Na idő, ezt add vissza - Vida Gábor írásai: Akik nem úgy táncolnak, ahogy a fütty szól - Többszörösen aranyos idén is a Savaria TSE
Képgaléria megtekintése2011.08.10. - 00:20 | Vidaotone - Fotók: Savaria TSE
Egy téma, sok kérdés, de mindenekelőtt az örvendezés. Szombathely "tánc-fővárosi" eredmény-vitrinje, amely már eddig is zsúfolt volt, egy hónapon belül négy ragyogó trófeával gyarapodott: három arannyal és egy ezüsttel. Ráadásul a három bajnoki cím és a második hely egyazon egyesület turnébuszával gördült be a városhatáron. Ennek a többszörös világbajnok egyesületnek az éves támogatási összege, a Quimby együttes egy koncertjének az ára, de írhattuk volna egy Hali meccs egynegyedét is körülbelül, azonban ez a pénz még a terembérlésre sem elég. Boncolgatjuk a miérteket!
Múlt szombaton Debrecenben a Magyar Táncsport Szövetség Formációs bajnokságán két bajnoki aranyat, míg március 27-én Győrújbaráton, a Modern Tánccsoportok Magyar Szövetsége döntőjéből a juniorok az ezüst, az ifik pedig a bajnoki címmel járó aranyérmet hozták el. Ez gombócból sem kevés, pláne ennyi idő alatt. Írásunk első részében gratulálunk és tényt közlünk kis hozsannázással, a másodikban pedig jobbára kérdezünk, természetesen kényeseket, pár tény tükrében. Ugyanis ez a gombóc nem csak finom alkotóelemekből főződik.
Na de, előtte az örvendetes tények: az alábbi csapat letarolta az országot, és, mint a videókból kiderül, hatalmas közönségsikert arattak a produkcióik.
Savaria TSE
Edzők: Horváthné Berta Ágota, Horváth Dávid, Horváth Viktor, Dormán Andrea, Markus Sónyi
Juniorok:
Kovács Levente - Nagy Dorottya
Pados Gábor - Kovács Kinga
Szuhai Botond - Soós Kitti
Pungor Bendegúz - Győrvári Flóra
Balogh Márton - Laskói Noémi
Fonyó Máté - Gombás Tíra
Rózsa Olivér - Csermelyi-Vörös Rózsa
Kövesdi Martin - Tarczi Katalin
Ifik:
Rózsa Bálint - Varga Vivien
Bodorkós Tibor - Horváth Petra
Michael Dávid - Bánó Edit
Horváth Dávid - Márk Angelika
Molnár Márk - Dugmonits Dóra
Varga Dominik - Csermely- Vörös Lúcia
Németh Endre - Adorján Liza
Cséplő Dániel - Forrás Fernanda
Bodorkós Tamás - Beke Bernadett
Sárosi Bálint-Kántor Kinga
"A Savaria TSE két koreográfiával készült a tavaszi formációs versenyszezonra. A junior korosztályú csapat a MADAGASCAR, az ifjúsági csapat a SUMMER című koreográfiával szállt küzdelembe, március 27-én a MODERN TÁNCSPORTOK MAGYARORSZÁGI SZÖVETSÉGE által rendezett Országos Bajnokságon, Caribi-Latin Formáció kategóriában. A juniorok ezüst, az ifik aranyéremmel tértek haza, ezáltal mindkét csapat kvalifikációt szerzett a június 26-án megrendezésre kerülő világbajnokságra.
Három héttel később, április 16-án Debrecenben rendezték meg a Formációs Magyar Bajnokságot, ahol Szombathely városát egyedüliként a SAVARIA TSE táncosai képviselték, és nem találtak legyőzőre sem a junior, sem a felnőtt "B" liga csapatai között, holott a verseny legfiatalabb résztvevői voltak. Hatalmas közönségsikert aratva és a zsűri szinte teljesen egyértelmű döntése alapján mindkét csapat aranyérmes lett. Az elért eredmények pozitívan minősítik a városunk legrégebbi és legeredményesebb táncsport egyesületében folyó magas szintű szakmai munkát."
Ez a pár sor egy nem hivatalos sajtóközlemény, melyet iránymutatásként kértünk tőlük. Írásunk sem születhetett volna meg, ha nincs egy kedves ismerősünk, aki már hetek óta lázas izgalomban volt a verseny miatt. Hétfőn persze rákérdeztünk, hogy mi történt, és amennyiben a smiley-k számából meg lehet állapítani, nagyon boldogan újságolta, hogy bajnokok lettek, és nemcsak ők. Aztán szerdán rákérdeztünk, hogy miképp lehet az, hogy ez nem hír, és sem az írott, sem a hangos médiában meg sem említődik. Ma csütörtök éjjel van, és megnyugtatott, hogy holnap sem fogjuk megtalálni, valamiért. Találjuk ki, miért.
Nos, csak ötletelni tudunk. Biztos tény, hogy a nem rózsás anyagi helyzetű egyesületek nem tudnak most munkát adni senkinek. A megfelelő kommunikáció a médiumokkal és a hivatalokkal, a pályázatok figyelése, a megfelelő arculattervezés, és a további rengeteg feladat vélhetően náluk is belső, kiosztott dolog. Mindenki hozzáteszi a magáét, és ez szép és jó is, csak ma már sajnos kevés. Tehát először arra gondolhatunk, hogy nem jól, vagy késve marketingeli magát az egyesület. Rákérdeztünk. Ők mindig időben küldik a híreket. Akkor mégiscsak az van, ami elsőre beugrott: ez nem hír. Pedig egy kimondottan látványos világ a táncos, a szép lányok és deli legények világa.
Akkor miért fontosabb, hogy több helyről is megtudhassuk a területi bajnokságok állását, mondjuk „lólengésben"? Tényleg minden sportot tisztelünk, amibe nem hal bele senki, és ugyanúgy mindenféle tehetséget. A tánc fővárosában az ilyen eseményekről a helyszínről illene tudósítaniuk a sportrovatoknak. Behívni a rádiókba a táncosokat, ne nekik kelljen a bajnoki címmel kuncsorogni. Piszkosul ránk fér minden jó hír, miért kell dugdosni őket? Ezeket az eredményeket ráadásul épphogy összerántott állapotú csapatokkal hozták, még csak most érik össze majd a társaság. Ezért külön is gratuláció jár az ország egyik legrégibb, és nem egyik, hanem a legeredményesebb táncsport egyesületének. Meg még sok minden más is járna.
Ezt a teljesítményt a világ bármely pontján megcsodálhatnák, és meg is csodálják évről évre, hisz a Savaria TSE táncosai - és persze nemcsak ők a városból -, már évtizedek óta a világ élvonalában járnak, ha jók az információink, akkor épp három éve veretlenek - ha egyáltalán szabad tánccal kapcsolatban ezzel a képzavarral élnünk. Ráadásul egy olyan stílusban, ami nemhogy nem őshonos, hanem még földrészközeli sem. Latin-mix kategóriában, ami annyit jelent, hogy mind az öt nagy latin-amerikai stílust táncolják, közép-európai vérvonallal. Mi ez, ha nem büszkeségre okot adó tény? Megfellebbezhetetlenül. Mi magunk nem vagyunk ebben a világban különösképpen otthon, sem szakmailag, sem máshogy. Zene- és táncközeliek azonban nagyon is, és minden hétvégi éjszaka látjuk, micsoda örömet okoz mindkettő az embereknek.
Szerencsénkre azonban régóta van rálátásunk a helyi táncos ügyekre, illetve a tavalyelőtti tánc világnapi főtéri rendezvény óta jobban odafigyelünk a tényleg burjánzó városi táncvilágra. Ott ugyanis szinte minden fellépő csoport, legyen az hiphop, latin, akrobatikus, néptánc, tehát mindenki többszörös Világ- és Európa-bajnok volt. Még a breakesek is. Na, akkor tettük fel páran az első kérdéseket. Miért nem él ebből ez a város, vagy ebből is? Tíz ötlet két perc alatt összejött, ebből négy simán befutónak tűnt. Ahol ennyi, ilyen minőségű táncos van, ott akadémia kellene, hogy épüljön rá, táncfesztiválok, akár a veszprémi utcazene mintájára utcatánc. A karneválba bevonni a helyieket, nem messziről hozni mindenkit, kicsit eltolni táncos irányba a rendezvényt. Mindenki csak jól járna. A pénz itt maradna, az egyesületek pedig támogatáshoz jutnának, ami rájuk is fér, de nagyon.
Eddig jutottunk és nem tovább. Az ezek utáni „véletlenül" elejtett, óvatos kérdéseinkre kapott válaszok után körvonalazódott is a nagy magyar valóság. Ahol sok az éhes száj, ott előbb-utóbb kidugja odújából fejét harcmanó. Ráadásul mivel mindenki sokszorosan túlteljesíti az átlagot, teljesen jogosak is az elvárások. Aki, vagy akik a világ előtt járnak, vagy valaha is jártak, azoknak jár annak a városnak, vagy településnek a teljes elismerése - mind erkölcsi, mind anyagi téren -, akinek nevét hírül viszik a világban. Sajnos azonban hiába a dicső múlt és jelen, valamiért nem támogatott a jövő. Nem rendelkezünk pontos adatokkal, és nem is firtattuk a többi hasonló kaliberű egyesület támogatásának összegét. Nem ismerjük a hierarchiát sem, sem pedig azt, hogy ki kivel van jóban, és mivel, illetve kivel szimpatizál.
Ennek a többszörös világbajnok egyesületnek az éves támogatási összege, a Quimby együttes egy koncertjének az ára, de írhattuk volna egy Hali meccs egynegyedét is körülbelül. Senki ellen nem szólunk, pláne nem Kiss Tibiék rovására. Csípjük a Quimbyt meg a Haladást is, meg a hálaadást is. Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy mekkora fekáliában a haza. Csakhogy, ezt a kupacot nem azok csinálták a szoba közepére, akik munka és tanulás mellett, még világbajnokságot nyernek nekünk, nemcsak a városnak, az országnak is. Fellépési lehetőség egyre kevesebb - és ez nem most kezdődött, de most kezd el majd igazán tetőzni. Ha nincs miből, nem megy a nép szórakozni, és a legtöbbször nincs. A támogatás összege a terembérlésre sem elég. És itt a költségek óriásiak, elég, ha csak a ruhákra gondolunk. A - nem bírjuk elégszer kihangsúlyozni - világbajnok csapattagok saját pénzen utaznak, hogy megnyerhessék a magyar bajnokságot. Nonszensz, nálunk mindenképp kiüti a biztosítékot. Szponzorok, mint olyan, szinte már nem létező fogalom, nemcsak a táncban, hanem semmiben. Van jó kis hazai barter, mint mindenhol, áruért fellépés, például falunapon, esetleg pár komolyabb rendezvényen. Vagy a Tánc Világnapján, jut eszünkbe, ha már a hétvégén lesz. Nem a Fő téren, mint hallottuk, hanem a Sportházban, mert nincs rá pénz. Belépő is lesz, igaz, nem sok, egy ötszázas. Ha jó idő lesz, alig lesznek, ha rossz, félő: akkor is. Ez is járt volna a bajnokoknak, meg a város lakóinak is, a Fő téri közös ünnep, a város szívében egy nap, ez a minimum. Erkölcsileg. Gazdaságilag meg érthető, csak nem működőképes.
Akkor kérni pénzt (belépőt), amikor mindenki látja, hogy nincs ilyenre, finoman szólva is értelmetlen, és itt hadd célozzunk a karneválra leselkedő veszélyekre is. A szülők és barátok, akik saját költségükön kísérik el messze a csapatot és ott szurkolnak nekik és segítik őket, nem szabadna, hogy hazai pályán fizessenek. A tánc világnapján. Senkinek a zsebében nem turkálunk ezzel, mindenki meghozza a maga döntéseit. Aki a táncot választja és a zenét, tovább marad fiatal; van, aki örökké, nem keveset ismerünk. Aki a nagy döntéseket hozza, általában gyorsan öregszik, de ezért az árért cserébe azt érezheti, hogy ő a főnök, és van sok olyan, akinek ez jó biznisz. Szerintünk azonban a bölcs döntés a legjobb biznisz, és most már végre valaki nekiállhatna jó üzleteket csinálni, mert elfogy az alaptőkénk!
Még itt és most elnézést kérünk a Savaria TSE-től, hogy rányomtuk bélyegünk dicsőségük lapjára, csak remélni merjük, hogy véleményünkkel azonosulni tudnak. Mi innen gratulálunk mind nekik, mind pedig annak a rengeteg tánc- és zeneművelőnek, akik még mindig tartják magukat, emelt fővel, ha sokszor fogcsikorgatva is! Tisztelet!
Képgalériánk a Savaria TSE 40 éves jubileumi gáláján készült!
(Az írást először 2011.04.22 13:00 időponttal jelentettük meg).
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Hajrá Savaria úgyis MEGCSINÁLJUK!!!!
További szép sikereket kívánok.
Hihetetlen, hogy Horváthé Berta Ágotának még mindig mennyi ereje van ennyi „TŰZET” belenevelni az új generációkba! Fantasztikus!
Szeretnék legközelebb arról olvasni, hogy Ági életműdíjat kap a pedagógusi és művészeti munkájáért.
Szatucsek Klára