A Magna Cum Laude az a zenekar, aki a női lélek húrjait jó érzékkel fogja le és sohasem nyúl mellé. A dalaival. Saját bevallásuk szerint macsók, akik a koncert után - a masszív rajongói tábor maximális respektjét kiváltva - betortáznak és pihentető-feszültségoldó "most itasd meg" kvízműsorra hajlandóak a szerencsés túlórázókkal. Mi még a koncert előtt kaptuk mikrofonvégre a zenekar három tagját (Szabó Tibit, Kara Misát és Mező Misit), hogy válaszoljanak néhány "világmegváltó" kérdésünkre.

vaskarika.hu: 1999-ben alakult a zenekar, tehát jövőre jubiláltok. Készültök-e jubileumi koncerttel, új albummal, esetleg válogatás kiadvánnyal?

Tibi: Magna Cum Laude: Tulajdonképpen egy kérdésben megfogalmaztad az összes választ. Jövőre leszünk 10 évesek. Március-április körül szeretnénk az új lemezt megjelentetni, s egy nagy jubileumi koncertet akarunk csinálni Pesten, de ennek a helyét egyelőre még nem tudjuk.

Végigturnézzátok vele az országot, vagy csak Pesten lesz "megadva a módja" a jubileumnak?

Misi: Nagyszabásút, ami nagy tömegeket vonz, csak egyet akarunk csinálni, de ha belefér a programunkba, máshova is elmegyünk. Tulajdonképpen minden helyszín fontos számunkra, mert mindenhol szívesen, örömmel, tiszta szívvel muzsikálunk. A koncerthelyszíneink közül pedig az egyik legkedvesebb számunkra Szombathely, ahol idén ez már a harmadik fellépésünk volt.

Mi alapján válogatjátok a koncerten játszott dalokat?

Misa: Igazság szerint periódusai vannak a zenekarnak, mindig cserélgetünk, de nyilvánvalóan adottak a műsor keretét

Mező Misi a Magnából

meghatározó, fix dalok. Van egy ún. vár körülötte, pedig a bástya. A vár az mindig adott - 10 dal -, viszont vannak dalok, amit már régen játszottunk, vagy épp a közönség szereti, s ezek alkotják a bástyát. Mondhatjuk azt, hogy negyedévente tudatosan szelektálunk, ami nagymértékben függ attól is, hogy hol játszunk. Egy fesztiválon, vagy egy gólyabálon nem biztos, hogy szerencsés lassú dalokat játszani, ugyanakkor egy "csendesülős", aktusztikus koncert viszont táptalaja a líraibb daloknak.

Öten kezdtetek el zenélni, jelenleg négyen vagytok, tagváltásokon is átestetek. Mi a helyzet most? Lesz-e pl. billentyűsötök?

Tibi: Nem tudjuk, megfordult a fejünkben hogy egy kedves barátunkat - aki billentyűs hangszereken játszik - bevesszük a zenekarunkba. Ő alkalmi zenészként nagyon sokat van velünk, s ez a közeljövőben is így lesz, azaz a nagyobb bulikon igényt tartunk rá. Alapjáraton azonban egyelőre négyhengeren pörög a motor, és jól is érezzük így magunkat.

Legutóbbi albumotok elég férfiközpontú. Ez puszta véletlen, vagy tudatosan alakítottátok ki így az albumot?

Misa: Nem érezzük annyira, hogy ez tudatos lenne. Mint szövegíró azt tudom mondani, hogy próbálok úgy fogalmazni, hogy ne legyen személyreszóló. Az "Átkozott nőket" nyilván nem lehet félreérteni, de ez is inkább a férfiakra nézve görbetükör, mintsem a női "elsárkányosodás" elleni dal-merénylet. Bármilyen személyben is beszélünk egy számban, próbálok általánosítani, hogy mindenki magáénak érezhesse a dalt.

A színpadról gondolom jól átlátható, hogy a koncertjeiteken milyen arányú a nemek megoszlása. Találtatok már magyarázatot arra, hogy miért a gyengébbik nem figyelmét kelti fel jobban a zenétek?

Tibi, Misa: Macsók vagyunk (nevetés). Valószínűleg egyesültek az erők, de a nők nem biztos, hogy feltétlen azért jönnek el, mert fiatal, jóképű srácok állnak a színpadon, hanem mert sokkal mélyebb dolgot látnak a produkcióban. A szöveggel, a dalokkal valami olyat kapnak, amit nagyon sok zenekartól nem. Mi nem felszínes dolgokat próbálunk közvetíteni, hanem ennél sokkal mélyebbre ásunk a lélekben és emiatt érzékenyebb a zenei hangvételünk. A másik magyarázat az, hogy talán sokkal kevesebb férfi van, aki lírai ihletésű.

Legutolsó klipetek a Sirató. Mi alapján dől el, hogy melyik dal kap klipet, illetve van-e már terv, hogy melyik lesz a következő?

Misa: Mi mindig együtt érezzük, s egyformán látjuk ezt a dolgot. Ha megíródik a lemez, akkor lehet érezni, hogy melyik az a dal, amire lehet klipet forgatni. A Sirató című számról úgy gondoltuk, hogy megérdemel egy videót, méghozzá nem is akármilyet. Így esett a választás Cakó Ferencre, a világhírű grafikusművészre. A dal érzékenységét, mélységét, bensőséges hangulatát és mondanivalóját nagyon jól visszaadta a zseniálisan homokba rajzolt, animált történet.

Mi a véleményetek a jelenlegi hazai popzenéről és mit hallgatok szívesen?

Misi: Ez változó. Szerintem nem szabad negatívnak lenni, nagyon tehetséges zenekarok vannak. Mindegyikünk más zenei közegből jött, másmilyen zenét hallgat. Én személy szerint mindenevő vagyok, Sade-tól Rammsteinig, Depeche Mode-tól akár a klasszikus zenéig, kivéve a techno és house zenéket. Egy nagyon népszerű zenekar frontembere nyilatkozta azt, hogy az igazán tehetséges és jó zenekarok úgyis megmaradnak, és hogy szerinte tehetséges zenekarból nem sok van. Vannak pillanat-produkciók, amiket sztárolnak zenei adók, producerek, ezek az aktuális trendnek pillanatnyilag megfelelnek, de ha ez a "ruha" kimegy majd a divatból, akkor a szekrényaljban végzi.

Úgy tudom Presser Gábortól hatalmas elismerést kaptatok. Állítólag azt nyilatkozta, hogy a legmarkánsabb, legmeghatározóbb zenekar ma Magyarországon Ti vagytok.

Tibi: Vannak nálunk híresebb zenekarok, akikről ez inkább elmondható, mi úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk még a

"Gyöngyhalász vagyok, sodródj velem..."

csúcson. Én személy szerint sokkal jobban szeretek „kapaszkodni", mindig valami mást keresek, amit érdems elérni és megvalósítani. Ez egy „belső késztetés" bennem, s ettől is változatos tud lenni az, amit kifele nyújtunk.

Misa: Valamilyen szinten a tehetség - előbb vagy utóbb -, de utat tör magának, és nekünk sem egy évbe telt, hogy itt tartsunk. Tíz évvel ezelőtt ezeknek a daloknak az egyharmadát már játszottuk, és tudvalevő, hogy igazán 4-5 éve vagyunk reflektorfényben. Márpedig kitartás, a zene és a közönség szeretete nélkül nincs siker. Bennünk pedig mindhárom megvan, s még jóideig nem is akarunk ezen változtatni.

Végezetül akár a zenekar alapgondolata is lehetne a már meghivatkozott "Átkozott nők" című szám pár sora.

"De ha nem lennének ők,
Ezek az átkozott nők,
Üresnek látszanánk,
Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek,
Bizony belőlünk a lélek
Elillan, majd ha itt hagytok,
Ezért köszönjük, hogy vagytok."

Mi pedig a Magnának az interjút és a forró hangulatú, női sikolyokkal tarkított estet.