Mit lehet technikailag elrontani egy olyan műsor esetén, ahol van egy ember, aki mindig viszi magával a száját, amit a műsorához használ, meg kell neki egy mikrofon, ami már ott van? Ha tudjuk, hogy mi kell a műsorhoz, akkor ebben nincs rejtély: nem sok mindent. Kell hozzá az emberke és a mikrofon. Persze a mikrofonhoz kell kábel, erősítő, erősítőhöz kell áram, ahhoz rendesen befizetett áramszámlák és erőművek, urán, a kábelhez fém, és műanyag-megmunkáló gyárak, ércbányák, kémia és elektronika, az erősítő, a keverő feltalálása, faipar a színpad deszkáihoz, és még sok egyéb. A másik része az ember, akinek kell, hogy legyen hangja, ahhoz kell egészség, kellenek hangszálak, továbbá szülők, életre alkalmas bolygó, azon egy közeg, amiben terjed a hang, és némi humor, hogy ennek az egésznek - ami, mint kiderült sok ezer ponton megbukhatott volna - értelme legyen. Mégsem bukott meg sehol.

 A Comedy Centralról induló, és hamar a Showder Klubot is meghódító Mogács Dániel tűnt fel először a színpadon a maga 198 cm-nek bevallott magasságával - mely egyben azt az örömöt is magában hordozta, hogy a legtöbben 2 méter felettivé avanzsáltak együltő helyzetükben -, illendően üdvözölte Répát, a törzsvendéget, majd az ilyenkor szokásos „bele a közepébe" módszerrel beindította magát. Már az elején leszögezte, fog káromkodni, nem poénból, hanem mert bunkó. A sokak kedvencévé vált Susogós Mackók Brendonja - és Józsija - már a hangjával behozta a feltételes reflex-vigyort, innentől meg már igazából mondhatott akármit, az csak jó lehetett. És nem csak az volt szórakoztató, ahogy mondta a dolgokat, mert, ahogy végigvezetett minket a dugóban hobbit szörnyeteggé váló apókáktól, és a villamoson Szellemirtókba illő mennyiségű ektoplazmát tüsszögő mamókáktól Gorgonzola „méhkast szopott" Márián át a vakond sétáltatás problémájáig, visításig csettent a csattanó.

A „Szexi vagy nem" című műsor értelmi firtatása volt az egyik leginkább betalált savazás. A buzi stylist, aki még életében nem vett fel két egymáshoz illő ruhadarabot, a botox kurva, akinek annyit enged a bőr a fején, hogy a nyolcast ki tudja mondani, és Majka, aki mindenhol ott van önmagában is vicces, de Mogács szűrőjén keresztül egyenesen agyhalál. És persze az örökké energikus műsorvezető, Zola, aki nyilván Zoltán - de érthető módon nem vállalja -, szintén döbbenetesen hiteles volt. Aki nem ismerné a műsort, annak itt kell elmondanunk, semmiről sem maradt le, és kérjük, hogy emiatt ne nézze meg, mert nem vállaljuk sem a felelősséget, sem a pszichiátert, sem az öncsonkításból eredő orvosi költségeket. Sokan együttéreztek Mogács úrral „Tré onlájnos" sztorija kapcsán, hisz a telefonos rendszer Pukkandúr stílusban beszélő automatája, és a szerviz körüli bonyodalmak, hozzáértő állatparódia szintű szakemberek, és a kék latexben feszítő szuperszerviz mindenkinek ismerős lehet - bár ez utóbbi talán nem mindenkinek elevenedett meg a fejében eddig. Az se maradt titok előttünk, hogy hiába lesz valaki a világ legerősebb embere, ha jön a leggyorsabb, és leköpi. Részünkről értelmező szótár -> szórakoztató bekezdés -> Mogács fotó.

Kovács András Péter szellemessége leginkább személyében rejlik. Ahogy a műsor után odamentünk hozzá, már a nyélig tűzdelt villa másodpercenkénti szájához emelése sejtettette, hogy beszélgetni nem sokat fogunk, mégsem tudtunk megorrolni rá: olyan volt, mint az Így jártam anyátokkal 5×16-részében a minimalac. Pláne, mert örömest letette a villát, hogy dedikálja az általa írt könyvet, amit karácsonyra kaptam, és amíg én Mogáccsal váltottam két szót, alá is írta párom nevére szeretettel, de így is megköszöntük szépen.

Mindkét személy nyílt és közvetlen, nagyszerű humoristák, és ha lenne viccességi mérce - hogy mondjuk, ha valaki elesik, az 1 egység vicces, ha oszlopnak megy, szintén 1, de ha a kettő együtt, az 3 egység, egy jó favicc max. 5 egység, és egy jól felépített ütős bepisálós poén mondjuk 10 -, akkor nekünk Mogács érte volna el a több pontot. Mégis, ahogy KAP a kisebb poénértékű dolgokat előadni tudja, mindketten teljesen ugyanazt az élményt képesek nyújtani. Figurázta többek közt a szilveszteri elnöki beszédet - na jó, azt nem nehéz -, a kékruhás fényképész sünpár képeit - amin 72 km/h-val szerepel az áthúzott falutáblánál -, mert „a dolog jogos, de nem szép", és Kiss Ádám és a photoshop esetét a Playboy magazin fotózásán. Megtudtuk továbbá, mik a férfi dilemmák a harisnyaüzletben, és hogy minek kabrióba wunderbaum. Természetesen Répát sem hagyta ki a szórásból, hozzátéve, hogy nem lepődne meg, ha műsor után meg lenne b*szva, mert néha számít rá... pláne ilyen nevű embertől.

Zárásképp pedig akárcsak a Showder klubban, elmondta, míg fogyasztanak, meg lehet őket szólítani, érinteni. Szóval a teltházas Palace Café anyagi gondokkal nem éppen küzdő közönsége, akik szerda este 23 óra után még nem igyekszenek a másnapi dolgozóba a piszkosul drága sör és egyéb bambik mellől, akár beszélgethettek is volna ezekkel a jóemberekkel, minket viszont sajnos hajtott a korán kelés átka.

A legközelebbi dumaszínház előadáson (Feb. 16.) Badár Sándor, és Rekop György ragadnak mikrofont.