt, "jó orra volt", fantáziát látott a csapatban. Elmondta az akkori tagoknak, melyek azok a fontos lépések, irányvonalak, melyeket követve a biztos siker útjára léphetnek, és a zenészek hallgattak rá. Fontos erről beszélni, hiszen ha ő akkor nincs, valószínűleg nem hallottunk volna ilyen katartikus produkciót szombat este sem.
Lényeges volt számára, és tisztában kellett lenniük azzal, hogy zenéjükkel kiket akarnak megszólítani. Erdős a csöves és az alternatív zene akkori elterjedése miatt is szükségesnek látta egy olyan zenekar létrejöttét, mely mondjuk a Piramis zenekar ellenpontja. Kitalálták közösen milyen életérzések érdeklik azt a közönségréteget, akik olyanok, mint ők. Vegyítették a stílusokat - színpadon a rockos hangzásra törekedtek, míg a lemezre már minden más is mehetett. Több zeneszerző-team is dolgozott a Neotonban. Az egyik slágereket gyártott (Pásztor Laci), a másik hozott egy kis jazz-érzést (Jakab Gyuri), a harmadiknak meg ki lett adva, hogy milyen szövegeket kell írni (pl. Hatvani Emese). Így keletkezett egy jó kis mix, amit - kisebb-nagyobb újításokkal - ma is hallhat a közönség. Zenéjükben a disco, a pop, a rock és a latin jegyek egyaránt megtalálhatók. Sok dal refrénje nemzetközileg is működik: Santa Maria, Don Quiote, Sandokan.
Épp a Sandokan volt az első olyan dal a koncerten, amelyre bepörgött a közönség, de nagyon. Az első néhány szám után, amikor ez a dal megszólalt, egyszerre „mindenki vitorlát bontott". Szerencse, hogy nem ültem, hanem álltam, így közelebbről is jobban szemügyre vehettem a rajongókat. Főként az előttem álló férfirajongók voltak érdekesek. Öklük a magasban és szabályszerű szótagolást bonyolítottak le a Sandokan szövegére, és mindezt hiba nélkül hajtották végre. A kiváló hangosítás mellett nem zörgött, nem sípolt semmi, minden megfelelőképpen szólt, a hangerő is maximumon zakatolt, mégsem szakadt szét a mellkasom a hangfal mellett. Egyszer kellett csak a dob-megszólaláson igazítani technikusnak, de ezen meg nem csodálkozom, hiszen Heatlie Dávid egy asztronauta. A dob, mint kísérőhangszer elengedhetetlen, adja a zene alapját, s ha ez az alap, a zenei szőnyeg kiváló, már nem csak kísérő-kiszolgáló szerepe lehet egy dobosnak, hanem beizzító, felpörgető is. Úgy, ahogy akkor este Dávidnál is láttuk. Nagyszerűen megérezte a pillanatot, amikor a gondolataival, hangszerével, ütéstechnikailag is elkezdte befolyásolni - szinte betechnósítani - a közönséget. Mint ahogy a legjobb dj tud olvasni az emberek gondolataiban, ő is ráérzett, mikor kell megnyitnia azt a " bizonyos csapot", ami után már nem nagyon tudsz megálljt parancsolni magadnak. És ez most így történt.
Míg a zenekar tagjai - Végvári Ádám, Lukács Laci, Lukács Andi, Baracs János - kifújták magukat a színfalak mögött, és Csepregi Éva átöltözött, addig a „dobmágus" szórakoztatta a rajongókat. Amikor elkezdődött a mutatvány - mert néha Dávid viselkedése, ide-oda futkosása Pierrotra emlékeztetett - csodálkoztam is, hogy na, most következik egy unalmas matematikai produkció. Zenei aláfestés nélkül, bizony fennállt az eshetősége ennek is, de láthattuk: egy profi dobos nem hibázik. Egyfajta provokációt váltott ki az emberekből - jó értelemben véve. Aztán egyszer csak hallottuk a felhívást keringőre: elő a zsebkendőket gyerekek! Nem kellett kétszer mondani: a Csepi-felhívásra volt nagy zsepilóbálás a Társasjáték című dal alatt. Hol egy zsepi vágódott le előttem a földre, hol egy rajongó.
Csepregi Éva méltán lehet büszke fiára, de önmagára is. Utóbbi esetben nemcsak azért, mert több évtizedet letagadhat a korából, de a hangja sem fakult meg. Még ma is jár énektanárhoz hangképzésre, s vallja: „egy énekesnő csak akkor kész a tanulással, ha már meghalt". Ő, akinek egykoron édesanyja álmodta meg az énekesnői pályát, ma is hisz abban, hogy folyamatosan bizonyítania kell, és soha nem veszi készpénznek a sikert. „Minden egyes fellépésem alkalmával újra és újra meg akarom hódítani a közönséget!" - vallja. Köszönjük Éva, kívánságod aznap este életre kelt!!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1899 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Egy-egy ember nem team, vagyis csapat, ha már (full; lásd bevezető) magyarul írok. A Pásztor-Jakab-Hatvani szerzőtrió már az, de rajtuk kívül Ádám is rengeteg számot írt a 80-as évek elejétől, Baracs sem tétlenkedett, valamint Bob Heatlie sem. Ezek csak a pontatlanságok, a szöveg többi része szimplán gyenge középiskolás szárnypróbálgatás. Ilyenek:
Egyszer kellett csak a dob-megszólaláson igazítani technikusnak, de ezen meg nem csodálkozom, hiszen Heatlie Dávid egy asztronauta. A dob, mint kísérőhangszer elengedhetetlen, adja a zene alapját, s ha ez az alap, a zenei szőnyeg kiváló, már nem csak kísérő-kiszolgáló szerepe lehet egy dobosnak, hanem beizzító, felpörgető is. Úgy, ahogy akkor este Dávidnál is láttuk. Nagyszerűen megérezte a pillanatot, amikor a gondolataival, hangszerével, ütéstechnikailag is elkezdte befolyásolni - szinte betechnósítani - a közönséget.
Asztronauta... Betecnósítani... Gondolataival, hangszerével, ütéstechnikailag...
Könyörgöm nézze már át valaki a cikkeket, mielőtt felkerülnek.