A férfi csupán has és farok? – Csernus Imre előadóestje az MMIK-ban

2011.04.16. - 21:25 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László

A férfi csupán has és farok? – Csernus Imre előadóestje az MMIK-ban

Mi a titka a harmonikus párkapcsolatoknak? A férfiak valóban ösztönvezérelt egyének lennének, akiket hasukon és szexuális ösztöneiken keresztül irányíthat a „gyengébbik nem”? Izgalmas kérdések, melyekre talán szívünk mélyén tudjuk a választ, de Csernus Imre szájából hallani mindezt különleges élmény.

Aki pénteken este az MMIK-ba látogatott, nem csalódott. Csernus Imrét ismét a megszokott telt ház fogadta, lépcsőn szorongó emberekkel, provokatív kérdésekre vagy akár lelki megmérettetésre vágyó fiatalabbakkal, idősebbekkel. Csernus előadóestjein szinte természetes a „tetemre hívás", bár ez alkalommal a színpadra nem került senki, azért a lelki szorongattatást nem mindenkinek sikerült megúsznia. Ezúttal egy 36 éves fogorvos vállalkozott arra, hogy a figyelem középpontjában kitárja bensőjét a közönség előtt. A kezdetben kissé félszeg férfi egyre jobban feltalálta magát, válaszaival és Csernus reakciójával olykor a legnagyobb derültséget eredményezve. A doki stílusának ismerői tudják, hogy aki vállalkozik a vele való párbeszédre, hamarosan tabukat döngető, olykor kínos szituációban találja magát. Otthon, fotelunk kényelmében persze könnyű az elhatározás, hogy engem aztán nem tudna megingatni, jól megmondanám neki, de amikor arra kerül a sor, akkor még a legvakmerőbb macsó (vagy legalábbis az, aki annak hiszi magát) is elbizonytalanodik.

Férfi és nő kapcsolatáról lévén szó, a doki a férfi mibenlétét járta körül. Egyszer beszélgetett egy hölggyel, aki azt mondta, ő olyan szerencsétlen, mert folyton megbízhatatlan, trehány férfiakat fog ki, akikre egyáltalán nem lehet számítani. Egy idő után szélnek ereszti párját, de a következő megint csak ugyanolyan, mint a többi. Csernus megkérdezte, hogy most is van-e a hölgynek kapcsolata. A nő igennel válaszolt, és hozzátette, természetesen a mostani is megbízhatatlan. Ilyenek lennének tehát a férfiak?  


A mondás úgy tartja, hogy a teremtés koronáit leginkább a hasukon és a nemi ösztöneiken keresztül lehet megkapni és megtartani. A párkapcsolatokban gyakori, hogy az egyik fél alárendeli magát a másiknak. Ha a nő domináns, akkor gyakran mindent jobban tudó, a férfin uralkodó házisárkánnyá válik, aki szinte maga sincs tudatában zsarnoki mivoltának, a férfi azonban mégis belemegy a játszmába. Mert mindez nem más, mint játszma. Férfi és nő között gyakran alakulnak ki különböző játszmák, amit általában az egyik fél kezdeményez, de a másik fél is elfogadja. Csernus kérdésére, hogy mitől férfi egy férfi, a megkérdezett fogorvos is nehezen tudott válaszolni. A doki egy szituáció elé állította faggatottját. Képzelje el, hogy a lánya 15 éves, és egy szép napon azzal fordul, az apjához, hogy apu, mitől férfi a férfi?

Nos, az első lépés a férfivá válás felé az őszinteség. Ha be merjük vallani halandó mivoltunkat, hogy hús-vér emberek vagyunk, akik felvállalják pozitív és negatív tulajdonságaikat egyaránt. Aki őszinte, az tudja, hogy az élet nem csupán habos torta, jó és rossz egyaránt történik velünk, de el tudjuk fogadni a rosszat is, és abban a tudatban kezeljük, hogy az is személyiségünk formálásának eszköze. Mindnyájunkban megtalálható az összes jó és rossz tulajdonság. Hogy eddig nem került felszínre annak az az oka, hogy eddig nem adódott rá alkalom. A doki egy példát hozott erre:

Egy házaspár utazik egy hajóval a tengeren. A hajó léket kap, süllyedni kezd, de a pár megtalálja a mentőcsónakot, beszáll. A hajó elsüllyed, a pár pedig tovasodródik a nyílt vízen csónakjával. Az egyikük azonban menekülés közben súlyos sérülést szenvedett, az artériája megsérült, elvérzett, nem lehetett ellene tenni semmit. A pár másik tagja életben maradt. A csónak sodródik tovább, telnek - múlnak a napok. Az életben maradt tag vizet ugyan talált a csónakban, de szörnyen éhes. Ott van élete párja. A hús, az életmentő étel. Vajon megennénk ilyen esetben?


Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, álljunk meg egy pillanatra! E sorokat most talán éppen otthonunk melegében olvassuk, kezünkben egy szelet csokival. Ilyen helyzetben könnyen kijelenthetjük, hogy nem, és aztán a szerelmemet semmiképpen sem enném meg, inkább éhen halnék. Vajon akkor is így tennénk, ha valóban az éhen halás fenyegetne? Itt morális és életfenntartási tényezők egyaránt közreműködhetnek. Mindenesetre nem árt, ha tudjuk, váratlan szituációkban a legmeglepőbb dolgok is előbukkanhatnak belőlünk.

Tehát nagyon fontos tulajdonság az őszinteség. Egy párkapcsolatban elengedhetetlen. Ha nem vagyok őszinte, alapjaiban rendülhet meg a kapcsolat. Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor az őszinteséggel árthatunk magunknak. Például néha jobb, ha főnökünknek nem mondjuk meg, amit éppen gondolunk. A főnökök nehezen bírják elviselni a beosztottaik kritikáját. Persze, ha jól dolgozunk, megbízhatóan végezzük a munkánkat, akkor néha elejthetünk finomabb célzásokat, de csak a megfelelő módon. A másik, amikor vigyáznunk kell az őszinteséggel, a szüleink. A szülők nagyon könnyen megbántódhatnak nyílt szókimondásunkon, ezért velük szemben sem árt az óvatosság. Egy párkapcsolatban azonban, ha harmóniára törekszünk, és hosszú távra szeretnénk berendezkedni, muszáj őszintének lennünk. Merjük vállalni a kockázatot, hogy este azt mondjuk kedvesünknek: drágám, ma este ne nézzünk tévét, hanem beszélgessünk magunkról! Ehhez bátorságra van szükség, de ha megtesszük, máris jó úton haladunk.

Amerikai felmérések mutatják, hogy a férfiak többsége reggel sokkal rövidebb úton megy a munkahelyére, mint este hazafelé. Amennyire lehet, megpróbálják minél későbbre tolni a hazaérkezés pillanatát. Még bent maradnak egy kis túlórára, beugranak pár fröccsre a haverokkal, aztán mivel már mindenképpen menni kell, a hosszabb utat választják, miközben azon morfondíroznak, hogy tudtak épp egy ilyen házisárkányt kifogni. Az ajtóban már legszélesebb bájvigyorukat öltik magukra: szervusz, édesem! A feleség megkérdezi, milyen napod volt? A férj elmeséli, hogyan osztotta ki a főnökét, és máris megtalálták a témát, hogy ne kelljen magukról beszélniük. Gyakran a bizalmatlanság okozza a problémát. A feleség hosszan faggatja a férjet, hogy valóban ott voltál, drágám, ahol mondod? Nem valami nőnél? Sokkal hamarabb haza kellett volna érned. A férj ilyenkor magyarázkodásra kényszerül, és kész az újabb játszma. Ezek a játszmák pedig az elvesztegetett időhöz tartoznak.


Életünk idejét három részre oszthatjuk. Az első a megélt idő. Ez azt jelenti, hogy hitelesen élünk, merünk őszintének lenni, azt tesszük, amit tennünk kell, a nap végén rá merünk mosolyogni tükörbeli önmagunkra. A tanulóidőben tudjuk, hogy mit kellene tennünk, tudjuk, hogy hogyan kellene viselkednünk, de mégsem tesszük. Sokszor évekbe, vagy évtizedekbe telik, míg rájövünk a helyes útra. Az elvesztegetett idő olyan idő, amikor önbizalomhiány, és gyávaság miatt nem merjük felvállalni magunkat, és mivel nem ismerjük saját magunkat, szeretetéhségben szenvedünk, melynek következtében partnerünket vélt tulajdonságokkal ruházzuk fel, és úgy is viselkedünk vele. Csernus az ilyen embereket szeretetkurvának nevezi.

Az igazi, hiteles ember fel meri vállalni saját magát, megfelelő önbizalommal rendelkezik, és a napot úgy zárja le, hogy bátran szembe néz saját lényével. Vállalja a sorsát annak pozitív és negatív hozadékaival együtt. Mosolya valódi, bensőjéből fakadó mosoly. A gyáva, hiteltelenül élő emberek egyre kevesebbet mosolyognak, míg végül el is felejtenek mosolyogni, de a hiteles lét mosolygóssá tesz. Úgy kellene élnünk, hogy életünk ne a szürke csempefalra nézzen, hanem valódi élettel teljen meg. Az idő gyorsan eltelt, Csernus láthatóan nehezen hagyta ott lelkes közönségét. Intelmeit megfogadva talán ezentúl figyelmesebben kezeljük párkapcsolatainkat.

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Szakács Attila 2011.04.17. - 12:36
Nagyon korrekt a cikk, és mivel személyesen is jelen voltam a műsoron, bátran leiratom hogy bizony a cikk teljesen vissza adja mindazt ami ott a műsoron elhangzott.Aki írta a cikket , közreműködtek a munkában, minden dicséret, elismerés megilleti a következetes, hiteles írásáért.Nagyon szépen köszönöm.Egy Csernus Tisztelő!