Mindig szeretett volna önálló ékszerbemutatót, ám eddig csak kiállításokon mutathatta meg műveit. Most egy véletlen folyamán teljesül az álma. Különös véletlen. A Művészetek Éjszakája életrehívói, Balogh Szabolcs és Lukács László (a Si&Lu divattervezői) először csak arra kérték, segítsen nekik a ruhák „kiegészítésében" - ékszerekkel. Végül úgy alakult, hogy saját munkáit is bemutathatja. A divatshow harmadik szereplőjét, Veres Éva ötvösművészt mutatjuk be az olvasóknak.

Belső indíttatásból lett ötvös, ám az alkotói környezet is sokat segített a pályaválasztásban.

„A szomszédban lakott egy ötvös, és a közelben volt a műhelye. Állandóan ott lebzseltem, hajtogattam a rezeket. A hulladékban kotorászhattam kedvemre - megengedte. Mindig is szerettem a fiús dolgokat: fúrni, faragni."

Mindennek ellenére csak kerülő úton jutott el az iparművészetire (mai nevén MOME): a hagyományos gimnázium után az Állami Pénzverdében került igazán közel a fémekhez, majd aranyművesként végzett - innen viszont egyenes út vezetett már a főiskolára.

„A szakmám a hobbim, ám a felsőoktatás után nagyon kevés ékszert készítettem, inkább csak barátoknak „jegygyűrűket". De dolgoztam a filmgyárnak is, amikor különböző produkciókhoz készítettem ékszereket, ruhakellékeket." Az ötvösségnek azonban van hétköznapi haszna is - burkolt már bárpultot is. „Akár templomtetőt is burkolhatnék, csak tériszonyom van, de meg tudom javítani az ereszt is otthon, ilyen szempontból tényleg hasznos". Művészetével mindig valamilyen funkciót igyekezett betölteni - soha nem a vitrinnek dolgozott.

Vannak művek, amelyeket a pillanatnyi ihlet teremtett, de készített már olyat is, amit előre - akár a megrendelővel együtt - tervezett. És soha sem rohant a munkával - egyedül a lánya szalagavatóján, amikor muszáj volt időre elkészülni. Ötvösként azonban nem lehet sietni, szinte mértani pontossággal kell rajzolni, tervezni, alkotni.

Ékszerei egyszerűek, melyek alkalmasak hétköznapi, és akár alkalmi viseletre is. Mérettől függetlenül kényelmesek - az ékszer öltöztet és felhívja a szépségre a figyelmet. Különlegességük, hogy minden részletük kézzel készített.

„Anyaguk javarészt ezüst, valamelyik arannyal és drágakövekkel van kombinálva. Némelyik növényi ornamentikát próbál imitálni, egy másik része pedig a soft design felé hajlik." Éva szerint rengeteg nőnek áll jól a bizsu is, de ugyanez a helyzet a nemesfémekkel is. „Nem baj, ha két, különböző anyagból készült ékszert viselünk, de meg kell találni az egyensúlyt. A kevesebb néha több, s nem mellesleg, ha nem rakják szorosan egymás mellé például a gyűrűket, nem kopik meg a színűk." Azonban nemcsak a hölgyek hordhatnak ékszert, hiszen „az ékszerkorszak" hajnalán a férfiak díszítették magukat különböző gyűrűkkel, láncokkal. „Egy mai férfit ugyanúgy öltöztet egy elegáns nyakkendőtű, egy gyűrű, mint párját a fülbevaló vagy a kitűző."

A kiválasztásnál azonban nem elég az ízlés - ismerni kell az arcformát, a színeket, a ruhákat. Sokan csak úgy találomra választanak maguknak a boltból, míg mások gondosan felmérik, mi is a divat. „Egyik sem baj, a lényeg, hogy ne kényszerből tegyék." Egy ötvös nemcsak alkot, árnyalatot keres - az egyéniséghez alakítja az ékszert. Mindenkiben van valami varázslatos: a szeme, a füle, a szép hosszú nyaka, a keze. „Nem szabad adni a negatív frázisokra, megjegyzésekre - az ékszert viselni kell, és élvezni, akkor nem lesz teher."

A Művészetek Éjszakáján bemutatandó ékszereket egyelőre jótékony homály fedi, melyről pénteken este, a Palace Cafe-ban megrendezésre kerülő divatshow-n hull le a lepel. Érdekesség azonban, hogy nincs mindenből teljes kollekció, és van olyan egyedi műremek, ami kizárólag erre az alkalomra készült. „Kíváncsi leszek, hogy azok, akik néhány munkámat már ismerik, „mozgó ékszerként" beazonsosítják-e a majd a modelleken ékeskedő gyűrűket és nyakláncokat."

Mi is kíváncsiak leszünk, ahogy az ékszerekre, úgy a bemutatott ruhákra, s velük együtt a modellekre is! Találkozunk november 28-án, 21 órakor a Művészetek Éjszakáján!