„Nyíltan és bátran vallom a tételt, mely szerint nekünk, magyaroknak és szlovákoknak azt kell keresnünk, ami bennünket közelebb hoz, és nem azt, ami bennünket eltávolít" (A Szlovák Köztársaság Nemzetgyűlése, 1939. december 21.)

Gróf Esterházy János személyében olyan kiváló magyar politikus egyéniséget tisztelhetünk, aki egész életével, tragikus egyéni sorsával, teljes politikusi életművével bebizonyította: erkölcs és politika igenis összeegyeztethető, emberi tisztaság és korrekt politikai magatartás nem zárja ki, hanem egyenesen és elengedhetetlenül feltételezi egymást.

Ki is volt az 1901. március 14-én Nyitraújlakon (ma: Veľké Zálužie, Szlovákia) született Esterházy János? A felvidéki magyarság vértanúja, emberi és politikai bölcsességgel megáldott magyar államférfi. 1932-ben az Országos Keresztény Szocialista Párt, 1936-ban pedig az Első Magyar Párt elnöke lett. Parlamenti képviselő, keresztényszocialista politikus, hívő ember. Történelmi személyiség, akinek vallomásaiban és tevékenységében három vonulat jelent meg: a pacifizmus, a magyarságszolgálat és a Magyar Szent Korona népeinek testvérisége. Mindenkor nyilvánosan kiállt a felvidéki és az egyetemes magyarság jogáért. Szorgalmazta a felvidéki magyar nemzeti közösség önrendelkezésének megvalósítását. Politikai célja a trianoni békeszerződés revíziója és a magyar politikai egység megteremtése volt.

Az első bécsi döntést követően Esterházy Szlovákiában maradt. Jelentős érdemei voltak abban, hogy a felvidéki magyar lakosság nem hódolt be a nemzetiszocialista eszméknek, és sajtóját a kereszténydemokrata szellemű antifasizmus jellemezte. Többször tárgyalt Tisoval, Benessel és Husákkal a magyar nemzeti közösség jogairól.

1942-ben Hitler felszólította Tiso elnököt, hogy Szlovákiából deportáltassa az összes zsidót a német koncentrációs táborokba. „Szlovákiát teljesen zsidótlanítani kell" - jelentette ki Hitler, és hozzáfűzte: „ha Szlovákia ezt visszautasítja, a legrosszabbra számíthat Németország részéről".

A megfélemlített szlovák kormány azonnal kidolgoztatott egy törvénytervezetet, amely elrendelte a zsidók deportálását a Reich munkatáboraiba. A tervezetet 1942. május 15-én szavazásra terjesztettek elő a szlovák nemzetgyűlésben. A 68/1942-es számú törvényjavaslatot Esterházy János, a Magyar Párt képviselője kivételével valamennyi képviselő megszavazta. „A keresztény és demokrata lelkiismeretem kategorikusan ellenzi a zsidók deportálását." - jelentette ki, majd elhagyta az üléstermet.

Esterházy János 1944-ben zsidók, csehek, szlovákok és lengyelek százainak segített a Gestapo elöli szökésben. A Gestapo körözte őt.

Ennek ellenére a világháború után, 1945 nyarán letartóztatták, majd a csehszlovák titkosszolgálat pincebörtönében kegyetlenül összeverték. A pozsonyi Nemzeti Bíróság szenátusa 1947. szeptember 16-án kötél általi halálra ítélte a fasizmussal való együttműködése miatt, majd az ítéletet a Csehszlovák Köztársaság elnöke életfogytig tartó fegyházbüntetésre változtatta. A halálos ítélet kimondása idején a Szovjetunióban tartották fogva, mert koholt vádak alapján 10 év kényszermunkára ítélték és elküldték Szibériába. 1949 tavaszán élőhalottként szállították vissza Csehszlovákiába, ahol az ország csaknem valamennyi börtönében raboskodott. 1957. március 8-án halt meg a morvaországi Mirovban. Arról, hogy hol temették el, a 2000-es évek végéig nem lehetett információt szerezni. Ma már tudjuk, hogy egy prágai temető tömegsírjában nyugszik. Boldoggá avatási pere folyamatban van.

Szlovákiában mind a mai napig nem rehabilitálták.

„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök éltre, amely meg tudja becsülni nagyjait, s amelynek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága".

Csehi József
a Rákóczi Szövetség Szombathelyi Szervezetének elnöke