40 éves a Savaria TSE - Jubileumi zarándoklat a táncosok Mekkájába
Képgaléria megtekintése2010.12.07. - 00:10 | Bangó Mária 'Mira' - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Zimankósan jeges estén szaporáztuk lépteinket kollégámmal a Sportház felé. Sietségünk oka abban keresendő, hogy megtisztelő meghívást kaptunk egy grandiózus léptékű születésnapi ünnepségre. Az olykor szinte képzett táncos ügyességét igénylő lépéskombinációkkal baj nélkül célhoz értünk. A színházteremben ízlésesen öltözött hölgyek, urak köszöntötték egymást a viszontlátás örömével, mintha egy hatalmas család gyűlt volna össze. A fél órás csúszás minden percét kihasználva próbálták az elmúlt éveket, évtizedeket áthidalni. Büszkeséggel a szemükben mutatták be egymásnak gyermekeiket, sőt egyesek már unokáikat- talán a jövő táncsport reménységeit.
HIRDETÉS
A teltházas születésnapi rendezvényen rendhagyó módon az ünnepelt ajándékozott lélekemelő órákat az ünnepség vendégeinek. Szavakkal szinte megfogalmazhatatlan az az élmény, amivel a 150 táncos közreműködésével 40 évre visszatekintő közel 4 órás gálaműsor szolgált.
„Minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy. ... A táncoló ember, amíg táncol, szabad, független, azonos önmagával..."
Krámer György táncművész, koreográfus szavaival köszöntötte az est háziasszonya, Novák Edina a Savaria TSE jubileumi gálaműsorának vendégeit.
Szombathely Város Önkormányzatának képviseletében Sági József, a Kulturális és Sport Bizottság Elnöke adta át Czene Attila sportért felelős államtitkár személyes üdvözletét, valamint rövid történelmi kitekintéssel méltatta az 1970-ben alakult, jubiláló Savaria TSE -t. Az anno Savaria Táncklub néven megalakuló csoportot Rimányiné Kiss Anikó indította el a világsikerek és hírnév felé.
Kovács Ferenc, a megyei önkormányzat elnökének üdvözletét, valamint egy elismerő oklevelet Kapiller Sarolta hozta el és adta át Horváthné Berta Ágotának, az egyesület jelenlegi vezetőjének, akinek több évtizedes munkássága segítette az egyesületet a világsikerek elérésében.
Aztán megkezdődött a hatalmas képzeletbeli tánctorta szervírozása. Első szelete, egy tizenhatszoros bajnoki koreográfia, a Boom-Shak-a-lak igazi érzékbombaként hatott. A folytatás sem volt kevésbé ízletes, függetlenül attól, hogy még aktív vagy már visszavonult táncosok tálalásában kaptuk a finomságokat.
A juniorok által előadott koreográfia idén a Modern Táncsportok Világbajnokságán nyert aranyérmet. Aztán egy légies szökkenéssel visszaugrottunk az időben, egészen 1988-ba, amikor a Savaria táncosai nemzetközi porondra léptek és kitörölhetetlenül írták be magukat a nyugati táncszakemberek emlékezetébe. Ugyan az eredeti piros-ezüst kosztüm fekete-kék lett, de minden más változatlan maradt és az időtlenséggel karöltve maradandó élményt nyújtott.
A savariások azokat az egykori táncosaikat is megidézték, akik sajnos már nem ünnepelhettek velük. Három lélekbemarkolóan gyönyörű koreográfiával tisztelegtek az elhunyt társaik emlékei előtt. A könnyindító perceket követően a fiatal táncosok ámulattal figyelhették elődeik emelkedett hangulatú keringőjét. Nemcsak a Savaria, de a magyar táncsport életében is kiemelkedően fontos időszak volt 1997-98. Az akkori koreográfiát, az akkori győztesek előadásában élvezhettük.
Üde színfolt volt a juniorok tánca, mely 2000-től 2003-ig hozott kiemelkedő sikereket, majd 2009-ben Horváthné Berta Ági felújította a produkciót, akkortól Batyi Árpád hegedűszólójával színesedve. A grandiózus esemény fényét emelte a Rimányi Táncstúdió produkciója is. A Novák Tamás koreografálta Táncoló Talpak már a jövő felé mutatott, a ma útkeresése pedig 2007-től datálódik, mely a táncszínházak irányába vitte az egyesületet. A finálé látványa lelket gyönyörködtető pillanatokat adott, nem kevesebb, mint 150 táncos ünnepelte hófehérben az egyesület 40. évfordulóját. Tűzijáték szökött a magasba, fehér torta foglalta el a táncparkettet, a tánctréner, Markus Sonyi pedig légtáncot lejtett a savariások jóvoltából.
Az érzékek örömeinek ilyen mértékű habzsolása még a technika ördögét is irritálta, ő sem tudta álomra hajtani a fejét. A műsor során ismétlődő próbálkozásai rendre buktak el a táncsport kultúrán nevelkedett közönség tapsának köszönhetően.
Talán azért is történt ez így, mert értő közönség foglalt helyet ezen az esten mind a fehér abroszos asztaloknál, mind a kicsit szűkös lelátókon. Egy „laikus" talán elveszett volna a felszínen; a csillogó kosztümök, frizurák, sminkek a könnyednek ható mozdulatok között. Azok azonban, akik valaha táncpróbákra jártak jól tudták mennyi munka, milyen erőfeszítések bújtak meg a „bármi történjék" töretlen mosolyok mögött. Szurkoltak a táncparketten lévőknek, biztatták őket, aggódtak a táncosok épségéért és hatalmas tapssal jutalmaztak egy-egy technikailag nehezebben kivitelezhető látványos elemet- még akkor is, ha a második részre talán már ők is fáradtak kicsit.
A jubileumi táncgálát követően boldog mosollyal a lelkünkben indultunk haza. A jeges út lehetőséget kínált új elemkombinációk kipróbálására.
Lapunk is Krámer György szavaival szeretné köszönteni a Savaria TSE régi, mai és jövőbeni táncosait:
A TÁNC...
„...valami, ami szavakkal nehezen megfogalmazható, valami, ami érzelmes és érzéki, közöl, noha nem beszél, kérdez, miközben szavai nincsenek. Néha megráz, felkavar, néha meghökkent, amikor a fizika törvényeit meghazudtolni látszik. Néha gyönyörködtet csupán. Anyaga az emberi test, de eredője mindig az emberi lélek, és mindig az emberi lélek felé irányul."
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások