A beszélgetés kezdete előtt a legújabb szombathelyi kulturális-közéleti műsor életre keltői - Angyal László, a szombathelyi polgármesteri hivatal kommunikációs vezetője és egyben a beszélgetés-sorozat ötletgazdája, valamint Böröczki Zita és Kovács Csaba, a helyszínként szolgáló Incognito Cafe tulajdonosai köszöntötték a vendégeket és az érdeklődőket

A nagymamája révén szombathelyi kötődésű Veiszer Alinda ötödik éve vezeti az m2 késő esti Záróra című műsorát, amely immár a 685. beszélgetésén van túl a magyar társadalom, kultúra, tudomány, és sport meghatározó szereplőivel. Elkísérte őt kolléganője, Bertha Lívia is, aki Józsa Márta mellett a műsor főszerkesztője. Alinda munkáját több díjjal is elismerték, így a Nők a médiában, a Prima Junior, a Story Érték, a Bossányi Katalin valamint a Kovácsi-díj tulajdonosa. 2010. december 3-án - Magyar Sajtó kategóriában - Prima Primissima díjjal jutalmazták kiváló munkáját.

Szíria és a majdnem nemzetközi karrier

Angyal László elmondása szerint már maga Alinda felkeresése sem volt egyszerű dolog, ugyanis nem válaszolt a telefonhívásokra, ami nem volt véletlen, hiszen Alinda férjével együtt épp Szíriában kalandozott, és forradalomkeresésben volt. Így minden egy utolsó próbaként küldött SMS-en múlott.

 „...Mondták, hogy itt nem lesz forradalom.  Nagy kár, mert mi újságírók vagyunk, és ha esetleg itt balhé lenne, akkor ne is akarjanak kimenteni, hanem inkább szóljanak a CNN-nek, hogy én ott vagyok. Én ezt a nemzetközi karrierem nyitányának gondoltam volna, de nem jött össze, mert amint hazajöttünk, kitört a forradalom." - meséli bájos, cserfes kislány módjára a Záróra műsorvezetője.

A kezdetektől...

A beszélgetés során kiderült, hogy Alinda eleinte nem is akart tévés lenni, ő mindig is rádiósként dolgozott volna szívesen, de leghőbb vágya az volt, hogy színésznő legyen. A rádiózással kezdte a médiakarrierjét, de aztán másképp alakult, és átkerült a televízióba. A kezdetben a színjátszó kör tagjai által készített tv-ben volt híradós, ahol súgógép hiányában meg kellett tanulni a híreket, ezzel jó pár vidám percet okozva a stáb tagjainak. Ezután riporterkedés, majd műsorvezetősködés következett.  Alinda nevéhez fűződik a „Miért? - műsor a történelemről" című sorozat, valamint a Nyugat 100 vetélkedő és a Radnóti 100 ismeretterjesztő sorozat is. Kulturális-közéleti újságírói pályáját a Kultúrházban kezdte hét évvel ezelőtt. Azóta számtalan kerekasztal-beszélgetés, közönségtalálkozó és rendezvény házigazdája - úgymond szép lassan halad felfelé azon a bizonyos létrán.

A horgászás, azaz az interjúalanyok kiválasztása

Itt kapcsolódott be a beszélgetésbe Lívia, a Záróra szerkesztője, aki elmondta, hogy az interjúalanyok kiválasztása különféle módon történik. „Egy televíziós szerkesztőnek vagy újságírónak mindig leghátul, az agyában, van egy csomag, ami folyamatosan gondolkodásra készteti, hogy kit is kérdezzünk meg, kiről írjunk. Így akár a fürdőkádban ülve vagy akár az utcán is, mindig a kis agyunk mélyére tároljuk a bejövő információkat, hátha jó lesz a következő adáshoz." - magyarázza Lívia. Félévente összeül a stáb, hogy összeírják a „nagy halakat", akiket mindenképpen szeretnének becserkészni. Vannak olyan különleges vendégek, akik éppen Magyarországon vannak, az ő behívásukért minden kapcsolati szálat képesek megmozdítani, Lívia szavaival élve: még a Jóistent is felhívják. A hölgyek elmondása szerint olyan nincs, hogy valaki kicsússzon a hálóból, csak olyan van, aki még nincsen meg.  

A Zárórában nagyon fontos, hogy több nemzedék kérdéseivel foglalkozzanak, több színű legyen, erről a sokszínűségről Alinda, Lívia és Márti, és még néhány gyakornok gondoskodik. A műsor koncepciója szerint csak olyan celeb szerepelhet az adásban, akik attól függetlenül, hogy bulvárlapok címlapjain szerepelnek, egy másik ént is fel tudnak mutatni. Így szerepelhetett a műsorban Hajós András, Till Attila, vagy éppen Gryllus Dorka.

Egy nap alatt általában két beszélgetést vesznek fel. Minden adás rengeteg felkészülést igényel, ez nagyjából két-háromnapnyi intenzív, 10-12 órás felkészülést jelent.  Egy-egy interjúalanyhoz próbálnak minden információt felhasználni. Egy-egy alanyhoz körülbelül 30 oldalas bázisanyag tartozik.

A szemüveg titka

A beszélgetésen több videobejátszást is láthattunk, amiken nyomon követhetőek voltak a műsor és a műsorvezető szembetűnő változásai. Az egyik ilyen dolog a szemüveg. Miért is nincs szemüveg a borítón látható fotón?  - teszi fel a kérdést Angyal László a Harminc őszinte beszélgetés borítójára pillantva. Mint kiderült, a fotós javaslatára került a borítóra a szemüveg nélküli fotó. Tegyük hozzá, hogy nagyon jó döntés volt, mint ahogy ezt Havas Henrik is megjegyezte, mikor meglátta, hogy a szemüveg nélküli Alinda néz vissza a könyv borítójáról: „Igen, Alinda, maga ezen a képen egy angyalka. De egy huncut angyalka, akire nem bíznám a karácsonyfán a szaloncukrot."

„Maga vállalna önkielégítést egy ceruzával ?"

Az ominózus kérdést az elsőnek lejátszott felvételen Szász János, színházi- és filmrendező (Szédülés, Ópium - Egy elmebeteg nő naplója) teszi fel Alindának a 2006 őszén készült adásban. A bejátszásban a rendező épp az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című filmről és a főszereppel járó megpróbáltatásokról beszél. „Azt mondanám, maga egy elmebeteg nőt játszik. És ott ül a mosdóban. És a szörny, a lény, az ördög ott beszél magában, és egy ceruzával önkielégítést végez. Maga vállalna önkielégítést egy ceruzával?" Nem kis zavarodottság keletkezett a közönség soraiban, de túl sok idő nem is volt felfogni a kérdést, mert már érkezett is a következő impulzus egy magyar parfümőrrel készült interjú kapcsán, aki Alindát rögtön  mezítelenül, az illatát érezve képzelt el. Természetesen a pikáns megnyilvánulás a tőle megszokott frappáns közvetlenséggel lett a helyére téve mindkét esetben, de profizmusra vall, hogy újra közönség elé tárva nem hagy unatkozni minket egy percig sem.

„Már csak egyvalamire vagyok kíváncsi: meddig fogják még darabolni azt a szegény atomot?"

A következő videóban egy 103 éves hölggyel, Kugler Sándornéval készített interjút láthattunk. Lívia háttérinformációként megosztotta a nézőkkel, hogy a néni Teller Ede évfolyamtársa volt az egyetemen, még ma is foglalkozik fizikával és kémiával, 100 évesen megtanulta a számítógép-kezelést. Egy ilyen élettapasztalt és tudománykörökben jártas hölgytől mi mást is lehetett volna kérdezni. Mi az, amire nagyon kíváncsi még?  - tette fel a kérdést Alinda a felvételen.  Erre a néni ezt válaszolta: nagyon kíváncsi lennék, hogy meddig fogják még feldarabolni azt a szegény atomot? Mesélt egy történetet, amikor még Eötvös Loránd édesapja kért pályaválasztási tanácsot fiának az egyik ismerősétől. Az ismerős azt tanácsolta, hogy ne adja a fiát fizikusnak, mert abban már minden bizonyított tény. Milyen jó, hogy nem hallgatott a kikért tanácsra.  

Miután az utolsó közönségkérdés is elhangzott és az utolsó könyv is dedikálásra került, a kicsinyke tömeg oszladozni kezdett, és lehetőség nyílott még egy kis csevejre a „cserfes angyalkával". Lendületét kicsit sem kezdte ki az egyre későbbre járó óramutató, sőt, mintha egyre inkább új erőre kapott volna. Kacsintva jelzi Horváth Ákos színész válla mögül, hogy rögtön jön, mi következünk.

Mintha csak egy osztálytársunk lenne, úgy lebben oda egy laza hellóval. Így aztán mi sem pironkodtunk, s rögtön a közepébe csapva tettük fel kérdéseinket, babaprojektre, karrierre és életszemléletre nézve. Kíváncsiak voltunk, hogy látja a fiatalok helyzetét, vajon behozhatatlan hátrány-e, ha valaki nem értelmiségi közegből származik, s egyelőre nem rendelkezik bombabiztos kapcsolatokkal sem, vagy éppen ellenkezőleg, ez előnyére is válhat. Válaszában egy cigánysorról magát „kiolvasó" fiúról beszélt, akinél a lehetetlen nem létezett. Nagyon fontosnak tartja a kitartás mellett a szakma iránt érzett elkötelezettséget és alázatot is. Kollegina kapva kapott az alkalmon, és rögtön meg is kérdezte, nem lehetne-e, hogy ő puszta kíváncsiságból megnézze a Záróra forgatását. Interjúalanyunk most már szokásos lazasággal kért egy e-mail címet és már meg is volt beszélve az ügy. Kérdésemre, hogy immár tehetségkutatással is foglalkozik-e, mosolyogva mondta, hogy aki tanulni akar, annak lehetőséget kell adni, viszont nem szabad félni attól sem, ha az ember időnként belebukik az elvállalt feladatokba, mert szerinte mindenki abból tanul. Habár a pályáján nem voltak bukások, karrierje egyenletesen ível felfelé, azt mondja, élvezi a kihívásokat, a nehéz interjúalanyokat.

Hogy illik majd egy kisbaba ebbe a hihetetlen pörgésbe? - kérdezem, miután már másodszor említi ez irányú terveit az este folyamán. Okosan, válaszolja, és hozzáteszi, a Zárórára való felkészülés tölti ki a napjait, heti kétszer forgatnak, s a köztes időben a pici is felnő majd.

Apropó, felkészülés, szerinte irdatlan szakmaiatlanságra és lustaságra vall, ha nem készülünk fel az interjúalanyaink életéből. Közhelyes, túlmagyarázott interjúk szültnek így. Ezt mint tanár teszi hozzá, hiszen óraadója az egyik budapesti újságíró- és riporterképző iskolának (Komlósi Oktatási Stúdió).

„Minden attól függ, ki mit akar kihozni magából." Lelkesítő mosollyal búcsúzik, hiszen várják még egy asztallal arrébb is, lendületéből mindenesetre ragadt ránk is, örülünk, hogy itt voltak.