A HS7 története '95-ben kezdődött, és ahogy a már kivesézett Quimby is, ők is angol nyelven kezdtek neki; olyan hitelesen, hogy sokan azt hitték, ők valami véletlen folyamán Magyarországra keveredett angol anyanyelvű zenekar. Két, teljes egészében angol nyelvű lemezük, a Tick tock no fear és a Goal után a Budapest Dolls című dolgozatuk volt az első, amin már magyarul is megszólaltak, nem kisebb slágerekkel, mint a Valami és a Hip hop mjúzik. (Utóbbi mellett jelent meg kislemezen a zseniális Ne nézzen úgy rám című, mondhatni sanzon.) Aztán jött a Cukor, ami már kizárólag magyar dalokat tartalmaz, és ami meghozta és bebetonozta a zenekar hazai sikerét. Aztán jött a Kisfilmek a nagyvilágból, a Szállj ki és gyalogolj, majd a Tudom, hogy szeretsz titokban. A listára most csak ezekből válogatunk, mivel az új lemez még befogadásra vár. A probléma egyébként ugyan az, mint ami a Quimby-vel. Hogy a fenébe válasszunk ki ennyi remekbeszabott dal közül ötöt? Megkíséreltük.

Nr.5 - Mozdulj

A Cukor nyitó dala többek között személyes emlékek miatt került fel a listára, amelyekkel nem fárasztom a kedves olvasót. Azt azért elárulom, hogy a dolognak ahhoz a sorhoz van köze, hogy „megittam még hetet ugyan abból". Alapjában véve a HS7 egyik legnagyobb erénye az, hogy elképesztően szimpatikusan és meglehetősen érzékenyen viszonyulnak a beathez, és a pop zenéhez általában. Talán ők azok, akik a legokosabban és legjobban nyúlnak az angolszász pop zenéből, mindemellett pedig remek hazai ízeket passzítanak a dolgaikhoz. A Mozdulj egy bolondos kis nóta, amit lehet komolyan is venni, meg nem is, lehet szeretni is, meg nem is, annyi azonban bizonyos, hogy a kullancsember a legjobb hős, aki valaha létezett!

Nr.4 - Ez a szerelem

A Szállj ki és gyalogolj című lemez győztese az Ez a szerelem című nóta. Megint csak van nosztalgia, némi rádiós emlék, de valójában nem véletlenül került fel a listára. Picit keserű dal ez a szerelemhez, ami szar ugyan néha, meg várat is magára, meg hiába való és különben is, de mégiscsak szép, még ha csak magunknak is. Mert „tiszta mint a jég, egyszerűen szép." Koncerten nem lehet nem táncolni rá, meg szöveget üvölteni, vagy egyszerűen csak szeretni.

Nr.3 - Yeah Yeah Yeah

A Tudom, hogy szeretsz titokban című (később angol verzióban is megjelent) lemezről sok dal versenyben volt a felkerülésért, mert egy igazán jó, slágeres album, tele igazi beattel, színtiszta poppal és némi rock'n'rollal. Ennek a dalnak olyan lüktetése van, aminek nem lehet ellenállni, köszönhetően a zongorának, a basszusnak, a szövegnek és még sorolhatnám. Igazi HS7 dal, mondhatni esszenciális. Kicsit ott van benne minden, amit egy hozzáértő ember felsorolna, mint popklturális hatást. „Nincs egy épeszű lény ma sem itt ezen a helyen, mindenki eredeti én meg csak kapkodom a fejem..." - így kezdődik, és hasonló frappáns és kicsit ironikus megállapításokkal folytatódik. Mit mondhatnék? Yeah yeah yeah!

Nr.2 - Tudom, hogy szeretsz titokban

A Jazz előtti utolsó sorlemez címadó dala ez, és a címben nem arról van szó, hogy mondjuk: te titokban szeretsz engem, hanem hogy képes vagy szeretni, csak nem vered nagy dobra. Egészen különös hangulatú nóta ez, amit, emlékszem, ezerszer meghallgattam, amikor megjelent. Letargikus hangulatba taszít, amiről pedig eszünkbe juthat a Pop, Csajok, Satöbbi című könyv/film, mely felteszi a millió dolláros kérdést: azért hallgatunk pop zenét, mert szomorúak vagyunk, vagy azért vagyunk szomorúak, mert pop zenét hallgatunk. A kérdésre a választ évek óta nem sikerül megadnom, teljesen esélytelen. Ennek a dalnak viszont mindig meg fogom bocsájtani, hogy melankóliát okoz. Nincs örök harag, sőt, szeretet van, kimondva és kimondatlanul egyaránt. (Elnézést a videó minőségéért, de jobbat nem találtunk.)

Nr.1 - Dél-Amerika

Melyik másik dal vihetné el a pálmát? Őszintén? A Dél-Amerika a Kisfilmek a nagyvilágból csúcsdala, stílusbravúr, elképesztően vicces és közben véresen komoly. A kuplékat idéző dal minden ízében pazar, szinte látja magát az ember a trombita szóló alatt lábát emelgetve táncolni a színpadon, fenekét rázva hergelni a közönséget, hogy aztán a tetőponton együtt énekelje Szűcs Krisztiánnal, hogy „brutális majális...". A klip sem kevésbé briliáns. Gróf Balázs műve, akinek képregényeit minden honi fiatalnak ismernie kell, ha máshonnan nem is, az est magazinokból. Nem ez az egyetlen videó, amit készített; álljon hát itt mementóul Gróf animációja és szóljon teljes hangerővel a Dél-Amerika, perdüljünk táncra a számítógép előtt és készüljünk 22-ére!

Némi elfogultsággal ugyan, de azért ki merem jelenteni, hogy a Heaven Street 7 a hazai könnyűzenei szcéna egyik kulcszenekara, akikről nem lehet nem tudomást venni. A kezdetek óta ugyan olyan színvonalon működnek és koncerteken sem csalatkozhat bennük az ember. Éppen ezért november 22-én, szombaton irány a SIC, ahol a régi klasszikusok mellett bizonyára hallhatjuk a most megjelent lemez dalait is, és egészen biztosan kitáncoljuk magunkat. A kedves olvasó pedig ne legyen rest megírni a saját ötös listáját, szeretettel várjuk a véleményeket, kinek melyik a kedvence!