Január 20-án, csütörtökön kerekasztal-beszélgetésen vettek részt Szombathely hivatalos szervei. Az esemény apropóját természetesen a közelmúlt sokkoló eseményei adták, bár ezzel némileg ellentmondva már rögtön a találkozó elején megtudtuk: a polgármester már több hónapja tervezte a helyi szórakozóhelyek átvilágítását, így a West Balkánban történtek csak sürgették ezt, de nem a közvetlen okot adták. Vajon Puskás úr látnoki képességeit használva előre megsejtette a tragédiát, vagy a város fiataljainak biztonsága iránti aggodalma okozta álmatlan éjszakák serkentették eme preventív(nek szánt) lépésre?

Párhuzamként előjött az 1910-es ököritói pajtatűz, ahol nevezett pajtában egy húsvéti mulatság/buli során keletkezett tűzeset következtében több mint háromszázan vesztették életüket, főként fiatalok. Ezt követően a polgármester egyenként szólította a meghívottakat, azaz a tűzoltóság, rendőrség, mentők, a vagyonvédelmi kamara és az ÁNTSZ képviselőit. Érdemi információ, vagy akár csak komolyan vehető hozzászólás nem hangzott el. A megjegyzések közös pontja az ellenőrzések szükségszerűsége volt; főleg a tűzoltóságra hárul majd nagy feladat a szórakozóhelyek tűzveszélyességi osztályozása, illetve a menekülési útvonalak értékelése szempontjából. Nyugodtak lehetnek az adófizetők és a bulizni járó fiatalok szülei egyaránt, hiszen mint azt az ÁNTSZ képviselőjétől hallhattuk, mindent meg fognak tenni a mellékhelységek tisztaságának ellenőrzése érdekében. A diszkók radikális túlzsúfoltsága és az egyéb jellegű veszélyek, mint például a kábítószerrel való kereskedés és visszaélés mellett városunk tisztviselői meglátták tehát a veszélyt a mosdók mocskos mivoltában is.

A diszkók üzemeltetői tehát teljes körű átvizsgálásra számíthatnak, amiben még a vagyonőreik is érintettek lesznek, hiszen még a vagyonvédelmi kamara is tisztában van azzal, hogy a biztonsági őrök nem rendelkeznek a megfelelő képesítéssel egy esetleges kiürítésben való szakszerű segédkezéshez. Ezeket az ellenőrzéseket innentől számított három héten belül fogják elkezdeni, és előzetes időpont-egyeztetés fogja megelőzni őket az illetékes szerv részéről, szóval nem kell számolni a középiskolából ismerős „tűzriadó-próbákkal" és hasonlókkal bulizás közben.

Puskás úr hangsúlyozta: a cél nem a megfélemlítés, hanem a megelőzés. Meg lehet-e azonban előzni a már megtörtént bajt? Hiába féltő atyáskodás a város fiataljai felett, és a rögtönzött kereszteshadjárat a szórakozóhelyek és diszkók elégtelenségeivel szemben, ez még az újabb tragédiák megelőzésére is kevés; először a fejekben kellene rendet tenni, hisz balhé mindig van, főleg, ha keres magának az ember. Márpedig biztosak lehetünk abban, hogy a mostanság főleg kis-és fiatalkorúakat vonzó bulihelyek a továbbiakban is a West Balkánban történtekhez hasonló események színhelyei lesznek. Megfélemlítésre pedig nincs szükség, hisz a szülőktől kezdve a hatóságokig mindenki be van most ijedve, ám ez az ijedtség - csakúgy, mint a hirtelen jött hatósági szigor - nem lesz hosszú életű. Amint lekerül a három lány halála és a West Balkán a bulvárlapok címoldaláról, mindenki megfeledkezik az esetről, beleértve a sajtót, a diszkók üzemeltetőit és látogatóit, valamint a hatóságokat is, így a tragédia stimulálta ellenőrzés-sorozat és annak üzenete („látjátok, mi IGENIS csinálunk valamit!") teljes mértékben felesleges és érdektelen lesz.

Egyelőre azonban mindenki hátradőlhet, a hivatalos szervek és az ÁNTSZ kézben tartja a dolgokat, azaz azt teszik, amit már eddig is kellett volna. Azonban az, hogy Szombathelyen lesz-e a budapestihez hasonló tragédia, nem rajtuk múlik: egy egész társadalom morális hozzáállását kellene megváltoztatni a beígért/tervezett megelőzéshez, nem pedig a vagyonőrök képzését és a mellékhelységek állapotát.