Szomorú, hogy egy ilyen jó hírt ennyire kellemetlen attitűddel kell felvezetnünk, de ez megkerülhetetlen véleményünk szerint. Mivel tisztában vagyunk az eddigi "támogatás" összegével, kijelenthetjük, hogy ez is inkább erkölcsinek minősült, és épp ez az, amiért a tulajdonos a bezárás mellett döntött - mi is így tettünk volna a helyében. A nemrég még Magyarország Kulturális Fővárosa címmel büszkélkedő város ugyanis úgy látszik, gyorsan felejt. Tisztában van minden itt lakó azzal, hogy mik azok a régi és új értékek, ami miatt megkaphattuk ezt a magasztos, de általunk mindenképp vitatott címet. A kétkedésünk pedig pont az ilyen - kijelenthetjük: laikus és nemtörődöm - hozzáálláson alapszik, méghozzá stabilan. Az elmúlt rendszer hagyatéka az is, hogy ugyanúgy, mint ahogy a politikából és a gazdaságból itt ragadt dogmák és elvek mentén haladunk, pontosan úgy állnak a kultúrához is a megmondók, nevezzük így, az elit. A magaskultúra rátarti pökhendiséggel néha lealacsonyodik a ma emberének önkifejezéséhez, ha már megkerülhetetlenül muszáj, de csakis és kizárólag akkor. Az idegenkedés nálunk még mindig napi rutin, aki újít vagy csak másképp lát dolgokat, ráadásul azt meg is mutatja, az a Sátánnal is cimborálhat akár. Az inkvizíció idehaza töretlenül működik, és aki azt hiszi, hogy a kilencvenes rendszerváltás óta felzárkózó tendenciákat mutatunk, nagyot téved. A huszonegyedik századot tapossuk, de fejben maximum a tizenkilencedikben járunk, ez a szomorú tény. Ezért is lehet nagy elégtétel az eddig is sok sikert elérő Irokéznek ez a meghívás, és nekünk is, hogy az orrok alá dörgölhetjük a hírt, amitől csak annyit remélünk, hogy végre valaki szagot fog a csorda vezérei közül is.
(Vidaotone)

LIBERO ARBITRIO  

Kortárs magyar művészet - válogatás az Irokéz Gyűjteményből
2011. február 10. - április 2.
PÁRIZSI MAGYAR INTÉZET

Az Irokéz Gyűjtemény az egyik legjelentősebb, a magyar kortárs művészetre fókuszáló magángyűjtemény. A 90-es évek első felében Pados Gábor és Pajor Zsolt üzletemberek által alapított kollekció az akkori viszonyok közepette szinte egyedülálló módon karolta fel a korszak egyik jól körvonalazható progresszív tendenciáját.

A gyűjtemény alapját képező, a képzőművészeti tanulmányait a 80-90-es évek fordulóján befejező, Újlak-csoport néven ismertté vált művészcsoport tagjai felhagyva a hagyományos festészeti eljárásokkal és formákkal, olyan médiumokkal kísérleteztek, mint az installáció, a plasztika, a zene, a video és/vagy a film, valamint a print, melyeket újszerűen, a kor legfejlettebb digitális képalkotó technikáit felhasználva alkalmaztak. Ennek oka az aktuális festészeti tendenciával kapcsolatos szkepszis mellett az új médiumok kínálta kihívások, illetve a művészet és a művész társadalmi-kulturális státusza újrafogalmazásának igénye is volt. Művészetüket a politikai-gazdasági rendszerváltás összes kulturális hatása - melybe beletartozott a végre Magyarországon is elérhető számos alternatív zenei szubkultúra - és a művészként való társadalmi lét problematikája egyszerre határozta meg.

Az ezredfordulóra az időközben csoportként tevékenységével felhagyó Újlak művészeinek alkotásain kívül a gyűjtemény olyan, zömmel fiatal alkotók munkáival gyarapodott, akikre az Újlakosokhoz hasonlóan inspiráló hatással volt a 90-es évek változásban lévő kulturális kontextusa, s akik műveikkel e szituációra reagálva tematikai és/vagy műfaji határokat feszegettek.
A 2000-es évektől a gyűjtés iránya - a gyűjtemény arculatát a kezdetektől meghatározó s mára annak egyedüli tulajdonosává vált Pados ízlésével összhangban - a magyar művészet tendenciáinak változását is követve a konceptuálisabb művek felé fordult, s a fiatal, feltörekvő művészek alkotásain kívül beérkezett, számottevő életművel rendelkező alkotóktól származó munkákkal bővült, illetve néhány művész esetében az életmű következetes nyomon követésére is vállalkozik.

A változatos új médiumok mellett az ezredfordulót követően egyre jelentősebben reprezentáltak a festészet és szobrászat hagyományos műfajai is, melyek tekintetében a gyűjtői preferenciák elsősorban a formai vagy tematikai progresszivitást részesítik előnyben.
A mára ötszáznál is több műből álló gyűjtemény számos lehetőséget kínál a válogatás vezérelvéül. A médiumok és tendenciák szem előtt tartásán kívül többféle tartalmi vonalon elindulva tudunk képet rajzolni az elmúlt húsz év magyar művészetéről. A Párizsi Magyar Intézet kiállítása, figyelembe véve a minél reprezentatívabb válogatást, a kiállítótér adottságait és a gyűjtemény jelenlegi orientációját, a konceptuális szálon indult el. A bevezető, földszinti kiállítótérben olyan művek kerülnek bemutatásra, amelyek a posztszocialista kultúra és az ebben helyet kereső képzőművészet kérdéseivel foglalkoznak. Az emeleten kiállított anyag a posztkonceptuális művészet meditatívabb, művészet és metafizika találkozásából született alkotásait vonultatja föl.

további információk:
www.irokezcollection.hu
www.instituthongrois.fr