Kilégzés - Soundclash első felvonás
Képgaléria megtekintése2008.11.22. - 19:40 | vidaotone - Fotók: Büki László 'Harlequin'
SIC & roll - hullámzó, őrjöngő tömeg, gyenge hangosítás. A hangulat, az együttlét, és a zene öröme - jeles szervezésből, elégséges hangosításból. A meteorológusok havat, a SIC szervezői pedig kitűnő koncertestét ígértek péntek estére - mindkettő erősen sanszos volt, hogy be is jön. Az időjósok ígérete semennyire sem, a „fesztiválosoké” pedig hellyel-közzel teljesült. Az első nap fellépői közül belélegeztük a Voler Mouche, a Quimby, a Vad Fruttik és a Zaporozsec hangorkánját.
Voler Mouche - az easy-listening-lounge vonal
A meghirdetett programhoz képest jó húsz perces csúszással kezdett a színpadon a szombathelyi Voler Mouche. Ringatódzó-bohóckodó-pogozó tiniközönség az első sorokban, élénken figyelő idősebbek a háttérben. Színes és egyéni zenei világ az, amit a fülbe kapunk, de értékéből sokat levon a gyenge hangosítás. Túl halk ének, némán játszó vonósok - hogy csak a legszembetűnőbb dolgokat említsük. Ám a zenekedvelők ennek ellenére sem tágítottak, ahogy mi is vártuk, hogy lelépjenek a színpadról és átmelegítsék a szellős placcot a finom és érzékeny melódiák. Ami a Savaria Karneváli debütáló koncerten tökéletesen működött, az most elmaradt - a fellépés nem tudta százszázalékosan megmutatni azt, mire képes a nagyon kifinomult zenét játszó, fiatal együttes. Előzetes értesüléseink szerint új felállásban dolgoznak - az eredeti dobos helyét (Bertalan Balázs - Strong Deformity) Sávoly Petya vette át, ő egy nagyon megbízható rutinos zenész, és ebben a stílusban nem is kellett megszakadnia a cucc mögött. A hegedűs posztján Horváth „Dudu" Dániel helyén, egy eddig ismeretlen fiatal srác húzta, nem rosszul, bár alig hallhatóan. Az énekes hölgy kicsit még határozatlannak tűnt, egy kis rutinszerzés után valószínűleg nagyon jó frontember lehet belőle. Ezt a szerepkört pillanatnyilag Ádi tette magáévá, mondhatjuk azt, hogy hozta a tőle megszokott formát. A gitár poszton is megbízható hangszerkezeléssel szembesülhettünk. Az emberanyag rendben van tehát, abból pedig, hogy ezen estén nem volt tökéletes a koncertélmény, nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Egyrészt azért, mert ez ebben a felállásban még friss a formáció, másodsorban pedig első fellépőnek lenni egy több zenekart felvonultató rendezvényen mindig hálátlan feladat. Harmadszor - s talán ez a legfontosabb - az easy-listening-lounge vonal, amit képviselnek, nehezen átadható élőben, pláne ha a zenekarnak nincs a keverőpultnál meg a plusz egy embere. Sok sikert kívánunk a bandának, megelőlegezzük, hogy lesz benne részük bőven!
 |
| Voler Mouche |
Quimby - "Szóltam a Tibinek, hogy hangosabban énekeljen"
A Quimby megjelenésénél azonban elszabadult a pokol. Csak úgy zúdult a tömeg a tánctérre, azonnal teltház lett a színpad előtt. Nemhiába, a Quimby az ország egyik legmegbízhatóbb koncertzenekara. Költészet megzenésítve, legalább annyira színház, mint amennyire koncert, és folytathatnánk a sort a különleges jelzőkkel. Meg is érdemlik. Munkásságuk tiszteletet parancsoló, kiegyensúlyozott minőségi albumok sora, minden lemezen több himnusszal. Hosszú évek óta tartó sikersorozat, amely remélhetőleg még sokáig ki is fog tartani. Az hogy ez így is van, abból is látszik, hogy a közönség soraiban elég szép számmal képviseltették magukat a 40 sőt az 50-es korosztály tagjai is. Ezen az estén azonban nem volt százszázalékos a produktum, és ennek a legfontosabb oka az, hogy a hangmérnökök nem bírtak a hely akusztikájával. Tibi és Líviusz éneke, sőt a dalok közti átkötő szövegek is a közönség számára megfejthetetlenek voltak, ez természetesen nem a zenekar hibája, talán senkié sem. Mindazonáltal felvetésünkre, miszerint nem jó az ének, a keverősük azt mondta: - Pedig szóltam a Tibinek, hogy hangosabban énekeljen- , miután hozzátettük, hogy nem a hangerővel, hanem az érthetőséggel van bajunk a következő választ kaptuk: - Pedig mondtam a Tibinek, járjon logopédushoz-, és miután mi erre kijátszottuk az aduászt, hogy a Líviuszt sem érteni, már választ sem kaptunk. Ennek ellenére fergeteges hangulat tombolt a színpad előtt, a road-ok úgy nyomták vissza a kontroll-ládákat, mert az első sor a zenekarig tolta volna előre azokat. Homo Defectus, Fekete Lamour, Most múlik, Autó egy szerpentinen, Country Jo McDonald - jó volt belélegezni ezeket az ötcsillagos dalokat, és nem is fűznék többet ehhez a dologhoz, de azért arra kíváncsiak lettünk volna, hogy mennyit dob az összképen, ha a hangcucc gazdája (Pócza Zsolt) keverte volna a Quimby-t is.
 |
| Quimby |
Vad Fruttik - sárga Zsigulival színpadra tolt groove-ok
Mint tette azt a soron következő zenekarral, akik megmentették számunkra az estet, és adtak kitűnő hangzású és hangulatú koncertet. Ők a Vad Fruttik, Várpalotáról. Likó Marci-nak és csapatának a bossanovás-keserédes, a garázsrockos-sikálásos, a balladisztikus-elszállásos, a jazzes-agymenéses darabok is teljesen jól állnak, és hitelesek is minden szempontból. Azt kell mondjuk a kétalbumos, viszonylag fiatal zenekartól - akiket volt szerencsénk az idén legalább öt alkalommal meghallgatni-, hogy ennyire profi színpadi munkát, tökéletes hangszerkezeléssel, frappáns kommunikációval a közönség fele öröm látni és hallani minden zeneszeretőnek. Marcell hangja kristálytisztán hallatszott, a basszus és dob szekció dinamikusan és pontosan hozta az alapokat, minden hangszer kitűnően szólt, a groove-ok pont arányban voltak, és így a végeredmény is közelített a tökéleteshez. Az első album (Rózsikámnak digitálisan) két dalával kezdtek, majd érkeztek sorban a november elején megjelent második (Egy Éjszaka Bohémiában) című dalgyűjtemény darabjai is. Már az első szám kezdetétől, sőt, a beállás alatt is becsatlakozott a közönség a zenekar mellé, végigdalolva lelkesen a koncertet. Ha egy Fruttik lemezt vásárol az emberfia, biztos lehet benne, hogy nem fog töltelékszámmal találkozni rajta, ami azért manapság elég ritka dolog. Mindenki ismerte a szövegeket, beindult az estén először az össznépi tánc, és az első taktus után, igazi nagybetűs koncerthangulat vette kezdetét, ami az utolsó hangokig kitartott. A nagy slágereknél, mint a Sárga Zsiguli, Nekem senkim sincsen és az előre borítékolható új közönségkedvenc Izabella hallatán pedig megőrülés szintűvé fokozódott. Felcsendült még a Forradalom, a Tánc, a Kemikáliák, a Mi ez a jó ki jazz, Úgy fáj az újról, illetve az elsőről a Forró nyár, a Rió, a Galaxis szépe többek közt.
 |
| Vad Fruttik |
Hangemberek, jelenés!
Sajnos a Zaporozsec műsorát már nem tudtuk megvárni, így a legutóbbi koncertélményünket linkeljük ide tőlük.
Nagyon jó hogy van ez az őszi stíluskavalkádunk. Tisztelettel annyit kérnénk a „hangemberektől", amennyire lehetséges, harcoljanak meg a terem nem túl szerencsés akusztikai adottságaival a még jobb és élvezhetőbb koncertélmény érdekében. Mint ahogy tegnap is hallhattuk, ez nem reménytelen dolog. Külön pirospont jár a szervezőknek, mégpedig az ötletes vizuális megoldásért (projektoros vetítés oldalfalra, a közönségről és az aktuális banda színpadképe), ami sokat dobott a hely hangulatán! Ma folytatódik a hangkeltés, a Zagar, a HS7, és az Anima Dj-s lesz többek közt műsoron, mindenkinek nagyon jó szórakozást, szép estét! Hajrá Soundclash!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Üdvözlet:König Johanna