A rokon szerszáma - megtörtént városi legendák

2011.03.22. - 12:30 | Dart

A rokon szerszáma - megtörtént városi legendák

A városi legendák (urban legends) olyan hihetetlen történetek, amiket úgy mesélnek el, hogy az ismerősömmel, barátommal, rokonommal történt a következő eset. Általában van valamilyen igazságmagvuk, de a sok mesélés során a történet torzul, színeződik, egyre hihetetlenebbé válik. A korábban kocsmákban, sörözés közben terjedő sztorik manapság e-mailek formájában és honlapokon szereznek maguknak újabb olvasókat, viszont az írott legendák már kevésbé módosulnak, esetleg gyatra fordítás miatt torzulnak. A következő esetek Vas megyében történtek, de tényleg …

A rokon szerszáma

Mintegy 15-20 esztendeje, vagy talán régebben egy rettentően hideg téli estén történt. Egy nyugdíjasbúcsúztatóval összekötött, jól sikerült évbúcsúztató munkatársi összejövetel után hazafelé indult az egy munkahelyen dolgozó vő és apósa. Közben elkezdett esni a hó. A szombathelyi vasútállomásról vonattal utaztak a néhány kilométerre elhelyezkedő falujukba. Leszállva a szerelvényről a kis falusi állomáson a megfáradt férfiakra vizelési inger jött rá a rengeteg elfogyasztott sör miatt. A késői időpont miatt a kis állomáson már zárva volt a WC, így a környező bokros helyen álltak meg könnyíteni magukon. A vő gyorsan elintézte a dolgot, megsárgult a lába előtt a hó. Az idős após hiába tűrte fel vastag kabátját, nem bírta elővenni szerszámát. Sehogy sem boldogult a sliccével a hosszú kabát és a terjedelmes pocak miatt. Más nehezítő tényező is volt, mert a hideg miatt molinó alsót is hordott nadrágja alatt, másrészt az elfogyasztott alkohol miatt az ujjai nehezen akartak neki szót fogadni.

Pár perc kínlódás után szégyenszemre megkérte vejét, hogy vegye már elő neki. Az erősen spicces vő meglepődött a kérésen, nem tetszett neki a feladat, mondván: ilyet nem illik kérni, de aztán csak ráállt a dologra. Ő is nehezen boldogult a gombokkal, meg hát benne is dolgozott a nyomás. Egy percig tessék-lássék próbálkozott, de csak nem jött össze a dolog. Ekkor megmozdult benne a kisördög, és azt mondta az öregnek:
- Na, most már engedheti!
És a papa ebben megnyugodva bepisilt a nadrágjába...

A dohányzás ártalmai

Év vége előtt már nehéz helyet foglalni a vendéglátóhelyeken, mert a munkahelyi csoportok, osztályok mind-mind összeülnek egy vacsorára fehér asztal mellett zárni az évet. Egy ilyen jól sikerült szombathelyi munkatársi összejövetel után egy Gencsapátiban lakó férfiember elindult a vasútállomásra, csakhogy annyira elhúzódott az ünneplés, hogy lekéste az utolsó vonatot is. Az állomáson kicsit gondolkodott, aztán elindult gyalog hazafelé. A pályaudvaron még vezet egy kis gyalogút a sínek mellett, de később megszűnik. A jó munkásember nem akart az elszáradt kórók, bokrok, kövek és a vonatból kidobált szemét között botladozni, ezért a sínek között folytatta útját. Aki az italtól „elfáradt", annak amúgy is nehéz ilyenkor a koncentrálás, a vasúti pálya majd hazavezeti- gondolta.

Az évszaknak megfelelően hideg volt, északnyugat felől pedig közepes erősségű szél fújt (ez a körülmény a történetben később főszerepet kap). Tehát a szél Kőszeg irányából hősünkkel szembe fújt. Már közel járt Gencsapátihoz, amikor annyira megkívánta a cigarettát, hogy mindenképpen rá akart gyújtani. A szembeszél miatt megfordult, hogy öngyújtóját ne fújja el a szél. A staub sikeres meggyújtása után elrakta zsebébe a tűzszerszámot, és megindult előre. Csak jó félóra gyaloglás után lett gyanús számára, mikor egyre közeledtek Szombathely fényei, hogy Gencsen nincs ekkora fényár. Ekkor jött rá, hogy rossz az irány. Mérgében többet nem gyújtott rá hazáig.

Munkahelyén egy ideig nem mesélte el kalandját, de egyszer egy gyenge pillanatában véletlenül megoldódott a nyelve, és elmesélte, mi történt vele. Onnan kezdve bármilyen tájékozódással kapcsolatos kérdés merült fel, mindenkit hozzá irányítottak.

Dohányozni veszélyes

Már csaknem húsz éve annak, hogy egy szombathelyi gyárban dolgozott egy erős dohányos - nevezzük Pistinek - a többi egészséges életvitelű nemdohányzó kolléga mellett. Nem zavartatta magát, nyugodtan dohányzott az irodában erősen zavarva (és mérgezve) társait. Ők hiába tették gyakorta szóvá, hogy ne gyújtson rá az irodában, kevés foganatja volt.

Jött az ötlet, hogy meg kell büntetni az érzéketlen dohányost. Pisti az íróasztalán tartotta a cigarettás dobozát, mint később kiderült, ez hiba volt. A kollégák megpreparáltak egy szál cigarettát: kivették belőle dohányt a cigi harmadáig, majd oda gyufáról lefaragott foszfort tömködtek, majd visszarakták a dohányt. Indult a várakozás, mikor sül el, mekkorát szól a poén. Mindenki asztalára hajolva, hátat fordítva, nem a cigarettagyújtásra figyelve várta az eseményt. De az csak nem akart bekövetkezni.

Ugyanis barátunkra valamilyen szinten hatott kollégái panasza, és időnként rágyújtás után lement az üzembe valamilyen dolgot intézni, és egy ilyen alkalommal ott robbant fel cigije. Gyanakodott ugyan kollégáira, de nem volt biztos a dolgában. Olyan jó volt az álcázás, annyira nem volt gyanús viselkedésük, hogy még csak nem is kérdezte őket ezzel kapcsolatban. Nem volt rájuk jellemző az effajta ugratás.

Amikor Pisti új cigarettásdobozt kezdett meg, egyértelművé vált, hogy ez nem jött be. Úgy nem ér semmit a dolog, ha nem tanúi az esetnek. Elhatározták, ha már belekezdtek, akkor végig is csinálják: újratöltés következett. A cigarettás doboz egyszer megint az íróasztalon maradt. Ekkor már három darab cigaretta lett megtömve foszforral a biztos hatás érdekében, amelyek ceruzával meg is lettek jelölve. Új reményekkel indult a várakozás.

Fogyott a cigaretta a dobozból. Pisti meg mintha egyre ritkábban gyújtott volna rá és akkor is egyre gyakrabban irodán kívül. Időszakonként cigarettásdoboz-ellenőrzést tartottak az összeesküvők, és a jelölés alapján megállapították, hogy két cigaretta már elsült. Ez így nem lesz jó. Pisti szinte alig dohányzott az irodában. Kitalálták, valaki kísérje el üzembeli útjára, és figyelje a hatást. Így is lett. Pisti bejelentette, hogy lemegy az egyik műhelybe. Egyik kollégája felajánlotta, hogy elkíséri, mert neki is arrafele van dolga. Amint kiértek az udvarra Pisti egy rendkívül óvatos slukkal rágyújtott. A második harmatgyenge szippantás után a cigaretta fellángolt és pukkant egyet. Társa nagy nehezen megállta nevetés nélkül, és megkérdezte:
- Hát ez mi volt?
- Fogalmam sincs. Már egy hete ez megy, alig merek már rágyújtani. Valamilyen gyártási hiba lesz ez, vagy valaki szórakozik velem. - panaszolta.

Odafent az irodában aztán nagy vidámkodás közben bevallották tréfájukat a kollégák. Pisti vette a lapot, nem akadt ki túlságosan, sőt jelentősen csökkentette az irodai dohányzást. Az ötletgazda - aki az egészet kitalálta - sorkatonai szolgálata alatt megtörtént esetből merítette az ihletet. Azzal a különbséggel, hogy ott vaktöltényből kiszedett lőporral volt megtöltve a cigaretta. A derék katonák több kísérletet végeztek cigarettákon a célszerű lőpormennyiséget kikísérletezve. Úgy tervezték, hogy minél nagyobbat durranjon a cigi, de azért ne égjen le katonatársuk haja.

Itt is ugyanaz volt a probléma, mint később a munkahelyen. Egyszerű katonatársuknak nem bírták megmagyarázni, hogy ne gyújtson már rá a közös helyiségekben. Barátunknak télen nem akaródzott kimenni a fagyos udvarra.

Utólag elmondta, kissé gyanús volt számára, hogy a korábbiakkal ellentétben társai - biztonságos távolságban - körülülték dohányzáskor. Így mind a négy katonatársa tanúja volt, amint cigarettája egy mély szippantás után hangos fényjelenség kíséretében felrobbant a szájában. Az esemény következtében bajusza erősen, szemöldöke gyengén megpörkölődött, és disznóperzseléskor érezhető szag terjengett a szobában. A körletbeli dohányzásról saját testi épsége érdekében abban a pillanatban leszokott.

Azért robbant nagyobbat a kísérletben a cigaretta, mint a próbák során, mert a kocadohányos „merénylők" meggyújtás után csak magától égették a cigarettát, és nem erős szippantást követően ért a tűz a lőporhoz. Szerencsére nem lett baleset a viccelődésből.

Új hozzászólás