Bedőlt, borostyánnal körbefont sírok, málladozó családi kripták, s a magány romantikája fogadja azt, aki tesz egy sétát Európa egyik legrégebben működő sírkertjébe, a Szent Márton temetőbe, ahol értékek kallódhatnak el a megfelelő temetői nyilvántartások hiányában.  

A Szent Márton temető majdnem 2000 éven keresztül folyamatosan működő kegyeleti hely, a legkülönbözőbb korszakokból származó síregyüttesekkel: a környéken minden építkezés során kerültek elő sírok - pl. a római korból, a népvándorlások korából. A temetőben elsősorban a XIX. század elejétől - főleg a monarchia korából van gazdag sírkőanyag! - egészen a XX. század második feléig találhatunk sírokat. Mindezek mellett természetesen az idetemetett „érdemes-értelmes" emberek száma is óriási, de erről semmiféle konkrét felmérés nem készült.  

Sétánk során azokat a sírokat vettük szemügyre, melyek a temetőben - ami valószínűleg Szent Márton szülőhelyének közvetlen közelében állt - fenyegetve vannak. 

Döbrentei Antal főszolgabíró: igencsak jelentős ember volt a megyében. Az A parcellában van a sírja, ezt nemrég vettem én is csak észre - meséli Torjay Valter. A közelben van egyébként a legkitűnőbb asztalosmester, Rosta Sándor is eltemetve. Az 1900-as évek elejének legtöbbet méltatott asztalosa volt, gyakorlatilag műasztalosként tisztelték. Lehetséges, hogy a mai Madentko rendelők helyén volt a műhelye. Párizst is megjárta, nagyon sokat írtak róla az 1927-es Jubiláris Emlékalbumban, és a II. Vas Vármegyei Iparkiállításon aranyérmes volt.

A Kálvária körül egy copf stílusú (későbarokk) síremlék található, neogótikus sírkővel. A 2000-es évek elején ezt a hatalmas sírkövet is képesek voltak összedönteni, valószínűleg öt-hat ember ereje kellett hozzá. Addig nem leszek nyugodt, amíg a temetőt nem őrzik megfelelően. Hangsúlyozom, van értelme a restaurálásnak, de csak akkor, ha a védelem biztosított - mondja Valter.

A Kálvária körüli sírok - főleg a nagyon régiek - másodlagos elhelyezésűek; lehet, hogy már a második világháború után, de az is lehet, hogy a 30-as években kerültek ide, erről megoszlanak a vélemények, de egy biztos: kivétel nélkül rendkívül értékesek.

Felvetődik a kérdés: ha ennyi a felbecsülhetetlen értékű, már-már műemlék státuszú síremlék a temetőben, miért nem állnak védettség alatt? Valter erre a következő választ adta: "szúrópróbaszerű felmérés már a 60-as, 70-es években is előfordult". Szentléleki Tihamért megbízták, ő csinált egy listát arról, hogy szerinte mely síremlékeket kellene védeni, ám ez azóta sem valósult meg; a temető ma sincs műemléki védettség alatt. Egy-két síremléket elégséges lenne levédeni, hiszen abban a pillanatban műemléki környezet lenne a temető, és nem lehetne mindenhez csak úgy hozzányúlni. Vannak sok millió forintos eszmei értéket képviselő sírkövek is, azt gondolom, megvan az oka, miért nem tették még meg a megfelelő lépéseket.

A Roznár-mauzóleum mellett található Hainzmann János sírja: ő híres vendéglős volt, nagyon jelentős, köztiszteletben álló német-osztrák származású család volt az övé. Szomorú látni, hogy a repedező obeliszk bármelyik pillanatban összedőlhet. Ő maga nemcsak II. Vilmos császárnak, hanem más prominens személyeknek jó barátja volt; erről is lehet egyébként olvasni az 1927-es Jubiláris Emlékalbumban. Meg lehetne menteni még a síremlékét.

A temetőben rengeteg az apácasír, hasonló stílusban készült mindegyik. Az Annunciata nővérek itt, az A-parcellában nyugszanak, legalább 5-6 sírjuk van. A probléma az, hogy szerintem az egyház nem veszi igazán komolyan az itt eltemetett szerzetesek, papok sorsát. Semmiféle szándékot nem látok arra, hogy javítanák-javíttatnák a síremlékeket. Ellenkezőleg, a B parcellában levő Annunciata-sírról levették a keresztet, és egyszerűen átvitték a modernebb Jáki úti temetőben levő Annunciata sírra (megjegyzem, ez nem a mostani püspök idejében történt). Megértem, hogy szegény az eklézsia, de vagy 15 sír csak egy letisztításra vár, ami szinte semmiféle költséggel nem jár.

Hajdinák Zolika síremléke: a temetőben van egy-két nagyon megrázó gyermek-síremlék. Talán még ma is élnek a hozzátartozók; régen, néhány évtizede még tudtam beszélni az édesanyjával.

A B-parcella első felében is látszik a sírrombolás eredménye: itt van például a Kolozár család gyönyörű, Krisztus-fejes síremléke. Noha jelképként van ez a sír a temető elején álló információs táblán, a sír évek óta le van döntve, és senkinek eszébe sem jut, hogy vissza kellene állítani. Nem vet jó fényt a városra, hogy ez a valószínűleg Bozza Ödön szobrász által készített, frekventált síremlék ilyen állapotban látható. Volt rá példa, hogy keresték a látogatók, hogy hol van ez a sírkő, és ez a látvány fogadta őket. A visszaállítás olcsó rutinmunka lenne, amit nevetségesen könnyű lenne végrehajtani; innen is szeretném kérni a szombathelyi temetkezés képviselőit, hogy ezt lehetőleg tegyék meg. A vasláncnak is nyoma veszett, ami a fotókon még látható volt; nem tudni, hogy emiatt dőlt le, vagy miután ledőlt, úgy vitték el a láncot.

Fekete család szobordíszes síremléke: műkőből készült, valószínűleg Merkly Ferenctől származik. Javítására, restaurálására semmiféle kísérlet nem történt, pedig egy egyszerű cementezéssel meg lehetne hosszabbítani az élettartamát, hogy esetleg ha eljön egy olyan kor, restaurálni lehessen.

Bauhauser család sírja: megfelelő infrastruktúrával a sír felállítása rögzítéssel együtt 10 percen belül megtörténhetne - magyarázza a művészettörténész. A városnak ezt egyszer érdemes lenne végiggondolnia. Nem követelne nagy pénzt a sírok többségének helyreállítása.

Szintén a B parcellában láthatóak szándékosan ledöntött gránitobeliszkek, melyek 1994 óta így vannak. Úgyszintén semmibe sem kerülne felállítani őket. A másik oldalon gyönyörű szecessziós Krisztus-fej látható: ezt egyébként én is megfestettem, és véleményem szerint egy fotográfusnak is figyelemre méltó.

Csonka és Guzmics család síremléke: a kézzel faragott Krisztus-portré a halál szimbólumaival van körülvéve, így sajátosan keveredik az antik és a keresztény művészet.

dr. Dunst János polgármester Éhen Gyula mellett szolgált, máig itt romlik a síremléke, és semmiféle megemlékezés nincs róla. Mindig az történik, hogy kiválasztunk egy adott polgármestert, csinálunk neki új síremléket, a többiekkel pedig egyáltalán nem foglalkozunk, nem vesszük számba, mert ilyenkor persze kiderülne, milyen értékes a temető. Sürgősen kellene a restaurátor ide is. Szombathely történetének sava-borsát adják ezek az emlékek.

Nagy Iluska: 10 évet élt összesen, a szülei mellé temették. 1907 körül emelt sírkő, tökéletes állapotban van, klasszicizáló szecessziós mű.

Szent Erzsébet szobor: ezzel sem történik semmi, noha a város egyetlen életnagyságú Szent Erzsébet szobra.

Merkly Ferenc szobrászművész: megsérült a világháborúban, így utána nem fejezte be akadémiai tanulmányait. Sírkövesként és szobrászként alkotott, a fél életművét a Szent Márton temetőben találjuk.

Hidassy Krisztina (a híres Hidassy püspök húga): nevezetes jótékonykodó, Erzsébet királyné emlékművéhez is jelentős összeggel járult hozzá. A sír alsó részén Ovidius siralmaiból van egy részlet: „amíg jól megy a dolgod, sok barátot számlálsz, de amint eged beborul, egyedül maradsz". Szomorú, de ez rá különösen igaz: egyedül maradt, és a római katolikus egyház is magára hagyta. A temetői sírharang néhány darabja is itt korhadozik mellette.

Merkly Ödön: első világháborús hősi halott; talán mondanom sem kell, de róla sincs megemlékezés. Jó lenne esetleg hadisírgondozóba bejelenteni a hasonló sírokat. Elképzelhető az is, hogy Merkly Ferenc rokona.

Bem család kriptája: jeles iparoscsalád. A síremlék tetejéről már hiányoznak a téglák. Ők temették el Derkovits Gyula édesapját. Mellette található az a síremlék, ahol Bonczó Pista kollégám szellemet fotózott - kizárt, hogy manipulált a kép, hiszen a 90-es évek elején készült. A készülő könyvünkbe valószínűleg betesszük, noha elég kicsi a felbontása.

Jó pár arisztokrata is van a temetőben, a sírok nagy többsége már névvel sincs ellátva, én is csak emlékezetből tudom, hol vannak. Kiss János evangélikus lelkészhez kapcsolódnak ritka megemlékezések, ami mindenképp az evangélikusok mellett szól.

Lewisch Róbert: oltárépítő-szoborfaragó üzeme volt, világszínvonalú üzemének egyetlen konkurenciája a Heckenast-családé volt. Szintén egyházi sírról van szó.

Mayer Ede: gépgyárat és vasöntödét is fenntartott, melynek termékei messze földre eljutottak. Itt nyugszik az egész családjával együtt, beleértve az első világháborúban hősi halált halt fiával - megemlékezésnek, kegyeletnek nincs nyoma, mióta én ide járok.

Kirchmayer család: nem tartom valószínűnek, hogy a híreszteléseknek megfelelően valóban Rumi Rajki készítette a barokkizáló sírkövet és szoborművet, a síremlék valószínűleg a Hudecz-műhely, vagy Merkly kezenyomát viseli.

Istóczy család: az antiszemitizmusban jelentős szerepük volt, az egyik legszebb címerdíszes síremlék az övék - ezt is gondozni kellene, hiszen nem mindenki volt a családjukban antiszemita.

Hertelendi család: ősrégi nyugat-magyarországi nemesi család, többen is részt vettek a 48-as szabadságharcban - síremlékük jobb napokra vár.

Stirling József: 1870 előtti síremlék, ám valószínűleg utántemetés történt; a sírkő túloldalán látható egy üres feliratsáv, ahol a régi név volt - ez egyébként jó néhány másik sírnál is észrevehető.

Gigler család síremléke: hellenizáló stílusban készült. Felhasználja az antik görög művészetek számos díszítőelemét.

Itt látható a bejárattól nem messze a Vizmati család síremléke. Az már elfelejtődött, hogy valójában kik nyugszanak ebben a sírban, hisz jelenleg ketten vannak benne, két gyermek: Vizmati Piroska és Vizmati Zoltánka. Vizmati Piroska 1896-ban, csecsemőként halt meg, Zoltánka pedig talán 1907-ben. Arra emlékszem, hogy még messze nem múlt 10 éves, és hogy agyhártyagyulladásban hunyt el. Azt is tudom, hogy a Vas megyei Levéltárban van egy Vizmati fotóalbum, amiben Zoltánka jópárszor szerepel. Ez a síremlék valószínűleg Merkly Ferenc egyik temetői munkája, készítését alighanem 1920 körülre lehetne tenni.

Vizmati Géza, az apa, Bertalanffy József híres nyomdatulajdonos lányát, Bertát vette el, ő maga pedig az Éhen-korszak egyik pénzügyi vezetője, tanácsnoka lett. Sportember is volt, és fotográfusként is tevékenykedett. Fotóalbuma a Vas megyei Levéltárban van, és jó volna restaurálni, ugyanis el fog pusztulni, benne felbecsülhetetlen értékű fényképekkel az 1920-as évek Szombathelyéről. Az album az 1800-as évek végén kezdődik, és nagyjából az első világháború környékéig tartalmaz fotókat. Láthatóak benne a Vizmati család mindennapjai. Lebilincselő, döbbenetesen szép képanyag. Benne van Vizmati Berta is, aki ha jól tudom, egy attasénak lett a felesége. Vizmati Zoltánka volt a harmadik, a legkisebb gyermek, és valószínűleg a szülők hosszú ideig gyűjtöttek arra, hogy egy igazán szép, fájdalmukhoz méltó emlékművet állíttassanak.

A síremléket állandóan hatalmas borostyán övezte, 22 éve járok ide, de még mindig nem tudom, milyen az emlékmű teteje! A probléma az, hogy a Vizmati családnak élnek leszármazottjai, de ők képtelenek állni az anyagiakat a síremlék felújítására. Pedig nagyon intenzíven érdeklődnek, például az országos Szoborlap portálon is látható a síremlék. A helyreállításra semmiféle kísérlet nem történt, én „cementeztem meg a lábát" Vizmati Zoltánkának, és nagyjából sikerült is ezzel időt nyerni. Jó volna, ha pályázna a város a helyrehozatalára, hiszen a temető jelképe is lehetne.

Kellemetlen kicsit a számomra, hogy noha én itt születtem, nincs ősi gyökerünk Szombathelyen: édesapám még Gyulán született, édesanyám pedig nemesládonyi, de ebben a városban sokan vannak, akik azzal kérkednek, hogy ősi szombathelyi családokból származnak. Mégis azt látom, hogy gyakorta épp közülük kerülnek ki azok, akik a temető elpusztítását kezdeményezik - mondta a helytörténeti "túra" végén Valter. 

Azt gondolom, hogy eddig azért nem került sor erre az útépítésre, és a sírok ledózerolására, mert aki ezt bevállalja, az egy hatalmas botrányt is magára vállal - Szombathely városának lakossága ezt ellenezni fogja. Most kivárás van: hátha az emberek kihalnak, akiknek itt hozzátartozója van, a fiatalabbak pedig elfelejtik őket. Holott a temető iparművészeti emlékei számottevőek, fel kellene őket mérni, mint ahogy annak idején én felmértem a művészettörténeti értékkel bíró síremlékeket, és javaslatot kellene tenni a műemléki védelmükre. De  ahogy említettem, ez tervekkel és érdekekkel ütközik...

A Szent Márton temetőről megjelent írásaink itt olvashatók!