Fénnyel festett falak - Szipál Martin és tanítványainak tárlata a Képtárban
Képgaléria megtekintése2011.03.25. - 14:40 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László 'Harlequin'
"Az értelmezés az agy bosszúja a művészet ellen - ahelyett, hogy beszélünk fotókról, festményekről, helyesebb és egyszerűbb, ha csak gyönyörködünk bennük." Március 24-én megnyílt Szipál Martin és három tanítványa, Mák Dóri, Börzsey Bálint és Lajti Virág, valamint Pető Tamás festőművész közös kiállítása a Szombathelyi Képtárban. Az ünnepélyes megnyitón beszédet mondott Puskás Tivadar polgármester, Gálig Zoltán, a képtárigazgató, valamint Szipál Martin és Szipál Péter is.
HIRDETÉS
A nagyszámú érdeklődőt vonzó megnyitón beszédet mondó dr. Puskás Tivadar, Szombathely város polgármestere hangsúlyozta: óriási megtiszteltetés a városnak, hogy a fotóművészet ilyen emblematikus figurája itt állítja ki műveit, és mutatja be tanítványait. Hozzátette, amíg az átlagember pusztán fényképet készít, addig Szipál művészetet csinál - olyan művészetet, ami minden befogadó számára értékkel bír.
Gálig Zoltán, a Szombathelyi Képtár igazgatója hosszan méltatta Szipál Martin munkásságát, majd röviden ismertette a művész fantasztikus sikerekben bővelkedő életútját, kezdve a II. világháborúban repülőtisztként való részvételétől az első, Debrecenben megnyitott műtermén, át az Amerikában eltöltött éveiig. Mint megtudtuk, Szombathely azért is bír kiemelt fontossággal az életében, mert annak idején, 1956-ban a városon keresztül távozott az országból a tengerentúlra, a siker és a csillogás felé. Ezt követően átadta a szót annak, akire mindenki kíváncsi volt, a kiállítás rendezőjének, irányítójának és központi alakjának, Szipál Martinnak.
A fotózás élő legendájáról valószínűleg már a vele készített interjúnk alapján is kiderült, hogy mennyire közvetlen, emberszerető és barátságos művészember, és ezt a képet ezúttal sem cáfolta meg: már a megnyitó előtt is mindenkihez volt egy-egy kedves szava, és rögtönzött, rövidre fogott megnyitóbeszédében arról is megbizonyosodhattunk, hogy mennyire önzetlen. Saját magáról inkább a tanítványaira irányította a reflektorfényt, és elárulta, mennyire büszke rájuk, a munkásságukra, és arra, hogy ő csupán a fényképészet alapszabályait tanította meg nekik, és ezt a tudást felhasználva mindhárman képesek voltak egy saját, önálló arculatot kialakítani.
Erről csakugyan meggyőződhet bárki, aki a mai naptól ellátogat a Képtárba, és megtekinti a tanítványok műveit. Börzsey Bálint alkotásaiban például egy sajátos paradoxon fogalmazódik meg: központi témái az épületfotók, vagy csupán épületrészletek, melyek minden ízében urbánus hangulatát egy végletekig lecsupaszító, egyszerű, már-már minimalista megközelítés ellenpontozza, kialakítva ezzel egy olyan érdekes kontrasztot, ami a gondolatébresztő hatás mellett képes esztétikusnak is megmaradni. Kérdésünkre elmondta: a kiállításon bemutatott fotóihoz képest egy újfajta szemléletmóddal kísérletezik; a további munkáiban még inkább az egyszerűségre fog törekedni.
A három tanítvány fotói közül Lajti Virág munkái voltak a „legkevésbé színesek" - ezt kizárólag szó szerint értjük, az egyébként rengetegféle témát és hangulatot tettenérő művész kiállított munkái többnyire ugyanis a fekete és a fehér játékán alapulnak. Szipál Martin már a megnyitóbeszédében is utalt arra, hogy ő tanítványainak kizárólag a fotózás szabályait tanította meg, mint például az aranymetszés, és a fényképeken látszott, hogy Lajti Virág „jó tanuló" volt a mester kurzusain. Érdekesség, hogy a temérdek test- és arcfotó között két képen is szerepelt a mester, mindkettőn olyan aspektusból bemutatva, ami a nagyérdeműből valószínűleg elsőre meglepetést vált ki: az egyiken például olyan öltözékben volt látható, ami leginkább sámánra, törzsi varázslóra emlékeztetett.
Lajti Virág fényképei éles kontrasztot alkotnak Szipál szombathelyi tanítványa, Mák Dóri műveivel, nála ugyanis fények és színek valóságos kavalkádja kápráztatja el a nézőt. Ez az élénkség nincs témához kötve: függetlenül attól, hogy Dóri épp egy tájat, épületet vagy egy arcot kapott le, minden munkája túlcsordul a vitalitástól. Az utolsó, legapróbb részletekig minden a fiatalságról és az életigenlésről szól; a kifejezés ereje összhangban van nem csupán a fotó témájával, de a fényekkel és a színekkel is.
Nem maradt méltatás nélkül az oldalunkon nemrégiben bemutatott festőművész, Pető Tamás sem: róla a megnyitó végén hangzott el néhány dicsérő szó Szipál Martin fia, az „aktfotózás Raffaellója"-ként is aposztrofált Szipál Péter szájából. Véleménye szerint Pető művészete önmagában megcáfolja azt a tévhitet, miszerint a fényképezés megöli a festészetet. Valóban, a képzőművész festményeit nézve egyáltalán nem volt az az érzésünk, hogy kilógnának a sorból - megdöbbentően valósághű ábrázolásai gyakran keltették fényképek érzetét. Ezt követően Szipál Péter stílszerűen zárta mondandóját és a megnyitót: véleménye szerint az értelmezés az agy bosszúja a művészet ellen; így ahelyett, hogy beszélünk a fotókról, és megpróbáljuk magyarázni őket, helyesebb, ha gyönyörködünk bennük.
Ezt a tanácsot egészen április 30.-ig, azaz a kiállítás lezárásáig megfogadhatják a Szombathelyi Képtárba látogatók.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások