Az egyetlen, mert a többit vezényelik: taps és óváció, fütty, hörgés és sikítás - meghatározott időre mindenki részese lehet a show-nak. A néző "háttéremberként" ugyanúgy a produkció "kelléke", mint azok, akik saját problémájukat - kvázi nyomorúságukat - szereplőként viszik nyilvánosság elé. Úgy, ahogy ezt tette a darabban az az öt személy, akik képtelenek önerejükből összedrótozni az elszakadt családi köteléket, és utolsó mentsvárként egy kibeszélő show-tól várják a megoldást.

A darab alapjául szolgáló Füst Milán novellát, a Boldogtalanokat, napjaink egyik legnépszerűbb műsortípusának (tv-show) műfaji jellemzőivel ruházta fel a rendező, Dömötör Tamás. Szerencsére a színpadon, s így nem árucikk-ként, hanem szembesítésként hatott inkább. Már csak azért is, mert az est szereplői egy-egy karaktert, egy-egy életformát testesítettek meg a „Ma rendbe hozom a családomat" címszó alatt.

Erzsébet szerepében: Péter Kata

A show-vivő (Czukor Balázs), próbálja úgy szőni a beszélgetés fonalát, hogy közben kibomlik minden szereplő karaktere, személyisége: Erzsébeté (Péter Kata), az édesanyja ápolása miatt évek óta unalmas és egyhangú életet élő, de harsány öltözékével ebből kitörni kívánó nőé, Nóraé (Vasvári Emese), a határozott, eseményeket irányítani próbáló, mégis szürkén a háttérbe húzódó feleségé, aki nem is akar itt lenni, és szeretne kimaradni ebből az egész „showból". Testét a színpadtól befelé fordítja, nem néz a műsorvezető szemébe, tőmondatokba válaszol, és általában a tenyere közé rejti arcát. Mint később kiderül, már-már betegesen akarja maga mellett tartani cseppet sem szimpatikus férjét. Inkább elviseli, hogy megcsalják, megalázzák, csak ne kelljen egyedül lennie. Remekül megformált karakter Imre Béláé (Szabados Mihály), az esetlen mondatokat fabrikáló ("leszögezem a hölgyet mellettem, hogy nem ismerem") hős-szerelmes rózsa- és lakástulajdonosé, Gyuláé (Anger Zsolt), a szoknyabolond, alkoholista anyját elhanyagoló nyomdászé és Mónikáé (Csonka Szilvia), az "épphogyfelnőtt" gyereklányé, aki az események kilátástalan alakulása miatt öngyilkosságba menekül a darab végén.

Czukor Balázs, alias Czukor Balázs

Az akaratgyenge nők közül egyedül Erzsébet a kivétel, aki megunja a színjátékot, és el akarja hagyni a vallatószéket. Gyászolná édesanyját, és elfuserált életét, de a buzgó stáb nem hagyja. Muszáj felvenni a műsort az elejétől a végéig, muszáj műsort adni az otthonülő, szenzációra éhes nézők szájába. Hisz míg Nóra, Erzsébet, illetve Mónika életén rágódnak, nem kell a sajátjukon gondolkodniuk. „Megveszik" őket, miként tették azt velünk, színpadi nézőkkel is.

A tragédia - Mónika öngyilkossága - előre sejthető volt, hiszen "dramaturgiai cselszövésként" a dialógusokba csempészett Füst Milán mű által a show-műsorok megszokott, lanyha és művi közhely-parádéja váratlanul hitelesen tragikus emberi érzésekkel telt meg. Ez a végkifejlet indukálta a darab végén a közönség talán egyetlen önálló döntését: a vezénylés ("fáradjanak ki") ellenére ülve maradt, paradox módon "nem találta a helyét". A maradjon-távozzon-tapsoljon tanácstalanságával jól reprezentálta azt, hogy hétköznapjaink hemzsegnek az önálló döntések meghozatalától, melyek felelősége alól sem kibújni, sem problémamegoldó show-kba menekülni nem lehet.

A megdöbbenésből ocsúdva és a vérfoltos díszletre sandítva lassan elhagyjuk a "stúdiót", ám a még megvilágított színpad előtt elhaladva a darab - jeleneten kívüli - talán legtorokszorítóbb, fotóaparátra kívánkozó képe tárul elénk: a második fotelben - direkt, vagy véletlenül - ott maradt egy vörös rózsa széttépve, a kettétört élet és a széthullott család száraz szimbólumaként...