Vasi Színésztükör - „Ha valami tetszik, annak a részesévé akarok válni” - A Ferrum legfiatalabb tagja a színházról

2011.03.10. - 00:20 | Tóth Csilla - Fotók: Makrai Tamás

Vasi Színésztükör - „Ha valami tetszik, annak a részesévé akarok válni” - A Ferrum legfiatalabb tagja a színházról

Nemrég a Ferrum Színházi Társulás legidősebb tagjával, Sövény Lászlóval ismerkedhettünk meg a Vasi Színésztükör kereteiben. Ezúttal fordítunk egyet az idő kerekén, és a legfiatalabb színjátszóval, Egri Dorottyával beszélgetünk színházról, közösségről és családról. Bizton állíthatjuk, hogy nem sok 14 éves fiatal rendelkezik olyan határozott világképpel, mint Dorottya, vagy ha mégis, korántsem tudja azt olyan magabiztossággal megfogalmazni, mint ő.

HIRDETÉS

Te több szempontból is a legfiatalabb tagja vagy a Ferrumnak. Először is, mert mindössze 14 éves vagy, másodszor pedig, mert te vagy a társulat egyik legfrissebb „szerzeménye".

2010 májusában kezdtem a Ferrumot, május 15-én volt a „válogatás". Június végén kezdődött a társulat számára a nyári szünet, szóval másfél hónapot töltöttem a Ferrumban a velemi tábor előtt.

Furcsa módon a legtöbben úgy jelentkeznek a Ferrumba, hogy nem igazán tudják, mire is vállalkoznak. Sokan nem is látnak előadást, mielőtt a társulat tagjává válnak. A legtöbben ismerősöktől hallanak a csapatról, és ők hívják fel a figyelmüket a felvételire. Veled is így történt?

Apukám ismerte Bakucz Andrást (a FeSzT tagja), és tőle hallottam róla először. Ezután utánanéztem az interneten is, és mondtam, hogy nekem szimpatikus ez a társulat. Utána jöttem el a Három nővérre, hogy mégis lássam, milyen típusú társulathoz is akarok tartozni.

És az előadást látva mi volt a konklúzió? Erre számítottál?

Nem igazán volt elképzelésem előtte, nem számítottam semmi konkrét dologra. Szóval nem tudott volna semmi meglepni.

Amikor eldöntötted, hogy eljössz a felvételire, és kipróbálod magad, azt azért elképzelted, hogy milyen is a színházi munka, vagy hogyan zajlik egy próba?

A felvételiről egyáltalán nem ilyenek voltak az elképzeléseim. Egyrészt arra számítottam, hogy sokkal többen leszünk, akik jelentkezni szeretnénk, de arról, hogy mit is fogunk csinálni, nem nagyon volt elképzelésem. A suliban volt drámaóránk, úgyhogy azért arra számítottam, hogy többé-kevésbé azt fogjuk csinálni, amit ott, és ez így is volt a tréninges próbákon.

Az emberek általában izgulnak, amikor egy összeszokott csapatban kell megtalálniuk a helyüket. Ijesztő volt belépni azok közé, akik már ismerik egymás mozdulatait, gesztusait?

Egy 13 éves lánynak minden új közösség ijesztő, akkor is, ha egyáltalán nem olyan rémisztőek a tagjai. Mindenki más, és én senkit nem ismertem, de nagyon szimpatikus volt az egész társaság. Azt már az elején láttam, hogy ki az, akivel „jobban leszek", ki az, akivel közelebbi kapcsolatot fogok kialakítani, és ki az, akit még nagyon sokáig nem fogok megismerni. Aki már alapból úgy állt hozzám, hogy nem csak nyugtázta, hogy ott vagyok, jó helyen vagyok, hanem megszólított, kérdezett valamit, arról már az elején tudtam, hogy őt fogom megfogni a társulatból, hogy legyen valami kapaszkodóm ebben az idegen közösségben.

Azon kívül, hogy aktív versmondó vagy, volt olyan meghatározó színházi élmény, ami fellobbantotta a fejedben a szikrát, hogy talán neked is ezzel kellene foglalkoznod?

Már alsóban is nagyon szerettem a bábszínházat, de az eszembe sem jutott, hogy el kellene mennem színházba igazi színészekkel. Aztán jött egy Rómeó és Júlia feldolgozás (Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter), arra vittek el anyuék, az volt az első konkrét színházi élményem. Teljesen véletlenül jutottunk el rá, mert bérletes előadás volt, de valahogy jutott nekünk jegy. És akkor bekattant... Valahogy így vagyok a dolgokkal, hogy ha valami nagyon tetszik, akkor annak részesévé akarok válni, részt akarok venni benne, közelebb akarok kerülni hozzá. Szóval akkor jutott eszembe először, hogy át kellene kerülni a színpad másik oldalára, és utána kezdtem el nézegetni társulatokat, színjátszóköröket... A színháznak a lényege fogott meg. Annyira megfogott a hangulat, hogy aztán minden lehetséges alkalommal itt voltam.

Később komolyabban is szeretnél a színházzal foglalkozni?

Egyelőre a színművészetire készülök...

Azért van B terved is? Ha jól tudom, a Ferrum mellett több elfoglaltságod is van, falat mászol például. Hogy fér el egy ilyen apró lányban ennyi érdeklődés?

Hát igen, gyakran van, hogy majdnem szétszakadok emiatt, bár a falmászásra momentán nem járok. A B terv az újságírás volt, és a suliban megy is SÉTA (Sajtó és Tanulás) program. Úgy volt, hogy járni is fogok rá, de mire lett rá lehetőségem, addigra annyira be voltam táblázva, hogy ez már nem fért bele. Ezen kívül péntekenként van egy hittannak nevezett találkozó - ez a másik közösség, ahová járok, de momentán más nincs...

Amennyire kívülről látom, a szüleid viszonylag szigorúak, abban az értelemben, hogy nem engednek szabadjára minden szó nélkül. A hétvége pedig számukra elég fontos családi esemény. Mennyire tolerálja a családod, hogy most bizony a hétvégék egy részéből kiszakít téged a Ferrum?

Körülbelül úgy, ahogyan Gábor (Török Gábor, a FeSzT művészeti vezetője) szokta tolerálni, hogy néha muszáj meglógnom. Nem örülnek neki, de tudják, hogy jó helyen vagyok.

Támogatnak? Szeretik, hogy ezt csinálod?

Szerintem anya nagyon örül neki, hogy ilyen értelmes elfoglaltságot találtam magamnak, apu  úgyszintén, amiért ennyi idősen már építgetem a jövőmet. Biztos rossz nekik, hogy ennyi időt elvesz a családtól, de egyáltalán nem akarják meggátolni, hogy ide jöjjek.

A Sövény Lászlóval készített beszélgetés itt olvasható!

Új hozzászólás