„Ich bin ein Berliner!” - Tárlat a Weöres Sándor Színházban

Képgaléria megtekintése2011.03.18. - 15:50 | vorinori - Fotók: Makrai Tamás - videó: BLH

„Ich bin ein Berliner!” - Tárlat a Weöres Sándor Színházban

Berlin címmel nyílt kiállítás március 17-én a Weöres Sándor Színház aulájában. A jelenleg premierét élő Kabaré című színdarab ihlette tárlaton az alkotók Berlin megfoghatatlanságát, jelentőségét, nagyságát próbálták szubjektíven átadni: Berlint, ahogy ők látják, vagy amiről nekik Berlin jut eszükbe.

A tárlaton megtalálhatóak Oroszi Csaba absztrakt festményei, sokszor merész, kiszaggatott vászonnal, a pasztelltől az erős színekig; Mészáros Zsolt kitűnő fotói a Kabaré egyes jeleneteiről; Bonyhádi Károly számítógépes grafikái; Szenteleki Dóra képei, valamint Stekovics Gáspár "Der blaue Engel - Berlin 1930" című képe, melyen egy félig sötétségbe, félig neccharisnyába burkolózó mezítelen női alak látható a háttérben, míg a képet kitölti a Marlene Dietrich-féle Kék angyal betétdalának szövege.

Számunkra a legérdekesebb Grubánovits Attila TV címet viselő alkotása volt, mely a legtöbb kérdőjelet vetette fel bennünk. A szóban forgó mű egy televízió (azaz egy annak látszó tárgy), amelynek képernyőjén egy sok évvel ezelőtti nő egyik kezével ütemesen vasalt, míg a másikkal egy hosszú tárgyat emelgetett a szájához. Mi fakanálnak néztük, és valószínűsíthető, hogy valami konyhai eszközről van szó, de valljuk be: első ránézésre kicsit furcsának hatott.


A megnyitón Jordán Tamást követően Dr. Ács Zoltán, a Berlini Magyar Nagykövetség egykori diplomatája szólalt fel, és elmondta: azt a feladatot kapta, hogy 5 percben mondja el véleményét Berlinről, ám ő maga 5 évet élt a városban, így nagyon nehéznek bizonyult egyévnyi emléket egy percbe sűríteni. "Ich bin ein Berliner", mondta anno John F. Kennedy, és Dr. Ács Zoltán szerint nem véletlen a berliniek fokozott hazaszeretete, hiszen a város magával ragad. Amellett, hogy Európa kulturális fővárosáról beszélünk, mintegy 160 parkjának köszönhetően Berlin büszkélkedhet a zöld sziget címmel is. Három folyó szeli ketté a várost, ahol 3,5 millió ember él, és 157 különböző náció található meg. Egy nyüzsgő forgatag, ami legalább olyan sokszínű, mint a Berlinhez valamilyen módon mindenképp kapcsolódó alkotások a színház aulájában.

A jelenleg premierét élő Kabaré című musical ihlette tárlaton az alkotók Berlin megfoghatatlanságát, jelentőségét, nagyságát próbálták szubjektíven átadni: Berlint, ahogy ők látják, vagy amiről nekik Berlin jut eszükbe. A Kabaré az 1930-as évek szabad, ám politikailag átalakulóban lévő Berlinében játszódik. Egy vidám és komoly mű egyben, ami a 70'-es évek elejétől fogva a világ színpadain folyamatosan műsoron van. A kiállítás pedig így nemcsak önmagát, hanem a darabot is népszerűsíteni hivatott.

 

„Az a Berlin, amelyikről írok, mindenekelőtt az én saját, külön bejáratú városom, lenyomat, egy létező város csak bennem létező makettje, melyet, noha modell után, de mégis szabad kézzel rakosgatok össze. Egy belső Berlin. Pillanatnyilag rémségesen belső, ott van a gépemben, illetve a fejemben, egy nyüzsgő, esetleges halmaz. Térben is, időben is, a tényekhez való ragaszkodást tekintve is keverék, s pontosan úgy viselkedik, mint tárgya és apropója, a város: egyszerre jelenvaló és megfoghatatlan."

(Parti Nagy Lajos: A karfavörös oroszlán; nulla-pont, részlet egy könyvhöz)

Az imént említett "megfoghatatlan"-t próbálta megfogni a hat, más-más művészeti ágban jeleskedő kiállító, és véleményünk szerint mindenkinek a maga saját módján, egyedi és megismételhetetlen nézőpontján keresztül, de sikerült teljesíteni a küldetést. Csupán azt az egyet sajnáltuk, hogy kevés alkotást láthattunk, de ennek minden bizonnyal helyszabta korlátai voltak. Ennek ellenére úgy gondoljuk: az alkotók egytől-egyig megragadták és átadták az üzenetet, a különbség mindössze annyi volt, hogy míg egyikük ecsettel, addig másikuk fényképezőgéppel, vagy ceruzával tette ezt meg.

A kiállítás április 10-ig látogatható!

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás